Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alig egyéves törvény módosítására tesz most javaslatot a Kormány. Olyan törvény módosítására, amelyet még Rabár Ferenc egykori pénzügyminiszter terjesztett be. Akkor - mint a napirendi pont előadója - a kövekező szavakkal kezdte beszédét, idézem: "A törvényjavaslat, melyet most a Kormány megbízásából a tisztelt Képviselőház elé terjesztek, nem vezet be új adót, és nem jelent új elvonást. Úgy gondolom azonban, hogy jelentősége ettől nem kisebb, mint - mondjuk - a személyi jövedelemadónak.+ Nos, az idézet első része kisebb-nagyobb fenntartásokkal talán igaz, mert ha nem is vezet be új adót a jelenlegi módosítás, az elvonás mértékére mindenképpen hatással lesz: bírságok, késedelmi pótlékok és más szankciók formájában. Sokkal inkább módosult azonban az idézet második része olyan értelemben, hogy ez a módosítás valóban jelentősebb hatással lesz az adófizetők életére, mint a személyijövedelemadó-törvény. Ugyanis a módosítással - ha ebben a formában kerül elfogadásra - olyan szerv jelenik meg életünkben, amelyet eddig csak nyugati filmekben vagy képregényekben láthattunk. Megjelenik a mindenkit mindenhol figyelő nagy testvér, az adatszolgáltatások, adóbevallások és számlák tetején trónoló szent adóhivatal, annak meghosszabbított szemeivel és kezeivel, ami az élet minden pillanatáról adatszolgáltatást és elismervényt fog kérni, és amely Damoklesz kardjaként függ fejünk felett. Az újonnan született hazai adóhivatal pár éves szendergéséből most olyan szervezet bontakozik ki, amely előtt nincsenek el nem érhető adóalanyok, nincsenek eltüntethető számlák, nincs adózói autonómia, nincs banktitok, egyáltalán semmi nincs, ami az adóbevétel behajtása érdekében ne lenne ezentúl igazolható és törvényes. Nem árt ugyanis visszaemlékezni, az APEH létrehozásával mi volt egykoron a cél. Röviden az, hogy az adózók önbevallása mellett egy korrekt, aránylag széles területre kiterjedő ellenőrzést végezzen. Ez a kiindulási pont változott most meg annyiban, hogy az adóhatóság nemcsak akkor ellenőriz, amikor adóbevallás kerül elé, hanem bámikor, ha azt az előírt bevétel behajtása szempontjából szükségesnek tartja. A törvénymódosítás elolvasása után joggal érezhetjük úgy, hogyha az állampolgár életének minden mozdulatát nyomon követi az adóhivatal: mi szükség van egyáltalán a mi adóbevallásunkra? Valószínűleg csak annyi, hogy tudomásunkra hozzák, az adóhivatal által kiszámított adó nem egyezik a mi számításainkkal. Nos, a javaslat ezeken túl több hibával is bír, amelyek a gyakorlati élet nehezítésére hivatottak. Néhány ezek közül. Az adózónak az állami és önkormányzati adóhatósághoz 15 napon belül be kell jelenteni - többek között - iratai őrzésének helyét, a végzés számát. Azon túl, hogy lehetetlen lesz betartani a végzésnél a 15 napos határidőt, tarthatatlan az iratok állandó helyének megkövetelése. Egyrészt, a vállalkozók többsége nem ért a könyvvitelhez, ami miatt könyvelőt alkalmaz, aki néha kénytelen otthon, saját munkahelyén vagy máshol is a cég könyvvitelén dolgozni. Ezek a könyvvezetők általában másodállásban vállalják el, mondjuk kisebb vállalkozásoknak a könyvvitelét. Másrészt, illett volna legalább "helyei+ - többes számban megadni a javaslatban. Az adóhivatal kérésére eddig is záros határidőn belül be kellett az iratokat mutatni. A módosítás szerint: "Ha az adózó az adóbevallásra adott határidőn belül nem tesz adóbevallást, az adóhatóság az előző évi adóelőleg kétszeresét írja elő+. Nos, véleményem szerint a kétszeres sem fogja pótolni az adóelőleget, de a tízszeres sem. Nincs logikai összefüggés a kettő között, s ezzel nem fogja az adóhivatal a kívánt célt elérni. Ám, lehet, hogy nem is ez a szándék. Hasonló eljárásról árulkodik a módosítás 1. § (2) bekezdése. Idézem: "Az adóhatóság a túlfizetés összegét - az adózó kérelmére - az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el.+ Először is ne sugalljuk és ne tételezzük föl azonnal, mi az adózó szándéka az összeggel. Talán érdemesebb ezt az adófizetőre bízni. Másrészt érthetetlen ilyen nagyságrendű apparátusnál, ami várhatóan a törvénymódosítás után keletkezni fog, miért nem az adóhivatal az aktív fél, miért kell ezt is az adózóra terhelni. A javaslat egyik új eleme a vagyonnyilatkozat bővítése. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség ezentúl kiterjed értékpapírra, tagsági vagy részesedési jogra, a 200 ezer forintot meghaladó készpénzre, szerződés alapján fennálló pénzkövetelésre, pénztartozásra. A problémák ezzel kapcsolatban a következők. Értelmetlen és üres dolog vagyonnyilatkozatot kérni akkor, ha az nem teljes körű, például nem terjed ki a devizaszámlára. Erről már bővebben esett szó, ezt nem kívánom részletezni. Értelmetlennek tartjuk a szerződésben fennálló követelés feltüntetését is, hiszen egy esetleges peres úton behajtandó követelés lehet, hogy csak időben sokkal később realizálódik, ha egyáltalán realizálódni fog valamikor, s nem lehet tudni, mikor kap belőle valamit az adózó. Talán pontosabban is meg lehetett volna fogalmazni a "nagy értékű ingatlanok+ fogalmát is. Egyébként a vagyonnyilatkozat funkcióját kérdőjelezi meg az az adatszolgáltatási kötelezettség, melyet a javaslat elérni kíván. Hogy ennek az adatszolgáltatási kényszernek mi a költségvonzata, azt érdemes lenne egyszer kiszámolni. Talán érdemes azon is elgondolkoznunk, hogy milyen kényszerítő eszköznek fog bizonyulni az adócsalás bűntettének közzététele. A büntető eljárás szerint ugyanis az ítéletet a bíróság hirdeti ki - de hogy az adóhivatal hogyan fogja pellengérre állítani az elkapott bűnöst, vagy melyik napilapban teszi közszemlére az ügyet, azt még nem tudhatjuk. Végül szólnom kell a 38. §-ban lévő durva banktitoksértésről, amely a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvény 46. §-ának megsértését jelentené. Erről már több szó esett az előttem felszólalóknál, de azt hiszem, nem árt ezt újra meg újra elismételni. Ezt egyébként, burkoltan, maga a javaslat is elismeri - már a banktitoksértést: egyrészt az A változat mellé finoman, zárójelbe került, hogy - idézem - "Nem jelenti a banktitok sérelmét, másrészt - és ez a döntőbb - a B változat indoklásában azt írja - idézem: "A valóságos jövedelmek feltárásához fűződő érdekekkel szemben a banktitok megőrzésének biztosít elsőbbséget.+ Tisztelt Ház! Bizonyára egyetértenek velem, hogy egyik frakció sem támogatja törvénysértő javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)