Lukács Tamás (KDNP)

1991. december 10.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat általános vitáját talán azzal kellene kezdeni, hogy egy adott törvénynek mi a társadalmi kihatása - illetőleg az elemzést arról az oldalról is el lehet végezni, hogy mi a jelenlegi helyzet. A jelenlegi helyzet szülte azt az igényt, hogy ezeket a módosításokat, amiket mintegy egy évvel ezelőtt fogadtunk el mint törvényjavaslatot, jelentős mértékben módosítani kell. Joggal és alappal sérti ugyanis a társadalom igazságérzetét, hogy van a társadalomnak egy csoportja - amint hallottuk a miniszter úr expozéjában a költségvetési törvénynél -, a vállalkozók csoportja, amelynek 47 milliárd forint adótartozása van az állam felé. Ugyanakkor a bérből, fizetésből élők úgy érzik, hogy velük méltánytalanság történik, mert nekik nincs védekezési lehetőségük: az ő adójukat levonják. Úgy érzem tehát, ebből az adott társadalmi igényből kell megítélni a változás kényszerűségét, jogszerűségét, célszerűségét, és úgy gondolom, ebből a szempontból kell elemezni, hiszen a Kereszténydemokrata Néppárt, a szolidaritás elvéből kiindulva, úgy érzem, hogy megengedhetetlennek tartja azt a társadalmi gyakorlatot, miszerint nagy összegű jövedelmek eltitkolásával valaki anyagi előnyökhöz jut más csoportokkal szemben. Ezért alapvetően egyet tudunk érteni a törvényjavaslattal. A törvényjavaslat indoklásában két célt fogalmaz meg a törvény: egyrészt a meglévő törvényekhez való hozzáigazítását, a számlavezetés törvényéhez való hozzáigazítását a törvénynek - ezek technikai jellegűek -, másrészt az adóhatóságok jogkörét kívánja szélesíteni olyan irányba, hogy hatékonyabbá váljék az adóellenőrzési és adóbehajtási gyakorlat ebben az országban, éppen azokkal a rétegekkel szemben, amelyek eddig, úgy tűnik, az adóbehajtás esetén ügyeskedtek vagy ügyeskedéssel anyagi előnyre tettek szert. A konkrét intézmények tekintetében kétségtelen tény, hogy vannak olyan pontok és vannak olyan intézmények az adóhatóság jogkörének szélesítésében, amelyek fölvetnek bizonyos kérdéseket. Nagyon szívesen hallottam volna azonban képviselőtársaimtól, akik ezt támadják, más, alternatív megoldásokat, konstruktív megoldásokat, amivel valóban elősegítenék azt a társadalmilag kívánt célt, hogy jobb és igazságosabb adóbehajtás történjék ebben az országban. Mindenekelőtt engedjék meg, hadd reagáljak Matyi László képviselő úr fölvetésére: nem késett el ez a törvény, hiszen egy adóévben kell gondolkodnunk, és időben meg kell hoznunk ezt a törvényt, hogy az adózók a következő évre előkészülhessenek. Remélem, hogy ez a törvény február 28-áig minden adózó tudomására jut. Osztom, persze, azokat a nézeteket, hogy az a magyar társadalom, amelynek nem olyan régen kellett megbarátkoznia magával az adórendszerrel, ennek az adóigazgatásnak az apparátusaival, intézményeivel nehezen bírkózik meg, hiszen Magyarországon számszerűleg is kevés az adó-szaktanácsadó. Ezt az intézményt tovább kell fejleszteni. Kétségtelen tény, hogy a magyar átlagpolgár nem szokott hozzá az ilyen és egyéb adótípusokhoz, és magához az adóbevalláshoz sem. Ezért magából a törvényből hiányolom azokat a szakaszokat, amik bizonyos esetben az adóbevallás egyszerűsítésére tettek volna kísérletet. Valóban, az adóigazgatási törvény módosításainak a főbb csoportjait a következőkben lehet meghatározni: a magánszemélyek körében indokolt kivételekkel általánossá teszi az adóbevallási kötelezettséget, bizonyos körben lehetővé teszi az átlagadó megállapítását. Szigorítja az önellenőrzés feltételeit, általánossá és kötelezővé teszi a vagyonnyilatkozatot, emeli a mulasztási bírság mértékét és általában is bővülne az adatszolgáltatásra kötelezettek köre. Kísérletet tesz - és hangsúlyozni szeretném, hogy kísérletet tesz - az adótitok és banktitok határainak a szűkítésére. Talán a végéről kezdeném. Kétségtelen, hogy várhatóan a vagyonnyilatkozat mellett ez az intézmény fogja a legnagyobb vitát kiváltani a Parlament előtt és nyilván a közvélemény előtt is. Megfontolás tárgyává teszem a következőket. Lehet, hogy a kérdést egy másik oldalról kell megközelíteni. Álláspontom szerint ezt a kérdést meg lehet oldani a nemleges adóigazolás kiadásának szükségességével, ami azt jelentené, hogy az adózó nemleges adóigazolást kapna, és amikor bankkölcsönt kíván igénybe venni, az állami garanciával működő bankok csak abban az esetben adnának kölcsönt, illetőleg mérlegelési körükbe fogadnák azt, hogy adnak-e kölcsönt. Tehát gondolkozni kell más, olyan megoldásokon is, amelyek a kívánt célt, a hatékonyabb behajtás célját elérik, de ugyanakkor garanciális elveket nem sértenek, és lehetséges, hogy meg lehet találni azt a kompromisszumot, ahol a kettő egyeztethető. Őszintén meg kell mondanom, hogy nyilván a törvényalkotó is érezte ezeket a dilemmákat, amikor ezt két változatban is a Parlament elé terjesztette. Szemben az ellenkező véleményekkel, a vagyonnyilatkozat tételével egyetértek. Egyetértek azért, mert úgy tűnik, hogy azok a látszólagos jövedelmek, amelyek bevallásra kerülnek bizonyos vállalkozói rétegeknél, úgy tűnik, csak ezzel a módszerrel érhetők tetten. És itt nemcsak az eltitkolt jövedelmekre gondolok, hanem azokra a jövedelmekre is, amelyek a társadalom széles köreiben irritálóak, hiszen ma végül is nem beszélhetünk állampolgárokról, ma olyan emberekről beszélhetünk, akik társadalmi presztizst érnek el azáltal, hogy nagyobb vagyonra oly módon tesznek szert, hogy az adóbevallásuk és az adózott jövedelmük lényegesen alacsonyabb, mint a bérből, fizetésből élőké. Nyilvánvaló, hogy ez társadalmi feszültségeket okoz. Az is nyilvánvaló, hogy valamilyen intézmény kell, és erre alkalmasnak látszik a vagyonnyilatkozat tétele és a vagyonnyilatkozatból levont következtetések. Nem tartom viszont kielégítőnek a jogbiztonság szempontjából az átlagadó bevezetésének garanciarendszerét. Nyilvánvaló, hogy ebben az irányban gondolkozni kell azokról a jogi garanciákról, amelyek az igen szűk feltételek mellett bevezethető átlagadó megállapításánál az adóhatósági önkény ellen nagyobb védelmet adnak az adózó állampolgárnak, gondolok itt arra is, hogy adott esetben az átlagadó megállapításánál adatszolgáltatásra az érdekvédelmi szerv is jogosult legyen. Ezáltal - úgy gondolom - ez egy garanciális megoldás arra, hogy az adóönkényeskedésnek még a látszatát is elkerüljük. Én úgy gondolom, alapvetően, mivel a törvény célkitűzéseivel azért kell egyetértenünk, mert egy nagyon tisztességes szándékot rejt magában, nevezetesen egy igazságosabb társadalmi teherviselést céloz meg a törvény, én úgy gondolom, azok a frakciók konstruktívak és azok a frakciók járnak helyes úton, amelyek kritikai észrevételük mellett, a jobbító szándék mellett ezt az alapvető társadalmi célt tartják szem előtt és bizonyos módosításokkal - de ebbe az irányba történő módosításokkal - a törvényt elfogadják. Köszönöm szépen. (Kis taps.)