Frajna Imre (Fidesz)

1991. december 16.

FRAJNA IMRE (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kissé nehézkes a költségvetés áttekintése. No, nemcsak azért, mert a pénzügyminiszter folytatásos regény formájában terjeszti elénk a költségvetést és az adótörvényeket+ (szórványos derültség)+, hanem azért is, mert az érdekegyeztetést is az általános vita alatt folytatja le, nem elhanyagolható változtatásokat okozva ezzel az eredeti beterjesztésében. Ám az egyes paktumainak részletes következményeit óvakodik közölni velünk. Nem tudni például, hogy a Kupa-Nagy Sándor-paktum körülbelül 10 milliárdjának mi a fedezete a költségvetésben. Ebből a szempontból a Kupa-Kisgazda "33+- paktum elhanyagolható, ugyanis lényeges bevételkiesést nem fog okozni a következők miatt: vélhetően - ez a vélekedés a Pénzügyminisztérium vélekedése - ebben az országban 4,5 millió ember folytat kistermelést. Ebből +88-ban 11 ezer fő, +89-ben 13 ezer fő és +90-ben 15 ezer fő vallott be 500 ezer forint feletti árbevételt, aminek a jövedelemtartalma ezen illetők bevallása szerint átlagosan 41 ezer forint volt. Ebből világosan belátható, hogy itt az adóbevételeknél nagy kiesésre ebből a paktumból nem számíthatunk. A tárgyalás előzményei után lássunk néhány konkrét kifogást. Az, hogy az MDF-kormánynak mik a valós preferenciái, azt csak némi számítás után lehet kideríteni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Hárompárti kormány van!) A számítás eredményeképpen egy kérdés merülhet csak föl, vajon túlbürokratizált volt-e a szocialista állam? Ennek a kérdésnek a megválaszolására én most nem vállalkozom, viszont az látható, hogy ehhez képest még jelentős növekedéseket tervez ez a kormányzat. Az állami bürokrácia létszáma 29 286 főről 32 071 főre növekedne. Ha rövid statisztikai számításokat végzünk, akkor azt találjuk, hogy ha ebben a költségvetésben egy cím az egy hivatal, akkor 87%-os a valószínűsége annak, hogy a kiadásai az összes kiadás átlagánál, ami 13%, jobban növekedjenek. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Ha Kónya úr esetleg hiányolná e kijelentésem mögül a szakmai elemeket, nagyon szívesen ismertetem majd önökkel a lineáris regresszió mértékét és az adatok empirikus és korrigált szórását és még néhány hasznos segédadatot is. Mit látni az adatokból? Csak néhány példa: a HM költségvetési támogatási igénye mintegy 60%-kal emelkedik, a Művelődési Minisztérium esetében mintegy 50%, a Versenyhivatalnál pedig 40% az emelkedés. A Miniszterelnöki Hivatal és a tárca nélküli miniszterek támogatásigénye mintegy 30%-kal emelkedik. A költségvetési támogatás-igény tekintetében a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma jár az élen, növekménye körülbelül 140%, a Munkaügyi Minisztériumnál pedig 100%. Az, hogy a költségvetésitámogatási-igény nem nagyobb még ennél is, az több esetben annak köszönhető, hogy az egyes apparátusok működési költségvetésében a tervek szerint jelentősen emelkedni fognak a bevételek is. A Külügyminisztériumhoz tartozó külképviseletek esetében például több mint a tízszeresükre, 300 millió forintról 3 milliárdra! Valószínűleg jelentős vízumkényszer-intézkedések lesznek bevezetve a következő évben várhatóan+ Az FM esetében pedig mintegy háromszorosukra, 286 millióról 84,5 millióra. Azonban nemcsak az egyes minisztériumokra, hanem a vizsgált kör egészére is ad információkat. A végösszegekből kiszámíthatjuk például, hogy a szigorúan vett kormányapparátus kiadásainak növekedése a +91-es tervezett számokhoz képest mintegy 25,5%. Másfelől viszont a költségvetésből az is kiolvasható, hogy a költségvetési támogatási igény növekedése csak körülbelül 8,6%-ot tett ki. Ezt a két adat közti eltérést hidalják át a már említett bevételek. E bevételek, ha csak az 1991-es terveket hasonlítjuk össze a +92. évi tervekkel, mintegy 166%-kal nőnek. Ezzel kapcsolatban két kérdést érdemes feltenni. Először is jó lenne tudni, hogy miből fog összeállni a központi bürokráciák működési költségvetésében a bevételek ilyen arányú növekedése. Másfelől felvethető az is, hogy jó-e, ha a szakbürokráciák saját bevételei között ekkora arányt tesznek ki az általuk használt épületek, épületrészek bérbeadásából és más efféle forrásból származó bevételek. Szintén érdemes szemügyre venni a szóban forgó intézmények létszám- és béradatait is. Az "Összesen+-rovatból jól látszik, hogy összességében a kormányzati apparátus létszáma csak minimális mértékben, 2%-kal csökken. Ez az átlagadat azonban rendkívül nagy szórást mutat. A HM központi apparátusának létszáma csaknem 60%-kal, a Külügyminisztérium külképviseleteinek létszáma csaknem 40%-kal emelkedik a tervezet szerint. Ezzel szemben viszonylag jelentős mértékben csökkenne az NGKM külkereskedelmi szolgálatának, illetve a Közlekedési Minisztérium igazgatási apparátusának létszáma. A létszámadatok összesítéséből mindenesetre elég világosan látszik, hogy a kormányzati apparátusok karcsúsításáról beszélni erős túlzás lenne. A kormányzat szervezeti rendszerének az az átalakítása tehát, amit az I. kötet 273-280. oldalai sorolnak fel, ebből a szempontból sikertelennek mondható. Ez csak erősíti azt, hogy itt nem beszélhetünk az elburjánzó, decentralizált igazgatásról vagy újonnan létrehozott kormányzati hivatalok adatairól. Nem így áll a helyzet a béradatokkal. Az egy főre jutó bérek növekménye elég nagy szóródást mutat, de összességében több mint 30%-ot tesz ki. A legnagyobb mértékben az NGKM és a Művelődési Minisztérium bürokratáinak bére emelkedik, 41, illetve 37%-kal. A létszám és a béradatok összevetéséből tehát úgy tűnik, a főhatóságoknak ebben az országban több típusa is van. Vannak nagy és mind létszámban, mind pedig bérben növekvő apparátusok, ilyen a Külügyminisztérium, a külképviseletek, a Művelődési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium. Zsugorodó - ámde jelentős bérnövekményt megvalósító - apparátusok, mint például az NGKM. Illetve kicsi, létszámában lényegében változatlan, béreket alig fejlesztő apparátusok, mint például a munkaügy. A prioritásokat egyébként külön is érdemes lenne elemezni, tekintetbe véve az apparátcsikok abszolút bérszínvonalát. Áttérnék a szociális közkiadások részére. A szociális közkiadásokkal kapcsolatban érdemes elindulni az első kötet 274. oldalán levő áttekintésből. Az egyébként, hogy a kötet tartalmaz efféle áttekintést, nagyon pozitív. A javaslat és a körülötte, róla elhangzó politikai nyilatkozatok egyaránt szívesen emelik ki, hogy a szociálpolitikára szánt összegek több mint 20%-kal emelkednek. Ezt mindenesetre több szempontból is árnyalni kell, nem igazán érdemes itt a hurráoptimizmust osztani. Ezért a növekedésért ugyanis mindenekelőtt a tb-alap minimális automatizmusai, illetve a foglalkoztatáspolitikai költségek és a segélyezés lényeges emelkedése a felelős. Ez utóbbi egyébként a Józsa Fábián-féle összeadási tétel szerint tartalmazza a munkanélküliek tb-járulékait is, talán ezt az összeget először nettósítani kellene, hogy egyáltalán vizsgálni lehessen. Az elosztási rendszerek reformjára vonatkozó törvények egyébként ezeken a területeken hiányoznak a leginkább. Ha a múlt évben kidobunk egymilliárd forintot az ablakon azzal, hogy egy rosszul működő rendszerbe betettük, örüljünk-e annak, hogy az idén sikerült kétmilliárdot ugyanezen az ablakon keresztül kihajítani? A bekezdés elején említett állítást egyébként azért is árnyalni kell, mert az itt felsorolt kiadások egy részéről igazából nem tudjuk, hogy valóban szociálpolitikai célokra mentek-e el. A költségvetés ilyen néven adja oda például az önkormányzatok normatív támogatásának szociális mutatókhoz igazított összegeit, de azt nem tudjuk, hogy az önkormányzatok végül is mire fordították a szóban forgó összegeket. Egy szisztematikus pénzkövetés valószínűleg nem ártana előbb-utóbb ebből a szempontból. Végezetül a népjóléti tárcáról. Az igazán érdekes a népjóléti tárcában számunkra a mentőszolgálat dologi kiadásainak 9,6%-os csökkentése volt. Első megdöbbenésünkben arra gondoltunk, talán nagyarányú benzinár-csökkentést tervez a Kormány a jövő évben. Ámde a költségvetés egyik pótlapjában arra a felismerésre jutottunk, hogy erről szó sincsen, elég naívak voltunk, hogy ebből ilyenre gondoltunk. A fogyasztási adónál ugyanis a benzinnek kétlépcsős emelését tervezi a kormányzat a jövő évre. Ebből a szempontból szinte tarthatatlannak érezzük, hogy ennek az ágazatnak ilyen mértékben csökkenjenek a dologi kiadásai, ekkora mértékű csökkentést ugyanis az új Toyotáknak az üzembe állítása végképp nem indokolt. Úgy gondoljuk, hogy a szépen és frissen burjánzó tisztiorvosi hivatal költségvetése igen alkalmas lesz ennek a hiánynak a pótlására. A tisztiorvosi hivatalnál ugyan előütközik a költségvetés turpissága, ugyanis igen nehéz megállapítani, hogy voltaképpen a tavalyi évben e területre költött összegek és az ezévi előirányzat hogyan is viszonyul egymáshoz. Meg lehet ugyan találni a költségvetésben a tavalyi töredékét a tisztiorvosi hivatalok felállítása óta elköltött összegeknek, valamint egy elég nehezen értelmezhető előirányzatot, ami úgy hangzik, hogy a Köjálok és a hajléktalanok céltámogatása összesen. Ennek a kettőnek az összeadása mellett is egy igen jelentős emelkedést lehet tapasztalni, több mint öt- milliárd forintot kívánna a népjóléti kormányzat erre a szervezetre költeni. A magunk részéről némileg sejtjük, hogy egy jól fizetett kádertemető fenntartása a népjóléti miniszternek is feladata, de úgy gondoljuk, a mentőszolgálat talán megérdemelne még némi prioritást. Ebben a területben még egy módosító javaslatunkat kell ismertetnem a tisztelt Házzal. Az ez évi költségvetés ismét nem tartalmazza a bölcsődék normatív támogatását. Azt, hogy a tavalyi évben nem volt ez a támogatás, igen furcsa dolgokhoz vezetett. Talán - miután több képviselőtársamnak gyermeke vagy unokája szintén bölcsődés korú - jól tudja, hogy megjelentek az óvodákban az ún. minicsoportok. Azok a csoportok, ahova nem óvodás korú gyermekeket vettek fel az önkormányzatok az óvodákba, pusztán azért, mert az ide beiratott gyermekek után fejkvóta járt, a bölcsődések után pedig nem járt semmi. A bölcsőde az elmúlt kb. 30-40 évben azért jelentős fejlődésen ment keresztül, és a kezdeti kerékpármegőrzőhöz hasonló (derültség) funkciója óta ez egy pedagógiai intézmény. Az óvoda sajnos, végképp nem alkalmas azoknak a feladatoknak az ellátására, amire egy bölcsődés korú gyermeknek szüksége van, ráadásul teljesen más szolgáltatásokat is nyújt. Talán a tisztelt Ház is tudja, hogy a bölcsődés gyermekek a bölcsődében ruhát kapnak, jóval kevesebb gyermekre jut egy gondozónő, és sokkal szigorúbbak az egészségügyi normák is a bölcsődékre vonatkozó előírásban. Azt is tudni kell hozzá, hogy - bár ez már teljesen csak ismeretterjesztés - a fejlődésnek nem lehetnek kihagyott szakaszai egy ember életében. Ha ebben a korban a gyermeket ártalom éri, ezt későbbi korokban nem lehet behozni. Valóban tudjuk, hogy az lenne az ideális eset, hogyha a szülők otthon tudnának maradni a gyermekükkel. Ekörül nincs közöttünk vita, de mint a tavalyi év is mutatja, volt százezer olyan gyermek, akinek a szülei nem tudták vállalni, hogy a gyermeket otthon tartsák, bölcsődébe került, úgy gondoljuk, ezekről a gyermekekről gondoskodnunk kell, bármennyire is egyéb megoldást tartanánk jónak. Ha ezt a megoldást kell választaniuk, akkor ezt a megoldást tegyük olyan jóvá, amilyenre lehet. Több önkormányzat sajnos a céltámogatás hiányában szeretne felszámolni bölcsődéket, amit mi emiatt roppant veszélyesnek tartunk. És még megjegyezném hozzá, hogy a Világbank is ezt a megoldást javasolta végül is ennek a problémának a kezelésére, hogy a bölcsődéket fejlesszük, úgyhogy a részünkről javasolni fogjuk a bölcsődéknek a fejkvótába való beemelését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)