Solt Ottilia (SZDSZ)
SOLT OTTÍLIA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvénynek egyetlen aspektusával szeretnék foglalkozni, a költségvetés és a társadalombiztosítás kapcsolatával. A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság, mint ismeretes, nem fogadta el, nem tartotta általános vitára alkalmasnak a költségvetési törvényt, s ebben a döntésünkben, legalábbis ami a szabaddemokraták szavazatát illeti, igen fontos szerepe volt annak a nagyon is problematikus viszonynak, amely a társadalombiztosítást és a költségvetést egymáshoz fűzi. A bizottságunk már a tavalyi vitában is nagyon határozottan kifejezte azt a kívánságát, hogy a társadalombiztosítás költségvetését és a Kormány központi költségvetését együtt kellene tárgyalni, egy időben kellene lebonyolítani az általános és a részletes vitát, hiszen az egyikben elfogadott döntések a másikra nézve már determináló erejűek. Most azokat a pontjait szeretném megvilágítani a költségvetésnek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy ez a költségvetés a levegőben lóg, egyszerűen azért, mert a társadalombiztosítási költségvetésben szereplő összegek megalapozása a Kormány költségvetésében nincs meg. Hogy rögtön az elején kezdjem, az a meglepő élmény éri azt, aki a két költségvetést együtt veszi a kezébe, hogy a költségvetési törvényben szereplő államháztartási mérleg és a társadalombiztosítási költségvetés fő összegei nem azonosak. A bevételi fő összegeket illetően a költségvetési törvényben szereplő társadalombiztosítási bevétel 6,7 milliárddal kevesebb, mint a társadalombiztosításban szereplő bevételi fő összeg, a kiadási fő összegben pedig 5,2 milliárd forint a különbség. Hogy ennek a különbségnek mi a magyarázata, erre semminemű forrással a költségvetés összes mellékleteivel együtt nem szolgál. A költségvetési törvényben egy paragrafus rögzíti több bekezdésben a társadalombiztosítás és a költségvetés egymáshoz való viszonyát. Elmondanám sorban, hogy milyen tételeket tartalmaz ez a paragrafus. Az első részében azt rögzíti, hogy a költségvetés 1992 végéig meg akarja adni azt a tartozást, amelyet 1990 elején vett fel a társadalombiztosítási kasszából, bizonyos 14,7 milliárd forintos értékben, mégpedig a 91-es és a 92- es privatizácós bevételekből. A dologban annyira biztos, hogy a 92-es évre nem is számol kamattal, tehát nem tartalmaz a költségvetés olyan tételt, amely az esedékes kamatterheket magában foglalná. Ugyanakkor nem látjuk biztosan, különös tekintettel arra, hogy a privatizációs elszámolások nincsenek a kezünkben, hogy vajon megvan-e a fedezet a 91-es privatizációkból ennek a 14,7 milliárdos tartozásnak a kiegyenlítésére. A tartozással kapcsolatban még további problémáink vannak, ezeket azonban majd a későbbiekben fogom elmagyarázni. A következő paragrafusban tartalmaz a költségvetés egy olyan kötelezettséget magára nézve, hogy garanciális kötelezettségeinek eleget tesz és az általános tartalékokból kifizeti a tb garanciákat abban az esetben, ha ilyen garanciális kötelezettsége felmerülne. Szeretném felhívni a Ház figyelmét arra, hogy ez a tartalék a jövő évben 10 milliárd forint, ezzel szemben a tb-alap hiánya minden bizonnyal magasabb lesz ennél, hiszen idén is több, és a kintlevőségek behajthatatlansága aggasztóan növekszik. Félő tehát, hogy a garanciális kötelezettségekre nincsen fedezet a 92-es költségvetésben. Tartalmaz egy olyan passzust ez a költségvetési törvény, amelyik az egészségügy új biztosítási alapra helyezésének a fedezetéül szolgál, nevezetesen azoknak az állampolgároknak, azoknak a lakosoknak a járulék összegét, akik önálló jövedelem híján, rendszeres jövedelem híján ezt maguk nem tudják fizetni. Egy rövid fejszámolással arra az eredményre jutottam, hogy ez körülbelül 200 ezer ellátatlan, tehát rendszeresen jövedelemmel nem rendelkező állampolgárral, pontosabban lakossal számol, ami könnyen lehet, hogy alábecsült adat, és az ilyen nagyjából 200 ezer főre számolt főösszeg nem lesz elegendő a saját jövedelemmel nem rendelkezők, illetve az ő családtagjaik egészségügy-biztosítási fedezetének a befizetésére. Végül szerepel egy olyan kötelezettsége a költségvetésnek, méghozzá 4 milliárdos tétellel, hogy megtéríti a társadalombiztosításnak azokat a különböző törvények által keletkezett kötelezettségeit, amelyeket a kárpótlási, jóvátételi nyugdíjakban vállalt magára. Ugyanakkor a költségvetés mellékleteiben itt 6 milliárdos összeg szerepel, tehát a társadalombiztosítás felé fennálló kötelezettségben 4 milliárd, a költségvetés terhelésében pedig 6 milliárd ez a tétel. Az elmondottaknál azonban sokkal, de sokkal alapvetőbb aggályaink vannak a költségvetés és a tb-költségvetés kapcsolatát illetően. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam világítani, figyelembe kell vennünk a következőket. A társadalombiztosítási kötlezettségek, elsősorban a nyugdíj-kötelezettségek teljesítésére rendelkezésére áll a tb-alapnak egy 5 millirád forintos ún. készenléti hitel a költségvetésből, és ezen kívül, ha ezt a társadalombiztosítás kimerítette, akkor korlátlan felhatalmazással egy ún. nyugdíj-megelőlegezési számla. Ez a konstrukció biztosítja azt, hogy ne fordulhasson elő, hogy a tb-kassza pillanatnyi likviditáshiány következtében ne tudja kifizetni a törvényesen megállapított nyugdíjakat. Igen ám, csakhogy ez a nyugdíj-megelőlegezési hitelszámla nagyon aggasztóan leterhelődött az 1991-es évben, olyan mértékben, hogy az utolsó hónapban, amelynek az adatai rendelkezésemre állnak - ezek a november hónapi adatok -, nincsen olyan nap, amikor a társadalombiztosítás 9 milliárd forintnál kisebb mértékben lenne eladósodva e felé a nyugdíj-megelőlegezési számla felé. A hitelállomány tehát átlagosan november hónap minden áldott napján legalább 9 milliárd forint volt. Ez a számla nem így nézett ki az év korábbi szakaszaiban. A hitelállomány hónapról hónapra magasabb. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le - különösen ha figyelembe vesszük a kinnlevőségek hasonlóan aggasztó növekedését -, hogy a költségvetés forgóalapját terhelő nyugdíj-megelőlegezési számla hitelállománya változatlanul magas lesz, sőt, állandóan nőni fog. Nagy kérdés, hogy ennek a fedezetére vajon honnan teremt elő pénzt a költségvetés, vagyis képes-e a költségvetés forgóalapja a társadalombiztosítás egyre nagyobb hiányaival szemben is forgóalapként szolgálni. Végezetül szeretnék visszatérni erre a bizonyos 14,7 milliárdos tartozásra, amelyet a költségvetési törvény szerint 1992 folyamán a társadalombiztosítás vissza fog kapni a privatizációs bevételekből. És ez a példa rögtön illusztrálni fogja azt is, hogy ez az aggasztó függőség és fedezet nélküli függőség a költségvetés részéről a társadalombiztosítás és a költségvetés között, a társadalombiztosítás pozícióit fogja rontani a jövőben is, ahogyan ebben az évben is egyértelműen a társadalombiztosítás pozícióit rontota. Ez a 14, 7 milliárdos tartozás 1990 elején keletkezett, amikor kényszerhitelezést hajtott végre a társadalombiztosítás a költségvetés felé a 89-es évben képződött szufficitjéből. Ez a szufficit egyébként a társadalombiztosítás vagyoni alapjainak a feltöltésére, a tartalék feltöltésére szolgált volna, ún likvid tartalékképzés céljait szolgálja. Na már most, mivel pillanatnyilag a társadalombiztosítás napról napra majdnem ekkora összeggel van eladósodva a költségvetésnek, ha megkapja ezt a pénzt a költségvetéstől, akkor nem fogja tudni a saját tartalékalapjába helyezni, hanem azonnal vissza kell utalnia a nyugdíj-megelőlegezési számlára, illetve a készenléti hitel számlájára. Magyarán tehát a szufficitből, a szufficitből képezhető vagyonalapből egyszerűen egy tartós tartalékalap-hiány lesz 1992-ben, így áll tehát a szufficitje után a Társadalombiztosítási Alap a maga vagyonával. Igen nagy kérdés, hogy nem jut-e hasonló sorsra az a 15 milliárdos vagyon, amelyet a vagyonpolitikai irányelvek szerint, ráadásul likvid vagyon formájában, vagy könnyen likviddé tehető vagyon formájában szándékozik a Pénzügyminisztérium, illetve a Kormány a társadalombiztosítás vagyonalapjának a feltöltésére szánni. Nyomatékosan felhívom a figyelmét a Kormánynak - bár ez nem az a pillanat, amikor ezt meg kéne tenni -, ne sürgesse ennek a vagyonnak az átadását, és különösen ne sürgesse addig, amíg nincs meg a társadalombiztosítás önkormányzata, ugyanis abban az esetben, ha ez a sürgetés mégis előállna, könnyen lehet, hogy 1992 végére még ennél is sokkal, de sokkal lesújtóbb képet kapunk a Társadalombiztosítási Alap állapotáról és kilátásairól. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a baloldalon.)