Seszták László (KDNP)
SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném egy magánmegjegyzéssel kezdeni. Ez az az eset, amikor a bumeráng visszalő. Ezelőtt novemberben, amikor a frakcióvezető helyett én képviseltem a KDNP-t a házbizottságon, tőlem származott az a javaslat, hogy az úgynevezett III/III-as ügyet addig tárgyaljuk, ameddig van felszólaló. Most viszont egy képviselőtársammal történt szerepcsere folytán én vagyok az utolsó. (Közbeszólások: Egyáltalán nem!) Nem még? Akkor elnézést kérek. Akkor ez nem egészen így van. (Derültség.) De akkor is elég későbe nyúlik, és én megpróbálok rövid lenni. Két dologra szeretnék először is reflektálni. Szeretnék Tölgyessy Péter azon megjegyzésére, amelyre már többen is reagáltak, amikor az egyházak működését ötszázmillió forintban vélte felfedezni, azoknak a támogatását, és ezt kevésnek találta. Én ekkor megörültem, mert úgy gondoltam, hogy borítsunk fátylat a nyári csatározásokra, és advent lévén előfordulhat másutt is egy pálfordulás, és üdvözöljük azt, hogy az SZDSZ elnöke keresi ezt a támogatást. Közben persze a költségvetésből is kiolvasható, és a pénzügyminiszter úr is megerősített, hogy ez nem egészen így van, és ezt rosszul látja Tölgyessy képviselő úr, és ezért gyorsan el is oszlott ez az örömöm, és azóta sem tudom, hogy vajon a nagyrabecsült képviselőtársam tényleg nem ismerte a költségvetést, vagy csak ilyen erősen csúsztatott. A másik problémám pedig az MSZP azon indítványával kapcsolatos, amelyik azt javasolta, hogy vonjuk vissza a kárpótlási törvényt, és akkor innen lesznek pénzügyi források a költségvetés számára, amit szabadon fel lehet használni. Én ezzel egyet is értenék, hogyha az MSZP ezt konzekvensen képviselné, és mondjuk a jövő választási kampányban is ugyanezt hangsúlyozná, hogy igenis, ő kitart amellett, hogy ne legyen kárpótlás, és vonjuk vissza. Vonjuk vissza még azt a keveset is, amit a Németh-kormány idejében az MSZP akkori vezetői, akik kormányon voltak, javasoltak. Ha ez így van, akkor tudom ezt támogatni, de ha nem, akkor megintcsak propagandafogásnak tudom minősíteni, mert nem ezt az álláspontot képviselte az MSZP akkor, amikor a kárpótlásról volt szó, mert elismerte, hogy kell a kárpótlás, legfeljebb csak azzal nem értett egyet, hogy nem így. Áttérve a költségvetésre: amikor én képviselő lettem, azt hittem, hogy van a magyar költségvetésben három olyan, úgynevezett erőszakszervezet, a rendőrség, a honvédség és a titkosrendőrség, amelyet az elmúlt rendszer olyan jól eleresztett, hogy itt évekig nem kell beruházni, innen csak el lehet venni. Sajnos az önkormányzati bizottság a tavalyi költségvetésében bizonyos fokig így is döntött, mert egymilliárd forintot elvett a BM költségvetéséből, de sajnos a tapasztalatok arról győztek meg - és azt hiszem, hogy nemcsak engem, hanem mindenkit -, hogy az elmúlt időszakban a rendszer oly gyenge volt, hogy még ezeket az erőszakszervezeteket sem volt képes kellően dotálni. Siralmas állapotban van a rendőrség - a honvédségről már sokat mondtam -, és köztudott, hogy a nyugati felmérések szerint 10 ezer rendőrre lenne ma Magyarországnak szüksége, hogy a nyugati színvonalat elérjük, és csak 3 ezerre van lehetőségünk akkor, amikor ma a magyar társadalom rendőrért kiált, néha még túlzó módon is, és bizony a költségvetésnek nincs rá több anyagi lehetősége. Ami a létszámot illeti: nem osztom azoknak a nézetét - és ezt a múltkor már egy megjegyzésben ki is fejtettem -, akik úgy ítélik meg, hogy az állam apparátusa túl magas. Nem több 2%-nál, amely a nyugati viszonylathoz képest sem magas. Sajnos bázisalap nem nagyon van, mert nincs miből kiindulni, hiszen az elmúlt 40 év alatt soha nem hozták nyilvánosságra korrektül, hogy az államapparátusban mennyien dolgoztak, de hogyha összehasonlítják képviselőtársaim a 90 és 91-es adatokat, vagy a 92-re tervezetteket, ott növekedés igazán csak azokon a területeken tapasztalható, ahol a demokrácia kiteljesítése érdekében szükség volt, mert hiszen egy demokráciában bizonyos intézmények működtetésére szükség van. Viszont arról már elfeledkeznek, hogy az új önkormányzati törvény elfogadásakor megszűntek a megyei tanácsok, és ezeknek a tanácsoknak a létszáma lecsökkent, és eltűnt - legalábbis ebben a formában. Sajnos viszont, hogy az önkormányzatoknál a létszám emelkedett, és jobban, mint az államapparátusban, majd ezt az új államháztartási törvény szabályozni fogja. Felmerül a kérdés, hogy jó-e ez a költségvetés, vagy nem. Hát nem jó. Van olyan költségvetés, amelyik egyáltalán jó? Hiszen senki nem szeret adót fizetni, s ugyanakkor mindenki szeretne minél többet a költségvetésből a saját zsebébe juttatni. Sajnos a magyar gazdaság olyan helyzetben van, hogy nem képes nagyobb terhek elviselésére, hiszen az ipar s a mezőgazdaság is aránylag mélyponton van. Egyedüli lehetőség az, hogy az adózókat, az állampolgárokat próbáljuk nagyobb adóval terhelni. Senki nem örül ennek, mi sem. De még nem hallottam olyan javaslatot itt - és ha lesz ilyen, akkor támogatni fogjuk -, amely megfelelő, célszerű átcsoportosítást tudna javasolni, de nem úgy, hogy széjjelverjük az államapparátust, és utána aztán majd mutogathatunk, hogy íme, nincs államapparátus, a Kormány nem tud kormányozni. És nem úgy, hogy csak a kiadásokat növeljük, hanem azoknak a bevételi forrásait is meg kell jelölni. A Kereszténydemokrata Néppárt - mint már emítette itt felszólalótársam - ilyen irányban fog módosító javaslatokat beadni, de mindig ügyelve arra, hogy a kiadások és a bevételek egyensúlyban legyenek, és csak olyan mértékben történjék meg a kiadások növelése, amelyet az állam költségvetése és biztonsága elvisel. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)