Rózsa Edit (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Még mielőtt véglegesen elkeserednének, szeretném jelezni, hogy két témával szeretnék foglalkozni, és 25 perces lenne a beszédem. Lenne akkor, hogyha a Kormány ebben nem akadályozott volna meg. A helyzet azért nem olyan vészes, tudniillik az történt, hogy a Kormány nem tett eleget egy határozatának, amelyben előírja, hogy el kell készíteni a költségvetési törvény egyik mellékleteként azt az anyagot, amely szerint - és idézem a rendelet erre vonatkozó pontját - a Kormány felkéri az ifjúságpolitikai Kabinetet, hogy készítsen az egyes feladatokhoz tartozó költségvetési tételekből összegzést, és azt a költségvetési törvény mellékleteként nyújtsa be. A mellékletben kerüljön bemutatásra, hogy az állami költségvetés mekkora hányadban vállal finanszírozást a gyermek és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos feladatokban. Nos, ez nem készült el, sajnos a költségvetéshez pótlólag beküldött, benyújtott kiegészítő kötet sem tartalmazza. Bízom benne, hogy az általános vita lezárásáig még ez el fog készülni, és a Kormány eleget fog tenni saját - az államtitkár úr számára ismertetném ennek a rendeletnek a számát, 3320/1991. - határozatának. A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a lakásszektor válsága, hiszen a fiatalokat az átlagosnál is nagyobb mértékben sújtó problémáról van szó. De még mielőtt erre a kérdéskörre részletesen kitérnék, azért hadd foglalkozzam az előzőben felvetett problémával, hogy tudniillik, miért nem került sor ennek a mellékletnek a bemutatására? Mi történhetett? Elfelejtette esetleg a Kormány végrehajtani a rendeletét, vagy éppen nem volt ideje a tárcák felelős minisztereinek ezzel a kérdéssel foglalkozni, és nem volt idejük a költségvetési törvényre készülve elkészíteni a tárcákra vonatkozó, kiadási tételekről szóló összegzést? Sok minden másra is lehet gondolni. Arra is például, hogy az állam nem kíván feladatot vállalni a gyermek és ifjúsági problémák finanszírozásában, nem kíván ehhez költségekkel hozzájárulni. Erre én nem merek gondolni, tehát remélem, hogy ennek a bemutatására sor fog kerülni. Nos, amivel érdemben is kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni tehát: a lakásszektor válsága, ami tulajdonképpen az 50-es évek szintjére való visszaesését jelenti a lakásépítésnek, a lakásfinanszírozási rendszer összeomlását, és a támogatási rendszer inhatékonyságával és diszfunkcióival jellemezhető. Ez a válság, amit az előbb mondtam, a fiatalok generációját az átlagnál is nagyobb mértékben sújtja. Jelentős hányaduk lakástalan, akik az első lakáshoz jutás elhúzódása miatt bizonytalan ideig a szülőkkel kényszerülnek együttlakni, az idősebb generáció helyzetét is nehezítve ezzel. A lakástalanok másik része az albérleti, illetve magánlakás-piacra kényszerül, amely a jogi szabályozás és adózás ellentmondásai miatt csak beszűkült kínálatot jelent. Az árak irreálisan magasak, a szektor semmilyen támogatást sem élvez. A speciális szálláshelyek kínálata - diákotthonok, kollégiumok, munkásszállás - szűk, az intézmények nem érdekeltek ezek fenntartásában, bővítésében, korszerűsítésében, a lakáspiacnak ez a szegmense nem részesül a támogatásokból kellő mértékben. Az első lakáshoz jutás terhei túl magasak, a finanszírozási rendszer korszerűtlensége miatt a legtöbb pályakezdő család számára megfizethetetlen az, hogy egy átlagos lakás megvételéhez, felépítéséhez elegendő hitelhez jusson. A mai helyzetben, amikor úgy a gazdasági válságból való kilábalás, mint egy korszerű lakástörvény kidolgozása vagy legalábbis a lakásrendszer átfogó korszerűsítése várat magára, a következő reális, elérhető célokat kellene a központi költségvetési eszközökből támogatni. (Zaj, mozgás.) Ha tisztelt képviselőtársaimat érdekli, akkor erről részletesebben is beszélnék. Nos, a fiatalok első lakásszerzésének támogatása: 1. Lehetővé kellene tenni, hogy a fiatalok olyan hitelekhez jussanak, amelyeknek az inflációs kamatterheit - amelyek ma már akár a 40%-ot is elérhetik - később, illetve a visszafizetési időszak egészére elosztva fizethessék meg. 2. A bérleti szektor támogatása: a helyi önkormányzatok és esetleg a munkaadók közreműködésével lakbértámogatási rendszert kell kidolgozni a magántulajdonban lévő lakások bérlői számára, párhuzamosan a lakásokat kiadó önkormányzatok és a magántulajdonosok tulajdonosi jogainak növelésével. Később a lakbérek növelése esetén ezt az önkormányzati bérlakásokra is ki kellene terjeszteni. 3. Program szükséges a speciális szálláshelyek bővítésére, kezelésére. Mit jelent az első javaslat? A fiatalok lakáshelyzetének, lakáshoz jutásának támogatására speciális pénzintézetet kell létrehozni, amely jelzáloghiteleket nyújtana a lakást építő, vásárló fiatalok részére. A hitel után az építő, vásárló fiatal család 8-9%-os kamatot fizet, a piaci kamat és a fizetett kamat különbségét a pénzintézet évente hozzáadja a fennálló tartozásukhoz. A kormányprogram szerint az infláció mértéke 3 éven belül visszaesik 10%-os szint alá, amikor a hitelt át lehet alakítani hagyományos, fix kamatozású, amortizálódó hitellé. Ha az infláció mégsem csökkenne, akkor ugyanez a konstrukció fenntartható. A költségvetés biztosítaná a pénzintézet felállításának forrásait, ami az induláskor a pénzintézet felállításához minimálisan szükséges 500 millió forint alaptőke biztosítását jelentené. Az első év végéig, amennyiben megfelelő kereslet jelentkezik a hitelek iránt, a költségvetési forrásokból összesen 4 milliárd forintot kell biztosítani a pénzintézetnek. Ez körülbelül négyezer lakás építéséhez, vásárlásához lenne elegendő az 1992-es évben. A megvalósításhoz a javaslat elfogadása esetén a pénzintézet március 1- jével felállhat, és az év végéig a tervezett mértékig felfuttatható ennek a jelzáloghitelbanknak a tevékenysége. A javaslatban szereplő költségvetési forrás fedezetéül a jövő évben megszüntetésre kerülő forgóeszközhitel- támogatás szolgálhat. A javasolt jelzálogkonstrukció és a speciális pénzintézet jövőjét egyaránt nagyon erősen befolyásolják a jogi problémák, főleg a jelzálogkölcsönöknek a nem fizetés esetén való érvényesíthetősége, ami jelenleg nem megoldott. Ennek más eszközökkel helyettesítését vagy korszerűsítését a jövő évi törvénykezési munka egyik fontos részeként kell tekintenünk. A másik javaslatról egy kicsit részletesebben: speciális lakbértámogatási rendszer kiépítése. Az általános lakbértámogatási rendszer szükségessége már többször is felmerült, de komoly formában nem történtek lépések ennek bevezetésére, és az önkormányzati önállóság miatt erre egyre kevesebb az esély, a fiataloknak nyújtandó lakbértámogatás rendszerének fokozatos bevezetésével és speciális lakáskiadó társaságok létrehozásával látjuk megkezdhetőnek. (Zaj, mozgás.) Elnézést, képviselőtársaim, olyan nagy már a zaj itt a környékemen, hogy azt hiszem, illő lenne befejeznem, és esetleg azt a javaslatot tennem, hogy a jegyzőkönyv tartalmazza a beszédem második részét. Úgy tűnik, hogy hiába kérem a figyelmet. Módosító javaslatokkal, kifejtve az indoklásban, hogy igazából miről van szó, megpróbálom képviselőtársaim figyelmét újfent felhívni. És kérem azt is, amennyiben szükségét érzik az ellenzék konstruktív magatartásának, akkor vegyenek fáradságot arra, hogy ezen módosító indítványokkal foglalkoznak. Foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy miért nincs a költségvetésnek olyan melléklete, amely foglalkozna a gyermekek és a fiatalok problémáival, mindazokkal a problémákkal, amelyekről ebben az évben az első politikai vitanapon, az ifjúságpolitikai vitanapon beszéltünk, azokról a problémákról, amelyeknek megoldásában ebben a Házban konszenzus volt, és nagy volt az egyetértés. Kérem, hogy figyeljenek fel erre a problémára, és kérem, hogy az erre vonatkozó módosítási csomagunkat szíveskedjenek támogatni. Nem terhelem az önök figyelmét és türelmét, köszönöm szépen, hogy eddig is türelemmel meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps.)