Tirts Tamás (Fidesz)

1991. december 20.

TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Hogy kellő módon felcsigázzam a tisztelt Ház érdeklődését a fennforgó 3456-os számú javaslattal kapcsolatban, egy rövid verssel kezdeném a hozzászólásomat. Már úgyis szoktuk hallani máskor, hogy mások is verseket használnak. A következő vers így szól: "Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.+ (Nagy taps. - Közbeszólások: Halljuk tovább!) Nagyon örülök. Nincs tovább. Kosztolányi 1922-ben írta ezt a verset, de úgy érzem, hogy az ebéd utáni helyrezökkenés érdekében talán ildomos volt, hogy ezzel kezdtem hozzászólásomat. A végére akartam tartogatni. Úgy gondolom, hogy időszerű ma is elelmélkedni azon - s talán a XX. század egyik legnagyobb kérdése -, hogy az egyénekről, a személyekről szóló adatokkal mit s hogyan lehet kezdeni, s miképp lehet a védelmükről rendelkezni. Azért, hogy kedves képviselőtársaim is tisztában legyenek, és a hallgatóság, az ország népe, hogy miről is fogunk szavazni perceken belül, talán nem árt, hogyha felidézem, hogy miről is van szó. Az állami népesség-nyilvántartás működésének átmeneti szabályairól szól a beterjesztett, címében is átmenetinek titulált törvényjavaslat, és röviden azért érdemes megnézni, hogy Magyarországon hogyan is alakult ennek a kérdésnek a törvényi szabályozása. 79-ben megkezdődött a személyi szám bevezetése, és 1980-ra fejeződött be ennek az általános használata. 85-től általánossá is vált, és tulajdonképpen egy centralizált gépi adatbázis jött létre, amit kiegészített helyi szinten egy tanácsi manuális nyilvántartás. Az adatok hasznosítását széles körre terjesztették ki, és kiemelt figyelmet fordítottak annak idején, amikor létrehozták azt az adatbázist, amiről most fogunk átmeneti szabályban dönteni, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a KSH igényeire. Korábban a KSH felügyelete alatt ennek a kérdésnek a szabályozása, majd később, az 1986. 25. számú törvényi erejű rendelettel a Minisztertanács, majd az Antall-kormány is az 1990. 102. minisztertanácsi rendelettel szabályozta a kérdést. A népesség-nyilvántartás kérdésének irányítását a belügyminiszterhez utalta. Hogy körülbelül lássák képviselőtársaim, hogy milyen mennyiségű adatról és információról van szó, és hogy az a többmilliárdos érték, ami többször elhangzott a bizottsági vitában is, miket foglal magában, röviden rámutatnék, hogy mivel is foglalkozik az állami népességnyilvántartás. Rendszeresen évi kétmillió adat karbantartásával, ezeknek a települési önkormányzatok, valamint a rendőrkapitányságok felé való visszacsatolásával. A HM-nek egymillió adatot közöl a hadkötelesekről évente. Évi 4,8 millió adatot az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal számára. A Belügyminisztériumnak évi két és félmillió adatot az útlevél- és gépjármű-nyilvántartásról. A települési önkormányzatoknak a névjegyzékek, a tankötelezettség és a hadkötelezettség teljesítésére vonatkozó adatokat. A társadalombiztosításnak a halálozásról és a családi állapotok változásáról. Az egészségügynek a tüdőszűrés szervezéséről, valamint +88 és 1990. között a kötelező tetanuszoltás szervezéséről. Nem rendszeresen - tehát eseti megbízással - a választók nyilvántartásának elkészítéséről, egyedi megkeresésre, itt magánszemélyek és szervezetek jöhetnek szóba, 7-800 ezer adatot ad az Állami Népességnyilvántartó Hivatal, s végezetül esetileg az ingatlan- nyilvántartásnak a tulajdonosi adatok pontosítását is végzi. Végezetül: az állami népesség-nyilvántartó rendszer, a hatályos jogszabályok megtartásával, népesség-nyilvántartási adatokat szolgáltat piackutatási, üzleti vagy propaganda célokra is. Na most ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy nagyjából lássuk, hogy mi az a tevékenység, amivel ez a hivatal foglalkozik. Ami miatt most nekünk december vége felé szavazni kell majd az állami népesség-nyilvántartásnak az új, vagy átmeneti szabályairól, az tulajdonképpen nem más, mint az Alkotmánybíróságnak egy áprilisi határozata, mely szerint megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a személyes adatok meghatározott cél nélküli, tetszőleges jövőbeni felhasználására való gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes. Ez az Alkotmány 59. § (1) és (2) bekezdése értelmében. Az Alkotmánybíróság megállapította még ez év áprilisában, nagy visszhangot is kapott, hogy a korlátozás nélkül használható általános és egységes személyazonosító-jel (személyi szám) használata alkotmányellenes. Épp ebből kifolyólag a korábbi rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, így ezt a legutóbbi 1990/102-es minisztertanácsi rendeletet is, kormányrendeletet is hatályon kívül helyezte. Ezért most a tisztelt Háznak az alkotmánybírósági döntés kapcsán - hiszen azt előírta, hogy - ez év december 31-éig rendelkezni kell, vagy új törvényt kell hozni. Hát azt látjuk, hogy a Belügyminisztérium ezzel a komoly feladattal, hogy egy megfelelő, korszerű, európai szintű adatvédelmi törvényt alkosson, nem bírt megbirkózni. Mint elhangzott a bizottság ülésén is az illetékes tárca képviselőjétől, bizonyos nemzetközi fórumok és külső szakértők korrigálták a korábbi tervezetet. Végül is annak örülök, hogy talán egyik módosító javaslatom hatására, ami legkésőbb január 31-ig indítványozta volna azt, hogy a Kormány beterjesszen egy végleges javaslatot a lakásnyilvántartásról, legalább ezt már ezen a héten megkaptuk - ezt a törvényjavaslatot -, úgyhogy némileg ebből a szempontból meg vagyok nyugodva. Érdemes azonban megnézni azt a kérdést is, hogy milyen nemzetközi tapasztalatok vannak, és hogy a magyar Alkotmánybíróság a döntését, amikor áprilisban meghozta, mennyire volt körültekintő, mennyire gondolta végig, hiszen felvethető az a kérdés is, hogy esetleg az Alkotmánybíróság talán elhamarkodottan döntött. Mindannyian emlékszünk azonban még azokra az időkre is, mikor még a társadalomban elnyomott ellenzékiként küzdöttünk az új demokratikus átalakulásért, és hát sokunkban élt az a bizalmatlanság az állami szervekkel szemben, hogy a személyi számot adott esetben a belső adatfelhasználás szempontjából olyan célokra is felhasználhatják, ami talán nem célszerű. Na most ez a vita, vagy ennek a nemzetközi vetülete, tehát hogy az Alkotmánybíróság mennyire jár jó úton a döntését illetően, amennyire utána tudtam nézni, én azt kell hogy mondjam, hogy az Európai Adatvédelmi Egyezménnyel teljesen összhangban hozta meg az ez év áprilisi határozatát. 1981-ben, és itt megint csak megjegyezném, hogy az informatika előrehaladtával a nyolcvanas években a nyugati demokráciákban ez egy nagyon érdekes, nagyon központi kérdés, a politikának egyik központi kérdése lett, és részint az egyes pártok állásfoglalása is lényeges ebben a kérdésben, hogy a személyi adatok védelméről hogyan nyilatkoztak. Mindenesetre a 13 ország aláírta ezt az Európai Adatvédelmi Egyezményt, majd később, 1985-ben öt ország ratifikálta is, és kötelezte magát, hogy a saját maga számára ezeket az adatvédelmi törvényeiben érvényesíteni fogja. Kiemelném azt a három jogot, ami megillet egy nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején Európában élő állampolgárt, vagy legalábbis a nyugati demokráciákban. Az egyénnek joga van a róla tárolt adatokat ellenőrizni, ez az úgynevezett betekintési jog, az adatokat korrigálni, ez az úgynevezett helyesbítési jog, vagy töröltetni, és zároltatni, a zároltatás joga. Ez a három olyan nagyon fontos jog, amit az Európai Adatvédelmi Charta vagy Egyezmény előír. A többi ország tekintetében - és több ország tekintetében - Svédországban 1982-ben hoztak egy új adatvédelmi törvényt, ahol egy külön adatfelügyelőség ellenőrzi az adatok biztonságát. Franciaországban is, érdekes dolog, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején volt egy nagy vita, ugyanis itt bizonyos Tricot-jelentés alapján kiderült, hogy egyes pártok a központi adatnyilvántartásban lévő adatokat saját maguk céljára felhasználták. Így például a Francia Kommunista Párt a gázdíj-számlákból leszűrt adatok alapján postázta a saját pártpropagandáját. Tehát hozzáfértek, hozzájutottak az egyes központi adatbázisokhoz. Az NSZK-ban 1977 óta van adatvédelmi törvény, Ausztriában 1978 óta, és kiemelném az NSZK jogfejlődésében a Szövetségi Alkotmánybíróság 1983. december 15-i határozatát. Ez kimondja, hogy az adatvédelemre vonatkozó alapjog magában foglalja az egyén jogosultságát, hogy alapvetően maga határozza meg a személyi adatainak a közlését, a felhasználását, továbbá, hogy a társadalmi rend és jogrend nem egyeztethető össze az informatikai önrendelkezés jogával ott, ahol az egyén előtt tisztázatlanul hagyják, hogy róla ki, milyen információkat birtokolhat, továbbíthat vagy használhat föl. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tartottam fontosnak ezeket a vita során - ami hát már rövid, hiszen azt hiszem, én vagyok az utolsó felszólaló - itt megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság döntése kapcsán előállt joghézagot és azt a helyzetet, amibe most vagyunk, amiben a Kormány beterjesztette az 3756- os törvényjavaslatát, kellően tudják értékelni. Na most mindezek után a törvényjavaslat részletes kritikájában is belemennék, mert megítélésem szerint az előterjesztők - sajnos - nem az Alkotmánybíróság határozatának - áprilisi határozatának - a szellemében járnak el. Nagyon sajnálom, hogy a Belügyminisztérium sajtótájékoztatóján, amikor erről szó volt, olybá tűnt a tv-n keresztül a nézők millióinak, hogy itt a személyi számmal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés értelmében jár el a Kormány, és az ugyan megnyugtatott, hogy a sajtótájékoztatón közölték, hogy 1995-ig tervezi az Antall-kormány a személyi számnak a végleges megszüntetését, valamint az átértékelését a személyi adatok nyilvántartásának, ugyanakkor ennek semmi jelét nem látom a benyújtott törvényjavaslatban. Akkor most ennek a részletes kritikáját is megadnám, mielőtt megvádolnának, hogy csak a levegőbe beszélek. Komoly aggályok merülnek fel abban a tekintetben, hogy az alkotmánybírósági határozat szerint az információs önrendelkezési jog legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség, milyen célra kérnek információt az állampolgároktól. Az alkotmánybírói határozat értelmében, a bíróság határozata értelmében a központi integrált adatbank is meghatározott céllal kell hogy rendelkezzen. A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésében ilyen célt nem határoz meg. A népesség-nyilvántartás jogosultjait törvénynek kell meghatározni. Véleményem szerint nem elegendő a törvényben felhatalmazást adni a Kormány részére tetszőleges népesség-nyilvántartási szervek felállítására a jövőben. Ez a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése b) pontja alapján lehetséges. További problémát vet fel az alkotmánybírósági határozat szerint az adattovábbítás, az adatok nyilvánosságra hozatalának korlátozása, illetve a megfelelő garanciák beépítése. Ott, ahol ez lehetséges, a törvényjavaslat 9. §-a alapján, például bizonylatolni kellene azt, hogy kinek az adatát mikor, milyen célból adják ki. Rögzíteni kellene az idegen-nyilvántartások hasznosítását. A törvényjavaslat 10. §-a csak általánosságban határozza meg a tájékoztatási kötelezettséget, anélkül hogy ezt konkretizálná. A törvényjavaslat 12. §-a pedig a nyilvántartást végző szerveket kötelezi, hogy saját belátásuk alapján intézkedjenek az adatvédelem biztosításáról. Mondanom se kell, hogy ezek nem komoly garanciális elemek, ha egy intézetnek, egy hivatalnak a saját belátására van bízva, hogy mikor, milyen módon értesíti az állampolgárokat. A törvényjavaslat 9. §-a (1) bekezdése túl nagyvonalú megítélésem szerint az adatszolgáltatást illetően. Az Alkotmánybíróság határozata alapján úgy tűnik, hogy csak a lakcím kiadását lehetne kérni, azaz sem a személyi számot, sem a születési adatokat, sem az anyja nevét nem lehetne kérni az állampolgártól. A törvényjavaslat nem tesz mást, Tisztelt Képviselőtársaim, mint kismértékben szűkíti a személyi számot használó szervek körét a mellékletben, továbbá megnevezi azokat. Egyébként ezen szervek között a személyi számot szabadon lehet továbbítani. A törvényjavaslat így nem küszöböli ki azt a veszélyt, hogy a személyi szám összekapcsolásával összeállítható legyen egy úgynevezett személyiségprofil. Magyarán: az egyes, különböző helyeken meglévő adatokat a mai technika segítségével perceken belül le lehet kérni, és valakiről, adott esetben egy családról vagy személyről perceken belül személyiségprofilt lehet kapni. Attól kezdve, hogy mikor hogyan használja otthon a villanyt, egészen addig, hogy van-e ingatlana, illetve egy évben hányszor és hova utazott. Tisztelt Képviselőtársaim! Belátható, hogy ezek az aggályok annyira jogosak az ellenzék részéről - előttem már többen is hozzászóltak -, hogy a magunk részéről a törvényjavaslatnak ezt a formáját így nem tudjuk támogatni. Mi lett volna az elfogadható? Hiszen mindig azt mondják, hogy a FIDESZ nem gondolkozik pozitív javaslatokban. Kívánatosabb és valószínűleg alkotmányosabb lett volna egy olyan megoldás, ha a személyi számot kizárólag az állami népesség- nyilvántartás szervezi, és esetleg - de nem szükségszerűen - azok a szervek használnák, melyek az adatokat szolgáltatnák az állami népesség nyilvántartásnak. Az úgynevezett adatkérő szerveknek - amelyek a mellékletben fel vannak sorolva - saját azonosítási kódokat kellene alkalmazniuk. Magyarán: nem az egy személyi szám alapján dolgoznának ezek, hanem adott esetben ennek némi változtatásával, de saját kódrendszerük lenne. Ez azzal járna, hogy az adatkérő szervek nem az egységes személyi szám alapján dolgoznának. A saját azonosító kódra való áttérés azonban kétségtelenül költséggel jár, és ennek bevezetését a költségvetési törvényben valamilyen módon mindenképpen jelezni kellett volna. Végezetül én is kitérek arra, amire Szigeti képviselőtársam beszédében már utalt. Vagyis az eljárás módjára, arra, ahogyan a Parlament ezt a megítélésem szerint igen fontos kérdést tárgyalta. A FIDESZ részéről nehezményezzük, hogy egy olyan törvényt, amelynek nyilvánvalóan kétharmados vonatkozásai vannak, s maga az egész törvény a személyes adatvédelemben szorosan kapcsolódik az Alkotmány 59. §-ához, olyan kivételes eljárásban tárgyalja a Parlament, amelyben nincs külön módunk adott esetben általános részletes vitát tartani, nincs elég idejük arra a tisztelt képviselőknek, hogy megismerkedjenek a törvénnyel. A kétharmadosság problémája egyéb alkotmányossági kérdést vet fel, hiszen ha ez a beterjesztett javaslat perceken belül, a kormánypárti képviselők jóvoltából törvényerőre emelkedik, akkor az a helyzet fog előállni, hogy van egy alkotmánybírósági határozat, amely tiltja a személyi szám korlátlan használatát, s van egy kormányjavaslat, amelyet önök el fognak fogadni; szerencsétlen állampolgár pedig majd kapkodhatja a fejét, hogy most megint mi a helyzet ebben az országban, hiszen nem tudja ő sem, mint ahogyan nagyon sokan, hogy mihez igazodjon. Az illető intézetek sem fognak ehhez igazodni, az biztos. Végezetül az általam beadott módosító javaslatcsomaggal kapcsolatban nem lepődtem meg, hogy az érdemi javaslataimat rendre leszavazták a kormánypárti képviselők. De annak azért örülök, hogy a szövegpontosításokat figyelembe vették, s egy-két helyen ezen keresztül legalább azok megszavazásához hozzá tudunk járulni. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója ezt az átmeneti szabályozást még az időkorlát ellenére sem - amit Salamon képviselőtársam jelzett - tudja elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a FIDESZ soraiban.)