Török Ferenc (SZDSZ)

1991. december 20.

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Köszönöm a szót. Három kérdéskörrel szeretnék foglalkozni nagyon röviden. Az egyik a törvényjavaslat 47. §-ának (1) bekezdése, amely - az ingatlanra majd később rá fogok térni, mert itt már mondják, hogy arról miért nem, de tulajdonképpen az első kérdés a 47. §, ami - arról szól, hogy a kifizető az egyéni vállalkozónak a számlaérték 3%-át adóelőlegként kell levonja. Én úgy gondolom, hogy a javaslat gyakorlati érzék teljes hiányáról tesz tanúságot. Az adminisztrációs kötelezettségek mérték nélküli növelésére és az ellenőrzésre törekszik. A javaslat szerint például egy közepes magánkereskedelmi egységnél a beszerzési számlák és kifizetők részére kiadott készpénzfizetési számlák esetében oda és vissza előírná az adóelőleg levonását. A jelenlegi szabályok szerint meg sem állapítható, hogy egy-egy vállalkozás egyéni vagy társasvállalkozás-e, és természetesen ennek adatszolgáltatási kötelezettségei is vannak. Gondoljanak arra, hogy például egy kft-nek az ügyvezetője a cégbírósági bejegyzéssel kell hogy közlekedjék, mert egyébként esetleg levonják tőle a 3%-ot, mert azt hiszik, hogy egyéni vállalkozó. Én úgy gondolom, hogy ehhez többet hozzátenni nem szükséges. A másik ilyen kérdéscsoport, amiről szintén néhány szót szeretnék mondani, ez pedig az osztalékfizetés, az osztalék forrásadóval történő adóztatása. Mindannyian emlékszünk arra, hogy tavaly a Palotás-féle javaslatban a ványánál adókedvezmény illette meg azokat a kizárólag belföldiekből álló társaságokat, kft-ket, amelyek így szerveződtek. A ványának az 50%-ára kaptak egy adókedvezményt. A jelenlegi javaslat szerint ez ugyan még két évig érvényes, azonban két év után ez a lehetőség megszűnik. A jelenlegi törvényjavaslat kettéválasztja a forrásadót, és a Kormány egy nagy gesztust tesz, amikor a részvényeknél, a kft törzsbetéteknél, a közkereseti társaságoknál, a betéti társaságoknál, a szövetkezeti üzletrésznél és részjegynél a forrásadót 10%-ra kívánja mérsékelni. Ez a Kormány nagyon jól hangzó és vállalkozást serkentő javaslata, hiszen ez a 10% forrásadó mindenesetre nagyon kedvezőnek tűnik. Azonban hozzá kell tenni azt, hogy ez közel sem így van, hiszen amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi rögtön, mert ez nem terjed ki azokra a vállalkozásokra, amelyek a Palotás-féle vállalkozási adót fizetik a 20%-os kedvezménnyel, illetve az 50%-os kedvezménnyel, mert azokra ez a 10% nem terjed ki. Tehát tulajdonképpen nem vehetik igénybe; csak azt illeti meg, aki nem veszi igénybe a Palotás-féle javaslatot. Én úgy gondolom, hogy amikor a Kormány ellenére tavaly a Parlament úgy döntött, hogy ezt a vállalkozóserkentő gesztust megteszi a vállalkozók felé, és ezt a Kormány ellenezte, viszont a Parlament megszavazta, most egy olyan helyzetet teremt, hogy megint becsempészi a Kormány ezt az elvonó intézkedést, illetőleg gyakorlatilag az lenullázza azt, amit mi akartunk. A harmadik témakör pedig: én is szeretnék az ingatlanról egynéhány mondatot mondani anélkül, hogy megismételném azt, hiszen mindenki tudja, hogy miről van szó. Két eleme van ennek. Az egyik az, hogy nem minősül bevételnek, ha saját maga részére - mondja a kormányjavaslat - értékesíti az ingatlant, a másik pedig az, hogy csak a lakásingatlan-értékesítésnél van ez a bizonyos kedvezmény. A bizottsági üléseken, és a felszólalók is körülbelül azt mondták ki, hogy nemcsak saját maga részére, hanem az egyeneságbeli hozzátartozó, házastárs, örökbe fogadott, nevelt gyermek részére is kell ezt a kedvezményt biztosítani, ha visszaforgatja az ingatlant a lakásvételre, vagy lakásvételre. A másik ilyen téma, azzal is azt hiszem, egyetértés van, hogy nemcsak a lakásingatlant, hanem minden ingatlant, amit erre a célra fordítanak, illesse meg ez a kedvezmény. Gondoljanak arra, hogy a pártállamban minden állampolgárnak csak egy üdülője, egy lakásingatlana, vagy egy telekingatlana lehetett, valaki megvásárolt valamit, arra gondolva, hogy majd a gyerekének, unokájának juttat valamit, és éppen ez a pénz egy üdülőben fekszik, és akkor az üdülőt eladja, és megadóztatják, és építkezni nem tudnak benne. Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. A lakáshiány. Olyan lakáshiány van, örülni kell, hogy amit az állam nem tud megoldani, és az állampolgár átvállal egy ilyen feladatot, és akkor az adó elvinné ezeket az építési költségeket. Még egy nagyon fontos dologra szeretném fölhívni a tisztelt Háznak a figyelmét, ez pedig a bizonyos tízéves kedvezménynek a kérdése. Ugyanis a törvényjavaslat 22. § (4) bekezdésének van egy nagyon csúnya része, ami nagyon sújtja az állampolgárokat. Ugyanis arról szól - hogy közérthetően fejezzem ki magamat - ha a gyerek részére átadja, ugye akkor elvileg megilleti majd ez a mentesség, ha visszaforgatják lakásra, ha a gyerek átadja az ő gyerekének, az unokájának, tehát az megy a családon belül, az ingatlan-visszaforgatás, vagy a pénz visszaforgatása, és amikor végül eladásra kerülne az ingatlan, mert szeretnének valami mást tenni vele, akkor visszamenőleg az összes adót az unoka vagy a dédunoka fogja megfizetni, amely a teljes eladási ár 70-80%-át is elvonja gyakorlatilag az ingatlan értékesítése - végső értékesítése - során. Én ezzel egyet tudnék érteni, ha normális lakáspiac lenne, ha stabil árak lennének, ha nem lenne infláció. Ilyen körülmények között azonban ez a gondolkozásmód nem hiszem, hogy tartható. Szigethy István képviselőtársam tett egy javaslatot, amely valamennyire kezeli ezeket a kérdéseket. Én mindenképpen azt elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak, hiszen a szerzéskori érték- és az eladási ár közti értékszámításokban nyújt segédkezet. Azonban én azt hiszem, hogy ez sem egészen a megoldás. Az én javaslatom szerint, azzal egyetértve, hogy ezeket a jövedelmeket is adóztatni kell - erre szüksége van a költségvetésnek, és mindenképpen adóztatni kell - mindenképpen azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy azokat a javaslatokat szavazza meg, amelyek az egyeneságbeli rokon, a hozzátartozó, és ebben a körben benyújtásra kerültek, és az én álláspontom szerint - egyébként ez a módosító indítványom leírás alatt van - egy, fogyasztói árindexet követő forrásadóval kellene adóztatni az egyszerű és tiszta viszonyok megteremtése érdekében ezeknek a lakásoknak, ezeknek az ingatlanoknak az értékesítését. Arra is gondoljanak, hogy ezen fogyasztási árindexet követő forrásadón kívül még egyébként is az 5%-os vagyonátruházási illeték is terheli, ami ugyancsak bevételt jelent a bevételi oldalon. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)