Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Köszönöm Elnök Úr! Felszólalásom elején szeretnék csatlakozni Szeleczky Zoltánhoz. Nagyon örülök, hogy utána kerültem sorra, mert így nem fogom megtámogatni az ő módosító javaslatát, csupán azt szeretném jelezni, hogy a gazdasági bizottság ezt a módosítójavaslat-csomagot átadta a környezetvédelmi bizottságnak a célból, hogy ez a bizottság vizsgálja meg, hogy vajon mennyibe kerülne az, hogy ha mindazokat a természetvédelmi területeket, amelyeket nem sikerül állami földdel kiváltani, azokat kisajátítja a magyar állam, az mekkora összegbe kerülne.Sajnos még nem láttam a bizottság jelentését, ezért még ezeket az adatokat nem ismerem, nem tudom, hogy egyáltalán foglalkozott-e ezzel a kérdéssel a bizottság. Mindenesetre a FIDESZ parlamenti frakciója Szeleczky Zoltán módosító javaslatait támogatni fogja.
Mádi László képviselőtársam, aki a FIDESZ parlamenti frakciójának a tagja, módosító javaslatot adott be az átmeneti törvény azon szakaszához, amely arról rendelkezik, hogy az átmeneti törvény működési ideje alatt a szövetkezetek a szövetkezeti tagokkal kötött munkaszerződéseiket, munkaviszonyaikat indokolás nélkül felmondhatják.
Módosító javaslata két részből állt. Az egyik része azt indítványozta, hogy ebben az időszakban a felmondásra a Munka Törvénykönyvében foglalt szabályok vonatkozzanak. Ezt a részét a módosító javaslatnak a bizottság elfogadta. A másik részét viszont, ami azt indítványozta, hogy a munkaviszonyt felmondani csak a végkielégítésre vonatkozó szabályok alkalmazásával lehessen, nem fogadta el a bizottság. Én azt hiszem, hogy ennek az oka az volt, hogy a bizottság abból indult ki, hogy a jövőben a szövetkezeteknek valódi szövetkezetekké kell válniuk, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagoknak a szövetkezethez fűződő kapcsolataiban a meghatározó a tulajdonosi mivoltuk kell hogy legyen, nem pedig a munkavállalói mivoltuk. Ugyanakkor viszont szerintem nem lehet eltagadni azt, hogy jelenleg a szövetkezeti tagoknak a szövetkezetekhez fűződő kapcsolatában meghatározó a szövetkezeti tagoknak a munkavállalói mivolta. Ugye, a Munka Törvénykönyv módosításával mindazoknak, akiknek a munkaviszonya megszűnik egy adott gazdálkodó szervezetnél, végkielégítést kívánunk adni. Ugyanakkor viszont e szerint a szabály szerint nem járna végkielégítés a szövetkezeti tagoknak, pedig az ő helyzetük sokkal kilátástalanabb. Hiszen többségükben és elsősorban mezőgazdasági szövetkezeti tagokról van szó, akik vidéken lényegesen nehezebben fognak tudni munkát találni, mint például azok, akik városokban veszítik el a munkahelyüket, lényegesen szorosabban kapcsolódott eddigi életük a szövetkezetekhez, mint más munkavállalóknak.
Ezért én azt gondolom, hogy feltétlenül szükséges a szövetkezeti tagokra is a végkielégítés szabályainak kiterjesztése. Enélkül, ha ez nem történik meg, azt hiszem, igen nagy társadalmi feszültségek keletkezhetnek, illetve az átmenet időszakában a munkahely megszűnésével való fenyegetettség talán még azt is eredményezheti, hogy sok szövetkezeti tag nem fogja tudni a tulajdonosi érdekeit megfelelően képviselni a szövetkezet átalakulásának a folyamatában.
Egy általam beadott másik módosító javaslatról már az általános vitában beszéltem, most csupán röviden szeretném az akkor elmondottakat részben megismételni, illetve emellett újabb érveket felhozni. Elsősorban azért merészkedem újra a Ház elé ezzel a módosító javaslatommal, mert azt remélem, hogy ezt a módosító javaslatomat a kormányzópárti képviselők nagy többsége is, a Kisgazdapárt képviselői pedig mindenképpen támogatni fogják. Ez a módosító javaslatom arra vonatkozik, hogy egészítsük ki a kárpótlási törvényt. A kárpótlási törvény nem rendelkezett arról, hogy a földárverések, a licitálások legutolsó időpontja mi legyen. Erre a végrehajtási rendelet vonatkozott, amelyik március 30-át jelölte meg legutolsó időpontként. A most tárgyalt törvény, az átmeneti törvény viszont 1992. december 31-ig érvényes, tehát az a furcsa helyzet adódhatna, hogy már befejeződtek a szövetkezetek átalakulásai, de még nem értek véget a licitálások.
Miért probléma ez? Azért probléma, mert az átmeneti törvény azt mondja, hogy a kárpótlás céljára kijelölt földterületeket abban az esetben, hogyha azok a licitáláskor nem találnak gazdára, nincs aki megvegye ezeket, vissza kell adni a szövetkezetnek. Ugyanakkor viszont a szövetkezetek átalakulása vélhetően eddigre már mindenképpen be fog fejeződni, tehát nem lesz kinek visszaadni abban az esetben, ha mondjuk a szövetkezet megszűnik, és a szövetkezet helyett ezer magángazdálkodót találunk már csak. Vagy ha a szövetkezet szétválik több darabra, akkor sem lehet majd nagyon könnyen visszaadni ezeket a földeket, hiszen a kárpótlás céljára kijelölt földek a település egy bizonyos részén lesznek megtalálhatók. Lehet viszont, hogy azok, akiknek a tulajdonába kellene adni ezeket a földeket, azok már éppen a település másik részén szereztek földtulajdont. Lehet, hogy a szövetkezet olyan módon vált szét, hogy csak egész térségekre kiterjedő földrendezéssel lehetne a szétvált szövetkezetek számára ezeket a földeket visszaosztani. Ennek a földosztásnak meglehetősen magas költségei lennének, a gazdálkodásban bizonytalanságokat eredményezne.
Én azt javaslom ezért, hogy rövidítsük le a licitálásra fordítható időt, a november 30-a szerintem elfogadható. Látom, hogy Gergátz földművelésügyi miniszter úr is bólogat; bizonyára ő tisztában van azzal, hogy milyen problémákat okozna ez a gazdálkodásban. Igaz, hogy a Kárpótlási Hivatal jelen levő képviselője nem támogatta ezt a módosító javaslatot, viszont ha belegondolnak képviselőtársaim, úgy teljesen logikusan járt el, hiszen a Kárpótlási Hivatal alkalmazottainak addig van munkahelye, ameddig a kárpótlás tart. Hogyha én az ő helyükben lennék, akkor én azért küzdenék, hogy a kárpótlás százhúsz évig tartson legalább, mert addig biztosan lenne munkahelyem; ahogy a kárpótlás véget ér, az ő munkájukra nem lesz szükség. Tehát az ő részükről bizonyos ellenérdekeltség tapasztalható, viszont a népgazdasági érdek vagy a nemzetgazdasági érdek megítélésem szerint mindenképpen az én módosító javaslatom mögött áll, és megítélésem szerint a mezőgazdaság érdeke ezen belül különösképpen.
Úgyhogy arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy támogassák, és arra kérem az Igazságügyi Minisztériumot, hogy ebben a kérdésben a szavazás előtt feltétlenül egyeztessen a Földművelésügyi Minisztériummal, ugyanis megítélésem szerint a Földművelésügyi Minisztérium ezt a módosító javaslatot támogatni fogja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)