Tellér Gyula (SZDSZ)

1991. december 22.

TELLÉR GYULA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem érintene olyan sokakat és olyan mélyen a szövetkezeti átmeneti törvény, mint ahogyan teszi, azt mondanám, hogy élvezettel hallgatom azt az eszmecserét vagy azt a vitát, amely itt a szövetkezeti törvény körül kibontakozik.Rott képviselő úr, Zsiros képviselő úr egyfajta történelmi igazságtételi szempont alapján vizsgálja elsősorban a mai magyar mezőgazdasági szövetkezeteket. Másrészt például Lakos képviselő úr - aki nem akárhonnan veszi a szövetkezetekre vonatkozó ismereteit, hanem a saját hosszú szövetkezeti elnöki gyakorlatából - a tagság érdekére hivatkozik, és rávilágít arra az igen súlyos problémára, hogy ugye, a szövetkezeti tagság jelentős része a szövetkezetben a munkahelyét és fő jövedelemforrását láthatja, és ezért egyre inkább félti azoktól a nehézségektől, amelyek között a szövetkezetek ma vannak, és ennek következtében egyre inkább a sajátjának érzi; míg ismét mások a szövetkezeteket a tőkés társaság felé való mozgástól igyekeznek védeni, talán inkább elméleti, de gyakorlati megfontolásokból is. Itt - mondjuk - Glattfelder képviselő úrra hivatkozom, hogy jómagamat ne említsem ebben a sorban.

Nagyon markánsan megjelennek ebben a vitában azok a nagyobb érdekkörök, amelyek a szövetkezeti törvény körül összecsaptak eddig, és igen érdekes, hogy a szövetkezeti törvénynek nemcsak ez az itteni vitája és mögöttük az a rengeteg bizottsági vita húzódik meg, amelyet lefolytattunk, hanem ezeket a sajátos érdekköröket és érdekösszecsapásokat tükrözi tulajdonképpen ennek a szövetkezeti átmeneti törvénynek egyfajta belső története. Nagyon érdekes és nagyon fontos - bár tudom, hogy most részletes vita van, de meg fogják látni, hogy oda lyukadok ki magam is -, nagyon érdekes és nagyon fontos ennek a belső történetnek a nagy lépéseit végigjárni.

Ugye tudjuk, hogy ennek a törvénynek az a benyújtott formája, amely most előttünk van, már a második. Az első formájának az volt a lényege, hogy a szövetkezet nevesíti a tulajdont, de nem osztja tovább. Annak idején ezt többen megbíráltuk igen erősen, hiszen hamar kikövetkeztethető volt, hogy ez a szövetkezeti status quo-nak a fenntartásához vezet, illetve a status quo megváltoztatását egyfelől a gazdasági racionalitás, illetve a piaci helyzet, másfelől pedig annak a társadalmi csoportnak - most szövetkezeten belüli társadalmi csoportra gondolok - az érdekei és a törekvései határozzák meg, amely leginkább képes a gazdasági racionalitást és a vállalati működést kifejezni. Ez nyilvánvalóan a szövetkezetek elit csoportja.

A második: a kritikák hatására a Kormány - én legalábbis úgy értelmezem, hogy a kritikák hatására - visszavonta a szövetkezeti törvénynek ezt az eredeti formáját, és az újabb forma, amely belépett, amelyet módunk volt tanulmányozni, egy másik végletet tartalmazott. Bevezette ugyanis a nyílt árverés intézményét, és a szövetkezetek nagy többsége igen könnyen került volna abba a helyzetbe, hogy nyílt árverést rendeznek. Megint azt mondom, hogy végigelemezhetjük a szöveget és jól láthatjuk, hogy a nyílt árverés mihez vezet. Ezt Lakos képviselő úr is elemezte, én csak két szóban vagy három szóban hivatkozom rá. Nyilvánvaló, hogy a készpénzzel folytatott árverés azt jelenti, hogy a pénznek nemcsak szaga nincsen, de az eredetét sem lehet pontosan nyomon követni, tehát bármelyik szövetkezeti tag felléphetett volna külső pénzzel vagy még pontosabban fogalmazva: bármelyik szövetkezeti vagyontárgy árverésénél külső tőkeerős vagy pénzerős személyek felléphettek volna szövetkezeti tagokon keresztül, és igen könnyen megvásárolhatták volna a szövetkezetek legértékesebb vagyontárgyait igen olcsón, mert az az ár, amire egy árverésen keresztül el lehetett volna jutni, külső pénzerős embereknek viszonylag alacsony ár lett volna, miközben a szövetkezeten belülieknek esetleg megfizethetetlen.

Ez tehát egy másik véglet volt, mert ez a szövetkezetek legnagyobb részének szétrobbanásához vezetett volna - mezőgazdasági szövetkezetekről beszélek.

Most az a helyzet, hogy egészen a közelmúltban a szövetkezeti törvény belső történetében egy újabb, igen jelentős lépés történt. Az tudniillik, hogy ma kézbe kaptunk egy szövetkezeti törvénymódosító csomagot Bogárdi Zoltán képviselő úrnak az aláírásával. Ez a törvénycsomag olyan irányba tolja el a szövetkezeti átalakulási folyamatot, hogy egyrészt a pénzes, készpénzes árverés intézményének a zárt árveréssé való átalakulása segítségével a vagyont az első lépésben, a vagyonfelosztás első lépésében abban a körben tartja, amelyik körben jelenleg a tulajdonosok vannak, tehát a tagok körében tartja, másrészt pedig - és ez se lényegtelen mozzanat -, hogy a korábbihoz képest több ponton teszi lehetővé, hogy magát az átalakulási folyamatot tagi döntések, tehát a szövetkezetben lévő különböző érdekcsoportok erőviszonyainak megfelelő döntések vigyék előbbre, illetve döntsék el.

Meg kell mondanom, hogy kedvemre való a szövetkezeti törvény belső történetének ez a fajta fordulata és ez a lépés, bár hozzá kell tennem, hogy úgy érzem, még ezen is lehetne és lehet finomítani.

Egyrészt ki lehetne egészíteni ezt a törvénymódosító csomagot a régi hatalmi viszonyok, a szövetkezetekben fennálló hatalmi viszonyok megbontásának egy finomabb technikájával, esetleg meg lehetne tetézni ezt egy olyan státusdöntéssel, hogyha a szövetkezetek tagsága, a tagságának a nagyon nagy többsége, amelyikről feltételezehetjük, hogy már nem manipulálható, már tömegével, érdekeinek sokszínűségével és a viszonylag új helyzettel, ami a szövetkezetekben előállt, kikerüli a manipuláció lehetőségét, akkor a szövetkezeti tagságnak egy ilyen köre legitimálhassa azt a sajátos szervezetet, amelyikben van, tehát egy nagyon nagy többség. A szövetkezeteknek - mondjuk - a 85 vagy 90%-a mondhassa ki arra a szövetkezetre, hogy mindegy, hogy Rott képviselő úr mit mond, mindegy hogy másik képviselő úr mit mond, mi akarjuk ezt a szövetkezetet, nekünk ez így jó, és akkor lehessen a szövetkezet olyan, amilyen, és működhessen tovább.

Ilyen intézmény talán rejtett módon, talán bizonyos döntési procedúrák zugaiban elrejtve most is benne van, de nem ártana nyílttá tenni ezt az intézményt.

A másik fontos dolog, hogy ugyanakkor - erre talán az eddig szólók kevesebb figyelmet fordítottak, ugyanakkor - nagyon fontos érdek fűződik ezzel az átmeneti törvénnyel kapcsolatban ahhoz, hogy bizonyos dinamikus csoportok, amelyek nem akarnak a szövetkezeti keretek között maradni, hanem vagyonnal, földdel saját vállalkozás irányába akarnak menni, akkor is megtehessék ezt jól, és irányíthassák a folyamatot, részt vehessenek a folyamat vezérlésében, ha történetesen a többségi érdek a konzerválás mellett vagy a status quo fenntartása mellett szól.

Ilyen értelmű intézmények kerültek be ebbe a módosító csomagba, de úgy érzem, hogy még a lehetőségek koránt sincsenek kimerítve.

Továbbá úgy gondolom, hogy vagyonosztási intézményekben is volna mit finomítani. Megítélésem szerint az árverés intézményénél, amelyik sokat enyhült azáltal, hogy pénzes árverés helyett csak vagyonjegyes árveréssé változott vissza, sokat finomult ezáltal, úgy gondolom, hogy ennek még mindig igen jelentős konfliktust teremtő ereje van, miután csoportok egymás kirekesztésére játszanak az árverésben. Ennél finomabb technikái is létezhetnek a vagyonfelosztásnak.

Végül megjegyzem, hogy igen fontosnak tartom az oszthatatlan szövetkezeti vagyon kérdését. Ez ugyan egy korábbi fázisában, illetve korábbi helyein van a törvénynek, tudom, hogy itt igen jelentős kontraverziók vannak, mégis azt állítom, hogy először is a fogyasztási szövetkezetek esetében, ahol a legnagyobb arányú a korábban nem a mostani szövetkezetek és szövetkezők által felhalmozott vagyon, hogy ezt a vagyont ne lehessen fölosztani. Nincs rá erkölcsi alap, nincs rá jogalap. De bizonyos mértékig így van ez a másik két szövetkezeti ágazatban is. Ezt a vitát nem akarom újra elkezdeni, hiszen erről volt szó.

És végül meg lehetne jegyezni, hogy - elnézést kérek, azt hiszem elfelejtettem, hogy végül mit akartam megjegyezni. (Derültség, szórványos taps. Közbeszólás: Van ilyen.) De ezzel a mondókámnak koránt sincsen vége, (derültség) hanem beletorkollik voltaképpen egy kérdésbe. Magam azokat az intézményeket, amelyeket itt felsoroltam, igen szükségesnek és a szövetkezeti törvényhez, az eredeti törvényjavaslathoz, vagy Bogárdi képviselő úr javaslatához hozzácsatolandónak vélem.

Ráadásul ezt a javaslatot, amelyik az átmeneti törvény két fejezetét érinti, és a két fejezet 25 paragrafusából 20-ba beleavatkozik, több paragrafust teljesen átalakít és új intézményeket is vezet be, úgy gondolom, hogy indokolt volna alaposabban tanulmányozni - ezt a módosító javaslatot -, és ezért nem tudom, hogy elnök úrnak szándéka volt-e a részletes vitát lezárni, de az a kérésem, hogy a részletes vitát még ne zárja le.

Tudom, hiszen ott voltam, hogy a gazdasági bizottság ennek a módosító csomagnak az egyes tételeit tárgyalta. De azt is tudom, mivel ott voltam, hogy egy - első fogalmazvány vagy egy első változat volt, ami ott kezünkbe került, és menet közben, vita közben sokat alakult ez a szöveg, sőt első ránézésre azt állapítom meg, hogy még ahhoz a formájához képest is más több helyen ez a szöveg, mint ami a gazdasági bizottság némileg toldozó-foldozó műhelyében kialakult.

Ugyanakkor olyan megállapodás is született, vagy talán a megállapodás szó erős, de mondjuk, volt egy olyasfajta egyetértés a bizottság tagjai között, hogy azok közül az intézmények közül, amelyeket én hiányoltam ebből a csomagból, még ehhez csatlakozva benyújthassak csatlakozó javaslat formájában.

Ezért úgy gondolom, hogy nem alaptalan a kérésem a részletes vita le nem zárását tekintve.

Ehhez egy dolgot, vagy két dolgot szeretnék hozzáfűzni, remélem, a másodikat nem fogom elfelejteni, miközben az elsőt elmondom.

Az első dolog, hogy ebben semmiféle obstrukciós szándék nincsen, a másik dolog, hogy amenynyire én a Parlament jelenlegi munkarendjét ismerem, mondjuk, egy 27-i délelőtti lezárása a részletes vitának semmit nem módosítana, hiszen 27-én ki lehetne osztani azt a módosító javaslatot, amelyet beterjesztendő volnék, és ezt az amúgy is 28-ára kitűzött gazdasági bizottsági ülés, amelyiknek amúgy is a szövetkezeti törvényhez azóta beérkezett módosító javaslatok tárgyalása a feladata, meg tudná tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Taps.)