Solt Ottilia (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Szeretném alaposabban kifejteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója miért tartja elfogadhatatlannak - módosított változatában is - a betegszabadságról szóló törvénytervezetet.Először is sorra venném, hogy milyen érveket sorakoztatott fel a Kormány - így, karácsony előtt az utolsó pillanatban -, amikor azt az igen nagy jelentőségű és nagy horderejű indítványt megtette, hagyván nekünk talán három napot arra, hogy ennek az új intézménynek a bevezetését jóváhagyjuk vagy elvessük.
Először is azzal érvelt, hogy a társadalombiztosítási alap összeomlik, hogyha plusz forrást nem találunk a finanszírozására, vagyis ha nem spórolunk neki azzal, hogy a terheinek, a kifizetési kötelezettségeinek az egyik részét áthárítjuk valamilyen másik kasszára, ez esetben a munkaadók, a vállalatok kasszájára.
Másrészt, elmondta a Kormány, hogy a táppénzes fegyelem érdekében is előremutató lesz ez az intézmény, hiszen így nemcsak a társadalombiztosítás, hanem a munkáltatók, a vállalatok is érdekeltek abban, hogy keményebben ellenőrizzék a betegszabadság igénybevételét és az orvosok véleményezését erről a kérdésről.
Még az az érv is elhangzott, hogy ily módon a gazdálkodó szervezetek érdekelve lesznek abban, hogy egészségvédő, munkavédelmi intézkedéseket vagy beruházásokat foganatosítsanak a munkahelyeken - hiszen közvetlenül visszatérülnek ezek a beruházások, kevesebb lesz a munkaidőkiesés betegség miatt, amelyet közvetlenül nekik kell finanszírozni.
Végül elhangzott az is, hogy ne sírjanak a munkáltatók, hiszen van erre a plusz kiadásra fedezet, elvégre most csökkentettük a társasági adókat, itt egy kis plusz pénzhez jutottak, van miből kifizetni a munkavállalók betegségeit.
Az a baj, hogy ezekkel az érvekkel minden ponton szembe kell helyezkednünk. Ami a tb-alap pénzügyi konstrukciójának a felborulását illeti, itt bizony az ellenzék is aggódik, és mi is igen instabilnak látjuk a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetét. Azonban a költségvetésnek és a társadalombiztosítási alapnak az átjárása egymásba oly sokrétű, hogy semmiképpen sem gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor a Kormánynak meg kellene egy kicsit nyitnia a pénztárcáját, akkor mindig kifelé kell mutogatni akkor, ha a társadalombiztosítási bevételek területén baj van.
Szeptemberben hozta meg a Kormány azokat az intézkedéseket, amelyeknek a jóvoltából a társadalombiztosítási alap egyre aggasztóbban növekvő kintlévőségei behajthatókká válnak, és ezeknek az intézkedéseknek a hatása mindeddig nem volt mérhető, nem volt ellenőrizhető. Nem tud nekünk válaszolni a Kormány arra, hogy vajon milyen behathatósági lehetőségeket, milyen reális perspektívákat nyújtottak ezek az intézkedések mielőtt ezeknek az elemzésére sor kerülhetett volna, s indítványozta ennek az új forrásnak a megnyitását.
Nagyon aggasztónak tartjuk, aggodalmaskodunk afölött, hogy az újabb teher a munkáltatók, a vállalatok vállán azt fogja eredményezni, hogy a nemfizetési hajlandóság a társadalombiztosítással és általában a közterhekkel szemben megnövekszik, és az az egyensúly, ami papírforma szerint az intézkedés nyomán létrejöhet, a valóságban az eddiginél is nagyobb egyensúlytalanságot eredményez. De lett volna a Kormánynak és a költségvetés tervezőjének más módszere is arra, hogy a társadalombiztosítás egyensúlyi zavarain segítsen, mintsem a vállalatok forrásainak az újabb megcsapolása. Nevezetesen az a mérhetetlen tartalék, amely a nem biztosítási jellegű kifizetések átvállalásában rejlik. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási kasszából több tízmilliárd, ha jól emlékszem 44 milliárd forintnyi az a kifizetés, amely igazából nem járulékkal fedezett. Nem járulékfizetéshez kapcsolódó jog folytán eredő kifizetés, amiből nem következik természetesen, hogy ezek a kifizetések indokolatlanok, ámde következik az, hogy a társadalombiztosítási alap egyensúlyán aggódva elsősorban ezeknek a politikai végiggondolására van szükség, és annak a megfontolására, hogy vajon nem a Kormányt terhelik-e azok a kötelezettségek, amelyek a kormányzat stabilitása szempontjából fontos szociális jövedelmekhez fűződnek. Hogyha a Kormány elszánta volna magát arra, hogy a saját költekezésén belül helyet találjon ennek a több mint 40 milliárd forintnak a megtérítésére, akkor nem kellene aggódnia azon, hogy a társadalombiztosítási alap pénzügyi konstrukciója összeomlik.
Beszélhetnék még a garanciákról és a garanciák pénzügyi fedezetéről a költségvetésben, azonban ezt majd megtesszük a költségvetés részletes vitájában, tekintettel arra, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a frakciója számos módosító indítványt nyújtott be, amellyel megalapozni vélte a betegszabadság bevezetésének a szükségtelenségét pénzügyi oldalról, vagyis lehetőséget mutatott fel a Kormánynak ahhoz, hogy e nélkül az intézmény nélkül is pénzügyileg stabilizálni tudja a társadalombiztosítási alapot.
De nézzük meg egy pár mondat erejéig a dolog másik oldalát, vagyis, hogy milyen veszélyekkel jár ez az intézkedés a munkavállalókra nézve. A Pénzügyminisztérium azt mondta a mi bizottsági vitánkban, hogy ez védi a dolgozókat, hiszen arra sarkallja a vállalatot, hogy védje a munkásainak, a dolgozóinak az egészségét, és hogy erre áldozzon pénzt.
Én azt hiszem, hogy az eddigi évek, a mögöttünk levő évek többszörösen bizonyították, hogy a magyar munkáltatónak és a magyar munkaerőnek sajnálatos módon más a válasza ezekre a kihívásokra, egyszerűen a munkaerő gyorsabb elfogyasztása. Munkanélküliségi időszakban, amikor munkavállalói tartaléksereg vár arra, hogy kenyeret kapjon, bizony sokkal inkább arra fogja sarkallni a munkaadókat, vagyis a munkáltatókat ez a lehetőség és ez a kihívás, hogy fogyassza el a munkaerőt, és amikor elfogyott, amikor értéktermelésre alkalmatlanná válik, mert belebetegszik azokba a munkakörülményekbe és munkahelyekbe, amelyek bizony szép számmal akadnak a mai magyar gazdaságban, rúgja ki őket, és vegyen fel friss húst, akikkel elölről kezdheti szó szerint a biológiai felélését ennek a nemzeti vagyonnak.
Nem látom azokat a biztosítékokat - akár a szakszervezetek jelen állapotában, akár a munkatörvénykönyvben -, amelyek a munkavállalókat ezektől a súlyosan kizsákmányoló akcióktól meg tudnák védeni. Én azt hiszem, hogy amikor a nemzet jövőjén és a magyar társadalom szellemi és testi egészségén aggódunk, akkor elsősorban azokat a kapukat kellene bezárni, amelyeken át a könnyebb ellenállás útján haladva egyszerűen a magyar társadalom tagjainak, az embereknek a felélése árán növeljük vagy tartjuk életben ezt a gazdaságot.
Remélem, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének - és azt hiszem, ebben a véleményben osztozik a többi ellenzéki párt - az érveit a tisztelt Ház meghallgatja, és az idei szükség, az idei lyukfoltozás sietségének ellenére megfontolja, hogy megnyomja-e az "igen" gombját, amikor ezeket a nagyon-nagyon aggályos intézményeket kívánják velünk bevezettetni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)