Kis Gyula József (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt fél Ház! Nem én találtam ki, már hallottam. Valóban nagyon nehéz ilyen feszített tempó után racionálisan érvelni - teljesen egyetértek Hack Péter úrral.Valóban nagyon nehéz abban a helyzetben, amikor azt kell eldönteni, hogy a jobb kezemet, vagy a bal kezemet amputáltassam, dönteni. (Élénkség.)
Az ellenzéki képviselők figyelmét mindössze arra szeretném felhívni, hogy egy zsugorodó gazdaságban gondoskodni kívánunk azokról, akik majd a gazdaság bővítésének zálogai, tehát a felnövekvő generációról, betegekről, és nem kívánunk lemondani azok támogatásáról, akik mostanáig eljuttatták ezt a gazdaságot, akkor mindenképpen valahonnan meg kell teremteni a társadalombiztosítási stabilitást.
A 25 napos betegszabadsággal - nagyrészt orvosokból álló bizottságunk olyannyira nem értett egyet, hogy még általános vitára sem tartotta alkalmasnak. Ebben a helyzetben azt a kompromisszumot találtuk, hogy 25 nap helyett 10 nap legyen, ami nem jelent elviselhetetlen terheket a munkaadóknak, hiszen eddig esetenként 3 napon át ők fizették a táppénzt. Tehát ha valaki háromszor volt egy évben táppénzen, az már kilenc napot a munkaadójára terhelt. Helyette egyszerűbbé válna, ha évente 10 napig fizetnék, ami egy egyszerűsítés. Továbbá: három napig nem kellene orvossal igazoltatni. Tehát azokra a rövid átfutó esetekre, amik miatt eddig nagyon túlterhelt volt az egészségügy, és a munkavállalóknak is hátrányos volt, mert - egy fejfájás, hadd ne részletezzem, mi miatt - el kellett menni az orvoshoz, ezt a kérdést is megoldaná. Ugyanakkor, ha ezt az egész 20-25 milliárdos deficitet nem így rendeznénk, hogy 10 nap, illetve egy százalék, akkor ezt a költségvetésnek kéne állni. Valóban, de a költségvetést is a mi adóinkból kell összeadjuk, tehát tulajdonképpen a társadalmat akkor sem tehermentesítenénk.
Az átmeneti megoldás erre a vagyonjuttatás lenne, de a csomag erre is tartalmaz javaslatot. Országgyűlési határozatunk, amit a Parlament 5 tartózkodással fogadott el, azt mondja: amennyiben ebből a vagyonjuttatásból és a munkabérek növekedéséből a tb bevételei nőnek - mert mind a kettő azt növeli -, akkor csökkenteni lehet a járulékot, tehát csökkenteni kell a járulékot. Abban a reményben, hogy mind a kettő bekövetkezik - mind a vagyonjuttatás, amit a vagyonpolitikai irányelveknél kell majd megfogalmazni, mind pedig a munkabér-kiáramlás: a bruttó bértömeg-növekedés lehetővé teszi a bevételek növelését -, akkor elképzelhető, hogy ezt a járulékkulcsot csökkenteni lehet. Egyelőre azonban nem találtunk jobb megoldást ennél, nem mondom, hogy ez jó megoldás. A kialakult helyzetben azt hiszem, jó megoldás igazán nincs is. Köszönöm szépen. (Taps.)