Vass István (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ami elhangzott, különösen ellenzéki oldalról, e törvénnyel kapcsolatban, azt valóban nem kellene megismételni. Ezért ugyanezt egy-két más szemszögből, más megvilágításból szeretném nagyon röviden elmondani.Elsősorban arról beszélnék, hogy a munkaszerződésben résztvevő felek korántsem egyenrangúak. A munkaadó mindenféleképpen sokkal előnyösebb helyzetben van, mint a munkavállaló. Ezt a régi munkatörvénykönyv a fegyelmi elbocsátással és a hozzá hasonló intézményekkel végül is úgy intézte el, hogy szinte alattvalói viszony volt ez. A készülő új munkatörvénykönyv elismeri elméletben azt, hogy a szerződő felek egyenlőek, ám ez a gyakorlatban egyáltalán nincs így.
Ha most ezt a törvényt meghozzuk, hogy a munkáltatónak kell fizetni 25 nap betegszabadságot, ezzel semmi mást nem teszünk, mint azt, hogy a munkavállalót még sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzuk, mint idáig volt. Nem a munkaadónak kötelessége eltartani a betegeket, hanem a társadalomnak. Ez egyszerűen egy lehetetlen elképzelés. Erre való a társadalombiztosítás! A társadalombiztosítás egy kívülálló, harmadik fél, aki az ilyen ügyeket intézi. Vele szemben a munkavállaló nem kiszolgáltatott, ez a kettőjük közötti viszony teljesen rendezett lehet, ha törvényileg tisztességesen szabályozva van. De abban a pillanatban, amikor a betegszabadságot a munkaadó fizeti, akkor ez a gyakorlatban bizony nagyon kínkeserves helyzeteket eredményezhet. Azt eredményezheti, amit talán mi sokan nem tudunk elképzelni, hogy mit jelent az, amikor egy munkavállaló bemegy reggel a munkahelyére, milyen ott a légkör, a legkisebb mulasztás is mit jelent a számára, hogy néznek rá, hogy szólnak hozzá; mi lesz az eredménye, ha egyik nap nem jön be, mert azt mondja, hogy ő beteg. És a betegséget nem lehet prognosztizálni - mi történhet akkor, ha mondjuk két-három hét múlva ismételten csak valami okból tényleg megbetegszik. El fog gondolkozni azon, hogy egyáltalán otthon merjen-e maradni, egyáltalán elmenjen-e az orvoshoz, hanem esetleg akár betegen, akár lázasan is szép lassan besomfordál a munkahelyére és elkezd dolgozni, attól félve, hogy az egyre növekvő munkanélküliség, a 4-500 ezres számú munkanélküli társadalomból helyette esetleg majd másokat fognak választani. Mert a munkaadónak az az érdeke, hogy a munkavállaló dolgozzon, nem arra hivatott, hogy esetleg betegsége alatt eltartsa.
Úgyhogy én a magam részéről ezt a törvénytervezetet teljesen elfogadhatatlan, elhibázott dolognak tartom. Ezt egyszerűen el kellene vetni. A társadalombiztosítás hiányát nem ilyen módon kell megoldani, hanem a költségvetésnek kell erre valamilyen módon lehetőséget találni.
Azt tapasztalom, hogy az állam vezetése, az államigazgatás, a minisztériumok, egész a decentralizált szervezetekig, nagyon-nagyon féltve őrzik azt a kényelmet, amit megszoktak, ami nekik teljesen természetes, a költségvetésből ezt maximálisan finanszírozzák. Semmiféle megtakarítást, semmiféle spórolási szándékot nem látok ezeken a helyeken. Ugyanakkor teljesen érzéketlenek a munkavállalók vagy akár az ország egyes területeinek gondjai, kínjai iránt. Az a véleményem, hogy ezt a költségvetésnek kell megoldania, vagy hajtsák be azokat a tartozásokat, amelyekkel a munkáltatók tartoznak a társadalombiztosításnak. Köszönöm. (Taps.)