Kupa Mihály (MDF)
DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! A személyi jövedelemadó az az adó, amiről még Einstein is azt mondta, hogy a világ legbonyolultabb dolgai közé tartozik, pedig azért ő eléggé elvontan tudott gondolkozni. Nem csoda, hogy nagy vita kísérte, és ez minden évben így lesz, hiszen a személyi jövedelemadó-törvények egyfajta macska-egér harcot jelentenek az adóhatóság és az adózók között: mindig vannak újabb és újabb kapuk, amelyeket az adózók felfedeznek, az adóhatóság megpróbál lezárni, újabb elgondolások. Az tehát, hogy ekkora vita volt egy törvényen, nem csoda. A második, amit szeretnék elmondani - elmondtam a költségvetési expozéban, szeretném megismételni -, hogy 1992-re a Kormány olyan gazdaságpolitikai és költségvetési irányokat és környezetet tervez ebben az országban, ahol a lakosság átlagos terhelése, a szabad, rendelkezésre álló jövedelme - nagyon hosszú idő után - nem fog csökkenni. Ez az adó sem jelent újabb és többletterheket. Tehát így lőttük be a mértékeket, ha szabad ezt mondanom. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy nem szabad összetéveszteni a kulcsokat az átlagos adóterheléssel, mert ha a kulcsokat összetévesztjük az átlagos adóterheléssel, tehát az adó/jövedelemhányadossal, akkor születnek olyan kitételek, hogy több mint 50%-os az elvonás, ami nem igaz. Magára a vitára rátérve: körülbelül 300 módosító javaslat érkezett, ami ijesztő számnak tűnik, de szerencsére ezek a módosító javaslatok, illetve a zömük, három kérdéscsoportra irányultak, mégpedig az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek kezelésére, a mezőgazdasági kistermelés adórendszerbeli kezelésére és a szellemi tevékenységekből származó jövedelmek adóztatására. A vita során nyilvánvaló volt, hogy ez az a három ügy, amelyik a társadalom és az Országgyűlés érdeklődésének a középpontjában áll. Szeretnék mind a háromról néhány szót mondani. Először az ingatlanértékesítés jövedelmének adóztatásáról. Valamennyi ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítéséből származó bevételből levonható a lakáscélú felhasználásra fordított összeg. A levonás nemcsak a saját célú lakásvásárlás, építés esetére, hanem a le- és felmenőkre, házastársra is kiterjed. A szerzési és az elidegenítéskori forgalmi érték nem az illetékkiszabás során megállapított összeg, hanem a szerződésben szereplő vételár lesz. Az inflációs hatásokra tekintettel a számított jövedelemnek csak a felét terheli az adó. Végül a sokat vitatott 10 éves korlátot illetően a Kormány arra törekedett, hogy ne keletkezzen a jövőre nézve korlátozó elkötelezettség. Sikerült olyan megoldást találni, amely viszont a korábban működő rendszer stabilitását sem borítja fel, tehát itt a Kormány rugalmasan elfogadta a sokirányú képviselői módosító indítványokat. A mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek adóztatási szabályainak változtatásánál két rendező elv érvényesül. Egyrészt, hogy ez a jövedelemtípus is integrálódjon a jövedelem kiszámításának általános szabályaihoz. Másrészt, hogy a kialakított új szabályok ne okozzanak a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetet, terheket és így tovább. Ebből a megfontolásból javasoltuk azt, hogy a költségek levonására épülő jövedelemszámítás alkalmazása esetén az így kiszámított jövedelem évi 150 ezer forintig nem adózik, ami praktikusan a 100 ezer forintos adómentességet figyelembe véve 250 ezer forintos adómentességet jelent. A bizottsági viták tanulságait leszűrve, a realitásokkal is számolva támogatjuk azt az elsősorban a kisgazdák részéről megnyilvánuló törekvést, amely az adómentes árbevétel alapján történő adózás választási lehetőségének fenntartását indítványozza. A kistermelőből önálló gazdálkodóvá válás, a vállalkozás egyéb más szabályainak elsajátítása egyébként is komoly feladat elé állítja a piacgazdaságba belépő mezőgazdasági kistermelőket. Így egyet tudunk érteni a jelenlegi árbevételen alapuló kistermelői jövedelemadóztatással mint alternatívával és azzal is, hogy az adómentes árbevétel határa a jelenlegi családi 500 ezerről a személyenkénti 750 ezer forintra emelkedjék. Végül az önálló szellemi tevékenységet végzők és feltalálók úgynevezett adózási problémáiról: Ők a diktált jövedelemhányaddal adóznak, amit én se kedvezménynek tartok - szeretném elmondani -, hanem egy adózási módszernek. A személyi jövedelemadó-rendszernek a piacgazdasághoz illeszkedő logikája azonban azt is diktálja, hogy lehetőleg minden jövedelem esetében a tényleges költségekkel csökkentett bevételek után kelljen csak az adót megfizetni. Az áttérés természetesen nem várható egyszerre és azonnal. Ennek az adózási formának az elsajátításához idő kell, mint ahogy az sem mehet máról holnapra, hogy a honoráriumban az adótartalomtól független piaci érték is kifejeződésre jusson a gazdasági életben, ahogy ezt Szabó Iván képviselőtársam elmondta. A Kormány ezért átmeneti rendelkezésként az ez évben megkötött szerződések alapján 1992-ben fizetett ellenértékre a régi jövedelemszámítási rendszert javasolja elfogadni. Emellett támogatjuk azt a képviselői javaslatot is, hogy az új szabályok szerint adózó szellemi tevékenységet végzők 100 ezer forintot levonhassanak ebből a jövedelemből, tehát itt is 250 ezer forint jövedelem adómentessé válik. A régi, diktált jövedelemtartalomnak változtatás nélküli továbbvitelét célzó indítványokat azonban a Kormány nem támogatja. Tisztelt Képviselőtársaim! Lényegében ezek voltak azok a kérdéskörök, amelyekben szemrehányást tettek egyes képviselők, hogy nincs összhang a beterjesztett törvényjavaslat és a Pénzügyminisztérium szakértőinek bizottsági álláspontja, illetve a pénzügyminiszter egyes megnyilvánulásai között. Nem kívánok ezekre a rosszízű megjegyzésekre reagálni. Számomra az a lényeges, hogy kialakultak olyan kompromisszumos indítványcsomagok, amelyek nem adják fel az eredeti javaslat alapelveit, de biztosítanak egy megfelelő átmenetet ezeknek az alapelveknek az érvényesítésére és széles képviselői egyetértéssel találkoznak. Egyöntetű volt a bizottságok, a Kereszténydemokrata és az MDF-frakció véleménye, amely megerősítette az Érdekegyeztető Tanácsban kötött egyezményt is, hogy a gyermekkedvezmény ezer forintról 1300 forintra emelkedjék. Mint tudják, jövőre ez minden családi pótlékra jogosult gyermekre kiterjed. A kedvezmény változtatása rendkívül jelentős mértékű. Ez összegében és összességében közel négyszerese a korábbi kedvezménynek, és így a gyermeknevelő családoknál a családi pótlékkal együtt gyermekenként átlagosan havi 3500-4200 forint mentesül az adózás alól. Ezekben az összegekben nincs figyelembe véve a családi pótlék 1992. évi tervezett emelése. Ezeket a kérdésköröket tartom a törvényjavaslatból, illetve a módosító indítványokból kiemelendőnek. Persze voltak extrém javaslatok is, amelyeket a Kormány nem támogathat. Ilyen volt például a biztosításokra történt befizetések többszörös levonhatóságára vonatkozó indítványcsomag, a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem 900 ezer forintos adóalapcsökkentő kedvezménye, az árfolyamveszteség összevont jövedelemmel szembeni levonhatósága és így tovább. Sőt, néhány ellenzéki javaslat kifejezetten a régi adórendszer kedvezményeinek visszaállítására törekedett. Ezeknek a javaslatoknak egy része a bizottsági vitákon nem kapta meg a szükséges támogatást, de szép számmal akadnak olyanok is, amelyekről majd most kell szavazni. Ezekkel összefüggésben szeretnék kitérni az adótáblára. Szinte egyöntetű a módosító indítványok és a bizottsági viták alapján, hogy az a) típusú adótábla nyerte el leginkább a képviselők támogatását. Az adótáblával kapcsolatos állásfoglalások megerősítették az érdekegyeztetés folyamán megfogalmazott véleményeket és elvárásokat is. Azt, hogy a Kormány milyen messzire ment el az adótáblával kapcsolatosan a könnyítéseket illetően, nagyon jól mutatja, hogy a tavalyi vitákkal szemben kezelhető, reális, az adózók helyzetét könnyítő és egyszerű adótábla-javaslat nem merült fel, ugyanakkor indítványoztak néhány szigorító javaslatot. E javaslatok háttere nyilvánvalóan a társadalmilag igazságosabbnak ítélt meggondolás. Egyoldalú megközelítés volna azonban csak az igazságosság szempontjait mérlegelni az adótáblával hozandó döntésnél. Kérem, vegyék figyelembe, hogy a javasolt és a Kormány által támogatott A) adótábla kedvezményeivel a legalacsonyabb jövedelműek, a legfelső kulcs csökkentésével pedig a társasági adóval való összhang megteremtése és a vállalkozók adóterheinek mérséklése irányában történik elmozdulás. Ez egyben lehetővé teszi, hogy a befektetési kedvezményeket egy szűk, a gazdasági átalakítás szempontjából legfontosabb körre koncentrálhassuk. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslathoz képest, amellyel a tervezett adótábla is összhangban van, néhány ponton jelentős bevételkieséssel kell számolni. Ilyenek például: a megemelt gyermekkedvezmény, a találmányokból, a szerzői jogi tevékenységből származó jövedelmek kompromisszumos kezelése, az ingatlanértékesítésből származó jövedelmekre vonatkozó adózási szabályok kedvező irányú változtatása. Ezek összességében körülbelül 10 milliárd forint bevételkiesést jelentenek, úgyhogy kérem, a módosító javaslataiknál vegyék figyelembe, amikor a kiadásokat akarják növelni, hogy a bevételeknél 10 milliárd forintot elengedtünk már. Tudom, hogy nehéz ezekben a kérdésekben állást foglalni, de szeretném elmondani, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer javasolt változtatásának az elfogadása esetén a kiadások mérséklésével vagy kordában tartásával is törődnünk kell. Köszönöm a figyelmet, és kérem, hogy fogadják el a személyi jövedelemadót az előadott főbb módosításokkal. Köszönöm szépen. (Taps.)