Gaál Antal (MDF)
DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi alapjának költségvetéséhez szeretnék hozzászólni. A költségvetésnek tulajdonképpen jelen gazdasági helyzetünkben talán két dolognak kell megfelelnie, és e kettőnek szinkronban is kell vagy kellene lenni. Az egyik a működőképesség fenntartása, mert hiszen tudjuk, hogy ezzel küszködünk, és ez is az egyik legfőbb oka, hogy nehéz a költségvetést tető alá hoznunk. A másik pedig: elhelyezni olyan kis összegeket olyan területekre, amelyek már ezen túlmutatnak, és nem a működőképesség egyáltalán való fenntartását biztosítja, hanem lehetőséget ad egy olyan előrelépésre, ami a későbbi években többszörösen kamatozik. Én tudom azt, hogy az érvek olyan arzenálját hallottuk és olyan területeken, mint például az oktatás, egészségügy, ahol bizonyított, hogy szintén nemcsak a működőképesség érdekében, hanem a jövőnket illetően szükség van és indokolt ezeknek az összegeknek, a pluszösszegeknek az elhelyezése, és tisztában vagyok azzal, hogy nincs az indokoknak és a logikus magyarázatnak olyan felső foka, amivel ezeket az idegenforgalom területén indokolttá tudnám tenni. Mégis megpróbálom önökkel azt elhitetni, hogy az idegenforgalmi alapnál az a költségvetési előirányzat, az az egymilliárd forint, amit a tavalyi évben a kormányzat által megelőlegezett egymilliárd forintból 600 millióra redukált a tisztelt Ház, és ebben az évben a 600 milliós felhasználás után ismételten egymilliárdos előirányzat fekszik önök előtt, ami - még az inflációt is beleszámítva - tulajdonképpen emeli azt az összeget, amit az idegenforgalmi alap megkapna, ha a tisztelt Ház megszavazná. Azt hiszem, a lényeges momentumokat illetően röviden a következőkben tudnám alátámasztani indokoltságát: Az mindannyiunk előtt ismert és tudott, hogy még az idei év gazdasági átrendeződő folyamatai és a GDP visszaesése ellenére ebben az országban az állami bevétel közel egymilliárd dollár volt, ami elkerülte az állami bevételt, és lényegében csak hozzávetőleges számok - de nagyon sokan foglalkoztak ennek az összegnek a meghatározásával -, a 7-800 millió és az 1,5 milliárd között mozognak. Ez azt jelenti, ha átlagolunk, hogy kétmilliárd dollár az az összeg, amit az idegenforgalom ebben az évben ennek az országnak hozott. Nagyon imponáló szám és biztató. Még akkor is biztató, ha azt tudjuk, hogy az idegenforgalom bármennyire produkált, az új elrendeződésben, ami alatt értem a politikai átrendeződését a világnak és a gazdasági átrendeződését, az idegenforgalom is át fog rendeződni, és ehhez igazodnunk kell. A magyar idegenforgalom az állami támogatást illetően is tervgazdasági szisztémában működött, és itt is meg kell ugyanúgy tennünk a piacgazdasághoz való váltást, mint az élet más területein. Látszólag nincs szükség 180 fokos fordulatra, mint más területeken. Ugyanolyan 180 fokos fordulatra van szükség, és talán ennek a felismerésnek a hiánya okozhatta azt, hogy tavaly az egymilliárd forintból 600 millió forint lett az idegenforgalmi alap támogatása, aminek egyik legfőbb indoka az volt, hogy tulajdonképpen háttérintézmények és központi költségvetések leépülésével, a piacgazdaság kialakulásával a súlypont átterelődik tulajdonképpen a magánszférába. Valóban az idegenforgalomban a közel kétezer idegenforgalommal foglalkozó iroda tulajdonképpen magántulajdonban van. A szállások 80%-a magántulajdonban van. A nagy szállodaláncok privatizációja előttünk áll. Tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magántulajdon irányába fog itt is eltolódni. Hát akkor ebben a szűkös költségvetési évben, itt, ahol minden forintot úgy megnézünk, mi ennek a váratlan, szinte duplájára emelt összegnek a magyarázata? Mi lehet a magyarázata és miért támogathatjuk és szavazhatjuk meg józan mérlegeléssel is? Arról van szó, hogy az idegenforgalomban, a nemzetközi piacon a megfeleléshez az idegenforgalmi alapnak, amely az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak a költségkerete, egészen új mentalitást és új arculatot kell felvennie. Ennek egyik leglényegesebb momentuma a nemzeti képviselet. Gondoljanak azokra a számokra, amelyeket most fogok mondani: a 30-as években - még a mai idegenforgalmi világtendenciával ellentétben - az idegenforgalom a nemzetközi gazdasági életben sokkal-sokkal-sokkal hátrább volt, és akkor Magyarországnak külföldön nyolc nemzeti képviseleti irodája volt. Nyolc, azaz nyolc darab. Jelenleg van Magyarországnak három darab. A fejlett idegenforgalommal rendelkező országok átlagos nemzeti irodaszáma a világban 20 és 40 között van. Azok az államok, akikkel úgy érezzük, hogy versenyképesek lehetünk idegenforgalom szempontjából - akár a Balaton, akár a gyógyüdültetés, akár földrajzi helyzetünk kedvező körülményei miatt -, valahol a 25-28 nemzeti irodával rendelkező országok. Ha erre gondolunk, és arra, hogy a nemzeti propagandának a háttéranyagát, amely elavult, elamortizálódott 1992-re, amelynek a cseréje csak önmagában körülbelül 500 millió forintot fog igényelni, akkor mindjárt látjuk, hogy ez a 2,5 milliárd forint, amit előzetesen az Országos Idegenforgalmi Hivatal az előzetes tervekben elképzelt, az semmiképp sem volt túlzó, semmiképp sem volt nem figyelembevevő az ország gazdasági helyzetét illetően. És a nemzeti képviseleteken kívül van még egy nagyon lényeges momentum. Az igaz, hogy az önkormányzatok felállásával és az önkormányzatok anyagi lehetőségeivel végeredményben az Országos Idegenforgalmi Hivatal nem közvetlenül és nem egyedül kell, hogy biztosítsa azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek elengedhetetlenek, hogy talpon maradjunk, hogy megőrizzük ezeket a pozícióinkat az idegenforgalom nemzetközi piacán. De közösen az önkormányzatokkal, közösen az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak igenis az új modellben is szüksége lesz, és szüksége is kell, hogy legyen az infrastrukturális fejlesztésben. Mi az a momentum, amelyet itt el kell mondanom. El kell mondanom azt, hogy Magyarországon - egy nagyon érdekes számot fogok mondani - a külföldről Magyarországon megfordult idegenek számában a világranglistán a harmadik helyen vagyunk, és az itt eltöltött egy főre eső pénzösszegben pedig a 47. helyen. Nem kell különösebb idegenforgalmi szakembernek lenni, hogy ebből levonja azt a következtetést, hogy a minőséggel az infrastrukturális állapotunk egyenes arányban van. Egyenes arányban van. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke nemrégiben tért haza Japánból, és döbbenten tapasztalta, hogy az átlag japán turista 9, azaz kilencszeresét költi egy nap alatt, mint amit nálunk az elmúlt évben, illetve az idei évben egy nap elköltött+