Solt Ottilia (SZDSZ)
SOLT OTTÍLIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A konkrét módosító indítványról, a 121. számon és a 123. számon szereplő módosító indítványról beszélek. Csak azt szeretnén, hogyha megszavazná a Ház ezeket a módosító indítványokat, azonban az a kevéske szöveg, amelyet egy ehhez nem értő képviselő viszontlát akár az egész módosítványban, akár ebben a kis kivonatban, amit az együttes jelentésben olvashat, nem elég arra, hogy meggyőzze őt. Ezért vagyok kénytelen hosszasan elmagyarázni, hogy miről van szó. Szívesen. (Derültség és taps.) Na most nem rajtam múlik, hogy ez este 1/2 11-kor folyik, sajnos. Én szívesen elmondtam volna december 15-én reggel 10- kor is. (Taps.) Talán nem leszek nagyon hosszú, úgyhogy próbálják meg érdeklődésüket ébren tartani még egy rövid időre. Tehát ott tartottunk, hogy ez a bizonyos garanciára vonatkozó módosító indítványunk pusztán annyit tartalmaz, hogy azt a minimumot, amit a Kormány a nyugdíjakra nézve vállal, vagyis a nyugdíjalapok fölött 1%-os garanciát, ezt terjesztette ki az egészségügyi alapokra is, az egészségügyi ellátásra addig, amíg vagyonnal, a finanszírozási rendszer, a hitelezési rendszer alapos kidolgozásával más módját nem találja meg annak, hogy az egészségügyi ellátás folyamatossága, működősképessége fölött felelősséget tudjon vállalni. Azonban a garanciát - és most tessék figyelni, mert ez a legérdekesebb az egészben, a garanciát - egy további trükkel szeretnénk még szorosabbá vonni. Itt megint egy picit el kell kalandoznom és felhívni a figyelmüket arra, hogy a társadalombiztosítás 50 milliárdos kintlévősége hogyan is jött létre. (Mozgás.) Ez a kintlévőség ugye hónapról hónapra nő, és abból következik, hogy a társadalombiztosításnak egyáltalán nincsenek olyan eszközei, amelyekkel a kintlévőségeit be tudná hajtani. Az egy másik kérdés, és talán erre nem térnék ki, hogy vajon azzal a kevés eszközével jól él-e, ami van neki. Mi ebbe nem látunk bele, mindeddig ennek a kintlévőségnek az összetételéről, a dinamikájáról, a hitelállomány, a tartozásállomány alakulásáról semmiféle igazi, átfogó jelzést nem kaptunk, holott ezt kértük. Remélhetőleg a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalásáig a birtokunkban lesz. Azonban tudjuk azt, hogy ezeknek a kintlévőségeknek egy jelentős részét állami vállalatok halmozták fel, többek között például a MÁV, és ebből alaposan gyanakodhatunk arra, hogy ez a Kormánynak egy olyan kényelmes puffere, ez a társadalombiztosítási tartozás, amellyel pótolni tudja az egyéb termeléstámogatást, vagyis egyszerűen áthárítja a társadalombiztosítási alapra azt a konfliktust, amely a vállalatok fizetőképtelensége, a vállalatok összeomlása és az ebből következő kormányzati teendők között feszül. Magyarán tehát a Kormányon nagyon sok múlik abban, hogy a társadalombiztosítás ezeket a kintlévőségeket hogyan képes behajtani. Ezt jól illusztrálta az a tény, hogy a kormányzat radikálisabb intézkedéssorozatra, rendeletekre csak szeptemberben határozta el magát, az évet hagyta úgy elfolyni, hogy a társadalombiztosítás behajtási pozíciói nem javultak. Éppen ezért, hogy a Kormányt némiképpen a behajtás segítésére sarkalljuk, két indítványunk - az egyik az egészségügyi alapra, a másik pedig a nyugdíjalapra nézve - azt tartalmazza, hogy vállaljon a Kormány a társadalombiztosítási alap kintlévőségeinek olyan mértéke fölött garanciát, amilyen mértékben a saját kintlévőségei alapulnak. Tehát amennyiben a Kormánynak tartozó - adóval és vámtételekkel tartozó - állomány nő, akkor növekedjék a társadalombiztosítási kintlévőségekkel szembeni garanciája is, s hogyha az egyik a másiktól eltérően mozog, akkor ennek az ódiumát viselje a költségvetés. Úgy véljük, hogyha ilyen rugalmas garanciát állapítunk meg, akkor a Kormány kénytelen nem idegen testként kezelni a társadalombiztosítást, egy kényelmes konfliktuselhárító pufferként, hanem kénytelen a saját érdekeivel azonos érdekként kezelni a társadalombiztosítási alap érdekeit is. Ezért tehát kérem önöket, hogy támogassák a 121. és a 123. számon a bizottsági jelentésben előadott módosító indítványunkat, és segítsék a társadalombiztosítási alap talpon maradását ennek a garanciának az elfogadásával. Ha így tesznek, akkor módjukban áll nem elfogadni a 25 napos betegszabadság bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatot, mert a társadalombiztosítás képes lesz talpon maradni, 50 milliárd behajtásával többet ér, mint újabb 20 milliárdnyi teher vállalati szférára rakásával. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)