Vass István (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is nagyon örülök, hogy szót kaphattam. Lassan most már este öt órától 15 órája ülünk itt szünet nélkül. Nagyon örülök, hogy szót kaphattam, hiszen az éjszaka folyamán több kísérlet is történt kormánypárti oldalról, hogy meghiúsítsák az ellenzéki képviselők felszólalási lehetőségét. (Dr. Józsa Fábián: A tárgyra!) Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy 4361-es szám alatt 31 módosító indítványt adtam be, amiből most először is az összesített bizottsági jelentés második kötetében szereplő II/1 és II/2 számú módosító javaslatomat visszavonom, és így 30 módosító javaslatom marad állva, amelyeknek nagy része elnyerte a bizottságok legalább egyharmadának támogatását, tehát szavazásra fog kerülni, ezért ezekről most már az idő előrehaladtával nem részletesen, hanem átfogó jelleggel szeretnék szólni. (Közbeszólások: Mondjad részletesen.) Szándékom megmásíthatatlan. (Derültség és taps.) Az a kevés idő, amely a rendelkezésünkre állt, az számomra annyi lehetőséget biztosított, hogy igyekeztem koncentrálni a központi államigazgatási szervek költségvetési támogatására, igyekeztem azt megvizsgálni, hogy a Kormány itt megnyilvánuló szándékai valójában mit jelentenek, ugyanakkor próbáltam keresni olyan területeket, ahol bizony rászorulnának még nagyobb mértékű költségvetési támogatásokra. A központi államigazgatás, illetve a központi költségvetési szervek és azok a decentralizált szervek, amiket én vizsgáltam, a költségvetésnek csak egy kis részét teszik ki igazán, nem nagy összeg az, amit én megpróbáltam lefarigcsálni ezeknek a szerveknek a költségvetési támogatásából. Nem érik el az egymilliárd forintot sem, ám ahova a költségvetés egyensúlyának megbontása nélkül én ezeket az összegeket szántam, ott bizony nagyon jól jönne olykor még 5-6 millió forint is. Kupa Mihály úr részéről bírálat érte a képviselőket, ami valahogy úgy hangzott, hogy azzal szórakoznak, hogy szakmailag megalapozatlan módosító indítványokat nyújtanak be. Most megpróbáltam összevetni a minisztériumok kiadásainak költségvetési előirányzatait, és én valami hasonlót mondhatnék a költségvetési tervezetről ezen a területen, mert végül is ez egy számviteli munka, azt pedig iskolás fokon tudják, hogy vannak olyan számviteli alapelvek, amelyeknek betartása nélkül nem igazán nevezhető szakmainak egy ilyen jellegű dolog. Csak két egészen triviálisat említenék, például a világosság és a következetesség elvét. Én ezt akkor érezném megvalósulni ebben a költségvetési tervezetben, hogyha valami olyasmit tapasztalnék, hogy például a minisztériumok kiadásai azonos formában lennének megfogalmazva, ha körülbelül ugyanazok a tételek jelennének meg az összes minisztériumnál, mint amelyek általában ott valójában a gyakorlatban is léteznek. Ugyanúgy van gépkocsihasználat, ugyanúgy van reprezentáció, ugyanúgy vannak postaköltségek bármelyik minisztériumnál, ugyanakkor azt látom, hogy az egyik esetben ezek fel vannak tüntetve, a másik esetben hiányoznak. Ez nem nevezhető világos megfogalmazásnak. A következetesség elve pedig szerintem akkor érvényesülne, hogyha összevetve az idei év előirányzataival, annak teljesítésével a várható inflációs hatásokkal és a legkülönbözőbb vonatkozásokkal, a következő évi előirányzat ennek megfelelő lenne és nagyjából egységes képet mutatna. Nem ezt tapasztalom. Egy-két példát mondanék. A reprezentáció vonatkozásában például a Miniszterelnökség 13,2 millió forintért reprezentál 1992-ben, a Honvédelmi Minisztérium 1 millió forintért. Most nem tudom, hogy az egyik miért ilyen költekező, a másik miért ilyen szerény. Ugyanakkor a Népjóléti Minisztériumnál nulla a reprezentáció, nem foglalkozik vele a kiadási oldal. Nem hiszem, hogy azt jelentené ez, hogy ott nincs. Ez tehát nem világos. Nem tudom, hogy szakmai megalapozottsággal, hogy lehet ezeket a dolgokat kivizsgálni. Külföldi kiküldetés címszó alatt a Miniszterelnökség 9 millió forintért fog jövőre utazni, ugyanakkor a Környezetvédelmi Minisztérium ennek majdnem a duplájáért, 15,8 millió forintért. Nem értem, hogy hogy lehet egy szakminisztériumnak, ráadásul egy olyan szakminisztériumnak, amire nem igazán a külkapcsolatok jellemzők, több ide vonatkozó igénye, mint a Miniszterelnökségnek. A gépkocsival kapcsolatos hajtó- és kenőanyag, tehát a gépkocsihasználat - elnézést a nyelvbotlásért, de azt hiszem, hogy ennyi idő után ez már érthető - is egészen tarka képet mutat. Van, ahol nem foglalkozik vele a kiadási oldal, egyszerűen nincs feltüntetve. Máshol a tavalyihoz képest - például a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumánál - 16 millióról 22 millióra emelkedik. Más esetben viszont - az Igazságügyi Minisztériumnál - négymillióról 3,2 millióra csökken. Ezek számomra úgy tűnnek, hogy nem reális számok, azt is mondhatnám, az én megítélésem szerint ezek hasszámok. Nem jelentenek mást számomra, mint hogy a Kormány megpróbálja eldugdosni a pénzeket különböző helyekre, hogy ne is lehessen igazán nyomon követni azt, hogy mennyi pénzt mire költ. Ez a dolog vezetett oda engem, hogy megpróbáljak lefaragni ezekből a költségvetési előirányzatokból, amik a kormányzati szervekre vonatkoznak, mert meggyőződésem, hogy ezen a területen lehet takarékoskodni. Ezt a meggyőződésemet erősítette meg a költségvetési bizottság döntése, miszerint saját módosító javaslatuk arra vonatkozik, hogy a központi államigazgatási szervek költségvetési támogatásából 1,1 millió (sic) forintot szándékoznak elvenni. Tehát úgy tűnik, hogy a véleményem megalapozott volt, akár szakmainak tekintik, akár nem. Tisztelt Kormány, tisztelt Képviselőtársaim! Én elfogadhatatlannak tartom a költségvetési tervezet állambarát és társadalomellenes szellemiségét, mert azt tapasztalom, hogy az állam vezető szervei a saját jól megszokott kényelmüket minden áron és minden rovására biztosítani akarják, ugyanakkor egyáltalán nem tudják megoldani a társadalom fontos, égető, nehéz problémáit. Ahogy ezt több bizottság is elutasította, tárgyalásra alkalmatlannak ítélte, nekem is az a véleményem, hogy az lenne a legjobb, ha a Kormány visszavonná a tervezetét és egy átmeneti időszak után egy egészen más felfogást tükröző költségvetési törvénytervezetet terjesztene a Parlament elé. Persze a hatalom bizony bizonyos értelemben érthetően is, ám nem biztos, hogy okosan, nehezen viseli el a kritikát. Szentül hiszi, hogy csak neki van igaza, hogy csakis úgy jó, ahogy ő csinálja, és csakis az, amit éppen csinál. Ezen okból ha nem kerülne visszavonásra a törvényjavaslat, akkor kérem a tisztelt Házat, támogassa a módosító javaslataimat. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)