Havas Gábor (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Hozzászólásomat egy szomorú bejelentéssel kell kezdenem. Solt Ottiliával közösen benyújtott 4413-as számú módosító indítványunkban a köztársasági megbízottak hivatalainak előirányzatát igen jelentős mértékben, mintegy 60%-kal, 850 millió forintról 371 millió forintra javasoljuk csökkenteni. A felületes szemlélőnek könnyen tűnhet úgy, hogy ez egy teljesen megalapozatlan javaslat, hiszen ilyen feszített költségvetés mellett teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy ekkora túltervezés történjék. A továbbiakban azonban szeretném bebizonyítani, hogy ez egyáltalán nincs így. A magam részéről a köztársasági megbízottak hivatalait amolyan állatorvosi lónak tekintem, amelyen nagyon jól kimutathatók a Kormány új hivatalok létesítése és új hivatalnokok kinevezése iránti csillapíthatatlan vágya, és az a törekvése, hogy minél több engedelmes alattvalót nevezzen ki magának, akikkel azután a kliens Magyarországot, a kliens patrónus Magyarországot erősítheti. Így következik be a fölös hivatalok elburjánzásának veszélye, Shakespeare-vel szólva: Rút világ, gyomos kert, mely tenyész, hogy magva hulljon. De a köztársasági megbízottak hivatalait azért is nagyon jó demonstrációs tárgynak tekintem, mert általuk nagyon világosan mutathatók ki olyan dolgok, amelyek más, bonyolultabb intézmények esetében kevésbé nyilvánvalóak. Vass István képviselőtársam is szólt arról a problémáról, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy az igazgatási kiadások, az igazgatási intézmények költségei mennyire tekinthetők soknak vagy kevésnek. Mondjuk, ezt egy minisztérium esetében bizony nagyon nehéz is eldönteni, hiszen egyfelől ezek bonyolult, nagy szervezetek, sok hivatalnokkal, akiknek életét, feladat- és hatásköreit sok száz, sőt olykor talán sok ezer jogszabály szabályozza, másfelől pedig ezek hagyományos intézmények, amelyeknek messzire visszanyúló múltja van, és mindannyian nagyon jól tudjuk, a tradíció nagy úr, olyan mértékig hatni tud hosszú távon, hogy nagyon nehéz ellene föllépni, nagyon nehéz a tradíciók diktálta erőknek ellene feszülni. A köztársasági megbízottak hivatalai viszont vandonatúj intézmények, teljes mértékig a rendszerváltás utáni idők termékei, amellett feladat- és hatásköreiket pontosan körülírható, kevés számú jogszabály szabályozza. Tehát a köztársasági megbízottak hivatalai esetében sokkal világosabban és egyértelműbben eldönthető, hogy a kiadások, a költségek mennyiben felelnek meg a feladat- és hatásköröknek. Nos, a köztársasági megbízottakat nem egészen egy évvel ezelőtt nevezték ki, és mára a köztársasági megbízottak hivatalaiban - ha hinni lehet a költségvetésnek - 861 fő dolgozik, vagyis megyénként 43 ember átlagosan. Ehhez képest ha a jogszabályokban meghatározott feladat- és hatásköröket számba vesszük, és hangsúlyozom, hogy itt kellően részletezett feladat- és hatáskörökről van szó, tehát nem nagy feladatcsomagokról, akkor arra jutunk, hogy összesen 45 ilyen feladat- és hatásköre van pillanatnyilag a köztársasági megbízottak hivatalainak. Ebből a 45 hatáskörből azonban kettő kizárólag a főváros fölé rendelt köztársasági megbízotti hivatalt illeti meg, vagyis országos méretekben marad 43, azaz azt mondhatjuk, hogy minden egyes köztársasági megbízotti hivatalban dolgozó hivatalnokra nagyjából egy hatáskör jutna. De a dolog nem ennyire egyszerű. Először azért nem ilyen egyszerű, mert van néhány hatáskör, amelyet csak maga a köztársasági megbízott gyakorolhat, tehát nem háríthatja át a maga hivatalnokaira, ráadásul ezek a hatáskörök - összesen négy darab ilyen van, ezek - tulajdonképpen a hivatal önépítését szolgálják és olyan jellegűek, mint például, hogy a köztársasági megbízott kinevezi a hivatala dolgozóit, megállapítja a hivatal belső szervezetét és működésének szabályait, területi hivatalt hoz létre a régión belül megyénként, kinevezi a hivatalvezetőt és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, tehát itt még szó sincs azokról a feladatokról, amelyeket ezeknek a hivataloknak államigazgatási funkciójukból adódóan, illetve mint szolgáltató intézményeknek a társadalom felé el kell látniuk. Vannak azután további, még át nem ruházható hatáskörök, hatás- és feladatkörök, illetve van számos olyan feladat- és hatáskör ebben a bizonyos 43-ban, amelynek a teljesítésére vagy a betöltésére csak nagyon ritkán van lehetőség. Ilyenek például a helyi választásokkal kapcsolatos köztársasági megbízotti feladatkörök, hiszen helyi, helyhatósági választásokra - mint tudjuk - négyévenként kerül sor, és a két választás - a két nagy választás - időpontja között legfeljebb néhány időközi választásra kerül sor. Nem mondhatnánk, hogy ezek száma rendszeres feladatot adna bármely hivatalnoknak. Vannak aztán még további hivatalépítési hatáskörök, mint például a centrális alárendeltségű államigazgatási szervekkel kapcsolatos feladat- és hatáskörök, mint például az, hogy előzetes véleményt nyilvánít a köztársasági megbízott működési területén a centrális alárendeltségű államigazgatási szerv illetékességi területének kijelölése előtt. Hát ha félhetünk is attól, hogy a kormányzat egyre több és több centrális alárendeltségű szervet kíván létrehozni, azért azt gondoljuk, ez sem jelent rendszeres és gyakori feladatot. Mint ahogy azt is gondoljuk, hogy az a feladatkör, amely úgy van meghatározva, hogy előzetes véleményt nyilvánít működési területén a centrális alárendeltségű államigazgatási szerv vezetőjének kinevezése előtt, szintén nem kell hogy túlságosan sokszor gyakorlódjék. (Bekiabálás: Tárgyra!) Én azt gondolom, teljesen a tárgyról beszélek, azt próbálom indokolni, hogy miért nincs szükség ekkora hivatalokra, ilyen hivatali apparátusra a köztársasági megbízottak mellett. További ritkán használt feladatköre a köztársasági megbízottnak, illetve hivatalának az, hogy az önkormányzatok közötti vita esetén kijelöli a körjegyzőség székhelyét. Nyilván az önkormányzatok létrejöttének időpontjában akadhattak vitás esetek és még utána is egy darabig, de ezek a vitás esetek mára eldőltek és valószínűleg hosszú-hosszú ideig ennek a feladatkörnek a gyakorlására sem lesz semmi szükség. Vannak aztán a bányakárokhoz kapcsolódó, kártalanítással összefüggő feladatok. Ezek gyakorlására sem hiszem, hogy túlságosan sűrűn lenne szükség. Hasonlóan ítélhető meg a köztársasági megbízotti hivataloknak az elemi csapásokkal, hóakadályokkal kapcsolatos elhárítási, irányítói feladatköre, hiszen ezek természetéből, jellegéből adódik, hogy viszonylag ritkán fordulnak elő. Talán valamivel több feladatuk van a köztársasági megbízotti hivataloknak az anyakönyvezéssel, de végül is itt is csak ellenőrző, felügyelő, illetve elrendelő hatás- és feladatkörük van, tehát olyan nagyon sok feladatot ez sem ad. Marad lényegében két fontosabb és viszonylag sok munkát adó feladat- és hatáskör, ez a másodfokú hatósági hatáskör egyfelől, másrészt a törvényességi felügyelet. De ha figyelembe vesszük, hogy a megyénkénti 43-as létszám olyan területeken, ahol a települések nagysága a településszerkezet miatt viszonylag nagy, lehetőséget ad arra, hogy szinte minden egyes vagy legfeljeb egy-két önkormányzat mellé egy ilyen hivatalnokot rendelhetünk, és még azokon a területeken is, ahol aprófalvas települések vannak, tehát ahol a településszerkezet aprófalvas, ott is maximum 7-8 település jut egy köztársasági megbízotti hivatalnokra, és olyan településekről van szó, ahol a polgármesteri munkát is tiszteletdíjas polgármester látja el, merthogy úgy ítélte meg az önkormányzati törvény, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb törvények, hogy itt nincs annyi feladat, hogy főállású polgármesterre lenne szükség, akkor világosan kell látnunk: itt sem adódhat, főleg a másodfokú hatósági feladatok számára annyi-annyi tennivaló. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy azoknak a feladatoknak a mennyisége is, amelyekről eddig beszéltem, s amelyek igen-igen gyérek és soványak, azoknak a mennyisége is csökkenni fog a jövőben, legalább két okból. Az egyik az, hogy a tanácsrendszerről az önkormányzati rendszerre való áttérés ugyan nyilván sok zökkenőt és nehézséget okozott, sok olyan ember került az önkormányzatokba és jutott olyan pozícióba, amelyben semmiféle gyakorlata nem volt, és ez olyan hibák vagy olyan akaratlan törvénytelenségek elkövetéséhez is vezethetett, ami a köztársasági megbízottak hivatalainak viszonylag sok munkát adott. De nyilvánvaló, hogy az idő előrehaladtával ezek a zökkenők egyre kevesbednek, és egy idő után alig-alig akadnak ilyen feladatok. Másodszor pedig az önkormányzati törvény 98. §-a azt mondja, hogy a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított ügyekben elsőfokú hatósági jogkört gyakorol és elbírálja a hatáskörébe tartozó jogorvoslatokat minden olyan államigazgatási hatósági ügyben, amelyben a jogorvoslati ellátásra nem valamely centrális alárendeltségű államigazgatási szerv jogosult. Márpedig mint tudjuk, a Kormánynak erre is igen nagy hajlama van, hogy újabb és újabb centrális alárendeltségű szerveket hozzon létre. Hiszen köztudott, a mostani költségvetésben 250 millió forint van arra beállítva, hogy létrehozzák a területi oktatási központokat. Ily módon ezek az újabb és újabb centrális alárendeltségű szervek szintén számos feladatot elszívnak és elvonnak a köztársasági megbízotti hivataloktól. Igaz ugyan, hogy az önkormányzati törvény úgy is rendelkezik, illetve a köztársasági megbízottak jogállásáról szóló törvény úgy is rendelkezik, hogy további államigazgatási feladatok adhatók nekik, de hát itt akkor arról van szó, hogy mesterségesen kreálunk a már megteremtett hatalmas hivatali apparátushoz újabb és újabb feladatköröket, hogy azok létezését valahogy igazoljuk. Az elmondottak alapján állítom - és azt hiszem, ez elég egyértelműen bizonyított is volt mindabban, amit elmondtam -, hogy a köztársasági megbízotti hivatalokban megyénként 10-15 fő bőségesen el tudná látni azokat a feladatokat és hatásköröket, amelyek az idevágó jogszabályokban meg vannak határozva. Ezen az alapon javasoltuk ezt az igen jelentős, csaknem félmilliárdos csökkentést, amely félmilliárdos csökkentést a szociális feladatok megoldására kívánjuk átcsoportosítani. Annál is inkább, mert a költségvetés jóval kevésbé bizonyul bőkezűnek a szociálisan kedvezőtlen helyzetben levő társadalmi csoportokkal szemben, mint a hivatalnokokkal szemben. Hadd utaljak arra, hogy a költségvetésben van egy 2,5 milliárdos előirányzat a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel kapcsolatos feladatok végrehajtására. Ugyanakkor a szintén előkészületben levő és valószínűleg jövő év első felében megalkotandó szociális törvényhez egyetlen fillér előirányzat sincsen biztosítva. Megemlíthetem még azt is a szociális szűkmarkúságára utalva a költségvetésnek, hogy az önkormányzati inaktív fejkvóta mindössze 6,6%-kal nő, 3000-ről 3200 forintra. Ugyanakkor a tavalyi előirányzathoz képest a központosított nevelési segélykeret egymilliárd forinttal csökken. Ha ezt a két tételt összeadom, akkor az jön ki, hogy a kifejezetten eseti segélyezésre szánt összeg még nominális értékben is kisebb, mint a tavalyi költségvetésben volt. Ennek ellenére az a módosító indítványunk, amely ezt a bizonyos köztársasági megbízotti hivataloktól elvont félmilliárdot a szociális szférába akarja átcsoportosítani, nem egyszerűen egy hatásos gesztus, hanem egy átgondolt koncepció része, ugyanis a 4414-es számú módosító indítványunkban egy szociális alap létrehozását indítványozzuk azért, hogy a meglevő források hatékonyabban lehessenek felhasználhatók. Ez az indítvány nem ró újabb, eredetileg nem tervezett terheket a költségvetésre, csupán a meglevő forrásokat igyekszik úgy csoportosítani, hogy azokat - ahogy említettem - lényegesen hatékonyabban lehessen felhasználni, és ezáltal valamivel garantáltabb módon eljuttatni a valóban rászoruló csoportoknak. Ebben a szociális alapban kívánjuk tehát összevonni - többek között - a családi pótlék 92 milliárdos keretét, ide kívánunk átcsoportosítani egy nagyobb összeget: 5,4 milliárd forintot abból a bizonyos inaktív fejkvótából, amely az önkormányzatokat illetné meg. Ide kívánunk még átcsoportosítani további szociális célú tételeket a költségvetésből azért, hogy bizonyos pontosan körülírható, és teljesen vagy majdnem teljesen ellátatlannak tekinthető csoportok segélyezését normatív alapon lehessen elvégezni. Tudjuk, hogy az önkormányzati segélyezési formáknak számos hátránya van. Igaz ugyan az - amelyet emellett a segélyezési forma mellett nagyon sokszor fel szoktak hozni érvként -, hogy helyben sokkal egyértelműbben és világosabban eldönthető, hogy ki az igazán rászoruló, másfelől viszont azt is tudjuk, hogy egyrészt az önkormányzatokra óriási nyomás nehezedik: hogy bármilyen döntéseket hoznak ebben a kérdésekben, azokkal a kérdésekkel a helyi lakosság sosem elégedett, és ezért ezekből óriási feszültségek keletkeznek; másrészt így sem garantált az, hogy a rászorulók valóban és biztosított módon jutnak hozzá ahhoz, ami a megélhetésüket az elviselhető szintre legalább felhozza. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy olyan csoportokat, mint például azokat a nyugdíjaskorú idős embereket, akik különböző okoknál fogva nyugdíjra nem jogosultak, ebből a központosított szociális alapból lehetne garantált jövedelemminimumban részesíteni. Tudjuk, hogy az inaktív fejkvóta egy részét az önkormányzatok ezeknek az embereknek a segélyezésére fordítják, de nem feltétlenül jut el - mondom - azokhoz, akik igazán rászorulnak; másfelől pedig a segélyezésnek ez a módja - ahol mindig minden esetet egyedileg el kell bírálni - sokkal fáradságosabb, sokkal költségesebb, és a rászorult számára is sokkal több megaláztatással jár. Ezeken az időskorú, nyugdíjjal nem rendelkező embereken kívül ilyen garantált ellátásban kívánnánk ebből a szociális alapból részesíteni azokat az alacsony jövedelmű gyermekes családokat, amelyeknek jövedelme annyira alacsony, hogy semmilyen mértékben, hogy a lehetségesnél sokkal kisebb mértékben tudják csak igénybe venni a gyerekek után járó, adózásnál érvényesülő kedvezményeket. Nyilvánvaló, hogy ez is egy olyan köre a lakosságnak, amely rászorul, és amely egyre kevésbé képes megbirkózni a rohamosan növekvő terhekkel. Ilyen normatív alapon ellátandó csoportnak tekintjük azokat a különféle fogyatékosságok miatt munkaképtelen aktív korúakat, akik - mivel hát munkaképtelenek, munkavégzésből nem tudnak jövedelmet szerezni, ugyanakkor a mai szociálpolitikai rendszerben ellátásuk sokszor nem biztosított. Tehát azok az ellátási formák, amelyek az ő érdeküket szolgálnák, sok lyukat és hézagot hagynak. Végül ilyen csoportnak tekintjük azokat a munkanélkülieket, akik nem részesülnek munkanélküli járadékban. A november végi adatok szerint 351 ezer nyilvántartott munkanélküliből 80 ezer nem részesül munkanélküli ellátásban, és hát legalább ilyen nagyra, de valószínűleg még nagyobbra becsülhető azoknak a száma, akik szintén munkanélküliek, de még a nyilvántartásokban sem szerepelnek. (Dr. Bíró Ferenc: Ezt majd a szociális törvény megoldja.) Bíró Ferenc képviselőtársam arra figyelmeztet, hogy ezt majd a szociális törvény fogja megoldani. Mi éppen azért terjesztettük be ezt a javaslatot, mert úgy gondoltuk, hogy ez megfelelő előkészítése volna a szociális törvénynek, hiszen lehetőséget teremtene arra, hogy amikor ez a törvény megszületik, már rendelkezésre álljon egy bizonyos pénzügyi alap a törvény végrehajtására, hiszen - ahogy utaltam rá - a költségvetés erről nem gondoskodott. Éppen ezért tartjuk különösen meglepőnek, hogy nemcsak a Pénzügyminisztérium - ezt kevésbé tartjuk meglepőnek -, hanem a Népjóléti Minisztérium sem támogatta javaslatunkat, és nincs más hátra, minthogy önöket kérjem meg, kedves képviselőtársaim, hogy részesítsék figyelemben, és lehetőleg támogatásukban is javaslatunkat. Köszönjük szépen. (Taps.)