Hegedűs István (Fidesz)
HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A XIV. számú fejezethez, a Külügyminisztériumról és a külképviseletekről szóló fejezethez kívánok hozzászólni. Mindenekelőtt azt szeretném megállapítani - amit egyébként a Külügyminisztérium kiegészítő anyaga is tartalmaz -, hogy a Külügyminisztériumról szól fejezet kiadási előirányzata messzemenően alultervezett. Ez máris két problémát vet föl, pontosabban két lépcsőben szeretnék erről a problémáról beszélni. Először is, és erről Katona Tamás a részletes vitában már szólt, és épp ezért nagyon sajnálom, hogy nem bírta erővel és szuflával és már elment, és hogy más képviselője sincs itt már a Külügyminisztériumnak, de a pénzügyminisztériumi államtitkár majd tolmácsolja, köszönöm szépen; tehát az első probléma, amiről beszélni szeretnék, az a török vízumdíj kérdése. Ugyanis a Külügyminisztériumról szóló költségvetés beépíti a bevételi oldalba a török vendégmunkások átutazásából származó vízumdíjakat. Az a véleményem, hogy ezzel számolni rendkívül kockázatos, és aligha nevezhető fair megoldásnak. Amikor a magyar Kormány és a parlamenti pártok külpolitikája arra irányul, hogy a jugoszláviai válságot az egykori Jugoszlávia területén minél jobban abba az irányba segítsük, hogy a háborúnak vége legyen, hogy Jugoszláviában normális állapotok jöjjenek létre, akkor arra számítani, hogy a háború folytatódik, és ennek következtében mi olyan előnyös helyzetbe kerülünk - legalábbis költségvetési szempontból -, hogy plusz bevételekhez jutunk, az azt hiszem, mondom még egyszer, nem igazán fair. Amit lehetne tenni véleményem szerint vagy lehetett volna tenni, hogy ezeket a pluszbevételeket, amennyiben mégis befolynak, nem kalkuláljuk előre a Külügyminisztérium költségvetésében, hanem a pluszbevételeket esetleg olyan célokra fordíthatjuk, mint előre nem látott bevételeket, mint újabb határátkelőhelyek megnyitását, legyenek ezek akár az osztrák-magyar határon, vagy az ugyancsak tragikus képet mutató magyar-román, magyar-ukrán, sőt éppen magyar-horvát vagy magyar-szerb határon a jövőben. A másik probléma, mert hiszen ez, amiről beszéltem, ez egy beépített bevételi forrásnak számít a török vízumdíj kérdése, és ennek révén hozták ki a nullszaldós egyenleget. A másik probléma azonban egy mélyebb, még súlyosabb kérdés a költségvetésen belül, eleve alultervezik a kiadásokat is. Egyetlen egy nagyon fontos kérdést kívánok kiemelni, a költségvetés tervezete szerint mintegy 720 millió forintnyi devizára lesz szükség, hogy a nemzetközi szervezetekben a tagságunk után járó tagsági díjat fizetni tudjuk. Ennek ellenére a jövő évi költségvetési előriányzat mindössze 580 millió forintnyi devizával számol. Hiányzik tehát 140 millió forintnyi deviza. Nyilvánvaló, hogy ezt a 140 millió forintnyi devizát is ki kell fizetni. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem fizetjük az ENSZ-nél és más hasonló fontos nemzetközi szervezeteknél a tagdíjunkat. Erre a kérdésre, hogy ez hogy lehetséges, igazán megnyugtató választ már a külügyi bizottság ülésén sem kaptunk. A külügyi bizottság ülése után kaptunk egy kiegészítő jelentést, legalábbis a külügyi bizottság tagjai, s ebben a következő magyarázat olvasható. Csak a lényegét fogom ismertetni: "Természetesen eredetileg a Külügyminisztérium az ez év nyarán ismert árfolyamok és feladatok alapján állította össze költségvetését a tényleges szükségletnek megfelelően." - írja ez az utólagos kiegészítő indoklás. Kihagyok egy részt: "Az azóta eltelt időszakban helyzetünket tovább rontotta a forint újabb leértékelése, mely fejezetszinten újabb x mennyiségű hiányt eredményezett. Ezt az összeget bevételnöveléssel nem leszünk képesek kompenzálni." - írja ez a kiegészítő jelentés is. Tehát ismét elismeri, hogy nem lesz meg a fedezete annak a kiadásnak, amire valójában szüksége lesz az országnak és amit valójában a költségvetés kifelejt, elhallgat, miközben a kiegészítő jelentés elismeri, hogy ezekre a kiadásokra szükség lesz. Azt hiszem, itt önmagunkat csapjuk be, de mindenekelőtt önmagát csapja be a kormányzat, hogy ha 140 millió forintnyi devizát nem épít be a költségvetésbe. A következő problémakör, amiről szeretnék beszélni, és ezzel rá is térek két konkrét módosító indítványra, mégpedig Ungár Klára és Szent-Iványi István egy-egy módosító indítványára. Előtte azonban még hadd említsem meg nagyon röviden, hogy az Állami Számvevőszék korábban már elvégzett egy vizsgálatot 1990 első felében a Külügyminisztériumban, és ott több problémát talált, és javasolta részben a külügyminiszternek, részben a pénzügyminiszternek, hogy orvosolják ezeket a felmerült problémákat. Jónéhányat valóban a Külügyminisztérium azóta figyelembe is vett, de maradt egy alapvető kérdés, ami továbbra is a költségvetés elkészítésénél az egyik legsúlyosabb probléma, mégpedig az, hogy a költségvetés a Külügyminisztériumot magát és a külképviseleteket, tehát mindenekelőtt a nagykövetségeket külön- külön sorolja fel, külön-külön kezeli bevételeit és kiadásait. Valójában ennek semmilyen szakmai indoka nincsen. Maga az állami számvevőszéki vizsgálat is és a Külügyminisztérium jelentése is elismeri, hogy +90-ben és +91-ben az történt, hogy végül is a Külügyminisztérium költségvetését a nagykövetségek, a külképviseletek által megspórolt vagy többletbevételek által fedezték. Ugyanez a helyzet a +92-es előirányzatnál is, tehát megint eleve feltételezi azt a költségvetés, hogy a nagykövetségek, a külképviseletek pluszbevételeiből fogják a Külügyminisztérium költségvetését is fedezni, mindezt azonban nem a Külügyminisztérium rovatnál, hanem a külképviseletek rovatnál tüntetik fel. A két rész kettéválasztása, a Külügyminisztérium és külképviseletek külön kezelése szakmailag semmiképpen sem indokolt. Akkor most mondom, amit ígértem, a két módosító indítványról beszélnék röviden. Az első tehát Ungár Klára javaslata, amiről Pap András már beszélt, ha jól emlékszem, tegnapelőtt, és említette is Pap András, hogy a külügyi bizottságban is szó volt erről a javaslatról. Én erről most hosszan nem kívánok beszélni, hiszen Ungár Klára javaslata a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának megszüntetését, felszámolását javasolja, kizárólag külpolitikai szempontból fogom elmondani az észrevételeimet. Hozzátéve, hogy Pap András úgy fogalmazott tegnapelőtt, hogy a külügyi bizottság vita nélkül döntött erről a kérdésről. Én azért most szeretném elmondani, hogy akkor is kifejtettem az álláspontomat és indokoltam Ungár Klárának a javaslatát, és akkor is utaltam ara, hogy természetesen a plenáris ülésen Ungár Klára hosszan érvelt és indokolta, hogy miért tartja fontosnak, hogy ezt a javaslatát elfogadjuk. Így önmagában, hogy az indoklás szövege a módosító indítványban egy mondat, ezt komolytalannak beállítani, azt hiszem, indokolatlan. És a "vita nélkül" kifejezés remélem, hogy Pap Andrásnál nem azt jelenti, hogy vitára nem méltónak tartja. Ezt azért merem feltételezni, mert a külügyi bizottságban azt javasolta, hogy ne is folytassunk vitát erről a kérdésről, és azért gondolom, hogy ő így értelmezi a "vita nélkül" kifejezést. Valójában, hogy mennyire fontos kérdésről van szó, hadd utaljak arra, hogy a külügyi bizottságban rendkívül hosszú vitát folytattunk erről a kérdésről, és a Külügyminisztérium előterjesztésében, amit Gergely András külügyminisztériumi főtitkár nyújtott be, maga Gergely András is úgy fogalmaz a külügyi bizottság számára: "Felhívjuk figyelmüket az anyagnak arra a részére, amely egységes külképviseleti rendszer kialakítását szorgalmazza." Az az elképzelés tehát, és itt lép be a külpolitika, a külügyi tárca érdeke, és ha úgy tetszik, a magyar külpolitika általában milyen prioritásokat kíván majd megfogalmazni. Igenis, ez egy nagyon régi vita, erről Horn Gyula is tudna beszélni, hogy szükség van-e egymás mellett párhuzamosan működő kereskedelmi kirendeltségekre és szükség van-e a nagykövetségekre, vagy ezt a kettőt milyen formában lehetne egyesíteni. Erről most nem kívánok hosszan beszélni, a bizottsági ülések jegyzőkönyvében ez a vitakérdés megtalálható, akkor hosszan érveltünk erről. Ez az egyik olyan kérdés, ami miatt vitatni lehet, hogy az NGKM-re ebből a szempontból szükség van-e, hogy kereskedelmi kirendeltségeket fenntartson. Még fontosabb azonban, és itt kapcsolódik Ungár Klára javaslata érdkes módon Szent-Iványi István módosító indítványához. Még fontosabb azonban, hogy valójában ki is felel azért, hogy Magyarország Európa-politikáját hol találják ki, melyik minisztérium, melyik miniszter boszorkánykonyháján születik meg a magyar Európa-politika. Ebből a szempontból ugyanis Szent-Iványi Istvánnak az a javaslata, hogy hozzunk létre egy európai információs központot a Külügyminisztériumon belül, éppen azt a külpolitikai szempontból szerintem nagyon fontos szempontot kívánja megerősíteni, hogy a Külügyminisztérium kapjon nagyobb súlyt az Európa-politika kialakításában, ha úgy tetszik, éppen az NGKM rovására. Ugyanis, és itt hadd beszéljek röviden erről a kérdésről, az Európa-politikát és az Európai Közösséghez való csatlakozásunk kérdését és minden hasonló fontos külpolitikai kérdést, magyarul Magyarország nemzetközi kapcsolatait nem lehet leegyszerűsítetten gazdasági kérdésként felfogni. Ezt annak ellenére mondom, hogy nyilvánvalóan a másik oldalról megalapozott gazdasági számításokat kell elvégeznünk - ha úgy tetszik -, hatásvizsgálatokat, és a maastrichti csúcstalálkozó fényében, a maastrichti döntéseket figyelembe véve nagyon alaposan végig kell gondolnunk, hogy a magyar gazdaság képes lesz-e egyáltalán azokat a feltételeket teljesíteni, amelyeket az Európai Közösség most önmagának és persze a csatlakozni kívánó országoknak is felállított. Tehát valóban van egy fontos gazdasági szempont is; hogy ne csak vágyaink alapján, ne csak a szlogenek szintjén és illúziókban ringatva magunkat fogalmazzuk meg csatlakozási szándékunkat. De mégis az egész kérdés - alapvetően politikai kérdés, és ebből a szempontból ezt a feladatot a Külügyminisztériumnak kellene koordinálnia, és hadd keressem ki gyorsan a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletet, a 45/1990-eset, amely szeptember 15-i keltezésű, és két paragrafusát idézném itt a plenáris ülésen. A 4. § azt mondja: "A miniszter - itt a külügyminiszterről van szó - a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével egyetértésben javaslatot tesz a Kormány nemzetközi segélypolitikájára, koordinálja és ellenőrzi annak végrehajtását." Vagy egy másik, ami még fontosabb - ismét a külügyminiszterről van szó: "A miniszter gondoskodik a Kormány tagjainak a Magyar Köztársaság alapvető nemzetközi érdekeit érintő tevékenysége koordinálásáról." Tehát az én értelmezésem szerint ennek a munkának, tehát az Európai Közösséghez való csatlakozás egész nagy munkálatának - és általában az Európa-politika kialakításának a feladata, ennek a munkának a koordinálása csakis a külügyminiszter feladata lehet. Ezzel én most nem az NGKM érdemeit akarom alábecsülni a társulási szerződésről folyó tárgyalásokon, vagy nem az NGKM szakembereit, Juhász Endre főosztályvezetőt kívánom támadni - erről szó nincsen -, én csak azt a politikai prioritást szeretném hangsúlyozni, ami nagyon fontos lenne: hogy a Külügyminisztérium fogja össze ezeket a politikai célokat és a politikai célok megvalósítását, és ennek a nyomát, ennek a lecsapódását, ennek a politikai prioritásnak a tükröződését sehol nem találjuk a Külügyminisztérium költségvetésében. Még annyit ehhez hozzátennék, hogy minderről már igyekeztem beszélni az október 15-i külpolitikai plenáris vitán is, ahol szóba hoztam azt is, hogy Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter is foglalkozik az európai ügyekkel. Mádl Ferenc miniszter úr nagyon korrekten írt egy levelet, miután elolvasta az említett beszédet. Ebből megint csak nagyon röviden idéznék: "Meg kell említenem, hogy a tárca nélküli miniszterek feladatairól rendelkező X. számú kormányrendelet értelmében az Európához fűződő kapcsolatok, s ezen belül az EK adaptációs stratégia alakítása nem tartozik hatáskörömbe. Erre elsősorban a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Külügyminisztérium hivatott." Hozzáteszi ugyanakkor Mádl Ferenc nagyon korrekten: "Természetesen - mint a Kormány egyik tagja -, magam is felelősséget érzek e rendkívül fontos kérdésekért." Tehát Mádl Ferenc is úgy fogalmaz - és ez azért egy fontos probléma, hogy akkor nem teljesen világos, hogy ő mit, milyen feladatot visz az európai ügyek koordinálásában -, hogy az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként maga is úgy fogalmaz, hogy az NGKM és a Külügyminisztérium felelős az európai ügyekért. Az én véleményem szerint itt tiszta vizet kellene önteni a pohárba és annak megelelően - amit a kormányrendelet is megfogalmaz - egyértelműen a Külügyminisztériumot kellene megbízni ennek az ügynek az irányításával és ennek tükröződnie illenék a Külügyminisztérium költségvetésében is. Így függ össze tehát Ungár Klára és Szent-Iványi István egy-egy módosító indítványa látszólag véletlenül, de talán mégsem annyira véletlenül. Szent-Iványi István javaslata ugyanis az Európai Információs Központ felállítását a Külügyminisztérium hatáskörébe rendelné, tehát ez az információs-dokumentációs központ a Külügyminisztériumban jönne létre. Azt hiszem, ez rendkívül bátor javaslat egy ellenzéki képviselő részéről, ismerve számos olyan problémát, amely a Külügyminisztérium és a külügyi bizottság együttműködésében mindmáig jelentkezett. Én ennek ellenére azt hiszem, hogy ez okos és támogatandó javaslat, ugyanakkor csak az első lépés afelé, hogy itt Magyarországon is elkezdődjék a komoly előkészítő munka az Európa-politika kialakítására. Hadd említsem meg egész röviden: Ausztriában úgy politizálnak és úgy készítik elő a csatlakozást, hogy Brüsszelben is létrehoztak egy komoly, nagy sajtó- és információs irodát - hogy létrehoztak bécsi Európa Intézetet, tehát hasonlót, mint amilyent Szent-Iványi István javasolt -, hogy az egyetemek jogi karán európai joggal foglalkozó intézeteket hoztak létre és csatoltak az egyetemekhez, és az összes osztrák egyetem jogi karán választható tantárgy az európai jog. Ha mindezt megnézzük, hogy Európában hogyan készülnek, akkor azt kell mondanom, Szent-Iványi István 30 millió forintos forrásátcsoportosítással fedezett módosító indítványa igencsak szerény javaslat, és valóban csak az első lépés lehet azon az úton, hogy mit kell nekünk még tennünk, hogy megalapozhassuk az európai politikánkat. Katona Tamás a részletes vitában említette, hogy az Európa Tanácsnak létrejön itt Magyarországon egy hasonló információs irodája és óvott a párhuzamosságoktól. Úgy vélem azonban információink alapján, hogy ez az iroda elsősorban vagy csaknem kizárólag Európa Tanács-i ügyekkel fog foglalkozni, tehát nem az Európai Közösség ügyeivel és annak dokumentációjával. Tehát itt kiegészítő dokumentációs központok létrehozásáról van szó, nem egymást kizáró dokumentációs irodákról, és nem arról van szó, hogy inkább kevesebb legyen, hanem minél több, és valóban minél többen hozzáférhessünk ezekhez az információs központokhoz. Nagyon remélem, hogy ha a Külügyminisztériumban létrejönne a javaslat alapján ez az információs központ, ez azt jelentené, hogy a Kormány, a parlamenti pártok egyaránt hozzájuthatnának az ott összegyűjtött információkhoz. Végezetül: még egyszer arról szeretnék összefoglalóan beszélni, hogy mindazok, akik a külpolitikát figyelemmel kísérik - és szerencsére a teremben azért vannak jónéhányan, a külügyi bizottság tagjai közül is -, azt hiszem, érezhetik még egyszer erre szeretnék utalni, hogy milyen fontos politikai kérdés az európai csatlakozásunk ügye, hogy azt a kérdést, a külpolitikát a nemzetközi kapcsolatokat koordináló Külügyminisztériumban kellene eldönteni, illetve a döntéseket előkészíteni, hogy Magyarország milyen mértékben adja át nemzeti szuverenitását egy magasabb, nemzetek fölötti intézménynek, mint az Európai Közösségnek, hogy azt nem gazdasági szempontok alapján kell eldönteni, hogy akarunk-e közös külpolitikát és biztonságpolitikát az Európai Közösség tagországaival, de még azt sem kizárólag gazdasági szempontok alapján kell eldönteni, hanem politikai akarat alapján kell közösen eldöntenünk majd ebben a Parlamentben, hogy úgy akarjuk-e fejleszteni gazdaságunkat, hogy azt a célt tűzzük ki magunk elé - leegyszerűsítve -, hogy Magyarországon a magyar állampolgárok 2000-ben vagy 2005-ben ECU-vel fizessenek-e az újságért, ahogyan ezt most a maastrichti csúcstalálkozó után - ha a nyugatiak nagy terve sikerül - előreláthatóan bizony bekövetkezik. Úgy gondolom, a maastrichti csúcstalálkozó csak megerősít bennünket abban, hogy ezekről a kérdésekről mielőbb el kell kezdeni a komoly politikai és szakmai vitát nemcsak magunk számára, hanem az ország közvéleménye számára is, hogy megismerjék azokat a nem is olyan hosszútávú problémákat és dilemmákat, előnyöket és hátrányokat, amelyek alapján ezekben a kérdésekben dönteni kell. Még egyszer mondom: itt a Külügyminisztérium szerepe döntő, és döntő az is, hogy a Külügyminisztérium számára milyen források állnak rendelkezésre, hogy politikáját kialakítsa. Ebből a szempontból tehát mindkét módosító indítványt - Ungár Kláráét és Szent-Iványi Istvánét -, egyaránt támogatásra javaslom képviselőtársaimnak. (Taps.)