Horváth Aladár (SZDSZ)

1991. december 28.

HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ): Köszönöm a szót elnök úr! Tisztelt Ház! Kedves jelenlévő Képviselőtársaim! Horváth Vilmos és Németh Zsolt képviselőtársaim elég részletesen beszéltek a honi nemzetiségek és a 92-es költségvetés viszonyáról, és miután ez a téma mindannyiunk szívének oly kedves, gondolom nem lesz nehéz lekötnöm fáradt figyelmüket. Három módosító javaslat igazságáról és szükségességéről szeretném önöket meggyőzni. A módosító javaslatokat a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi kerekasztal, a kerekasztalba tömörült 13 nemzetiség megbízásából nyújtottuk be Hága Antónia képviselőtársammal közösen. A javaslatok az illetékes bizottságokban, még a kisebbségi bizottságban is leszavazódtak - szomorúan kell megállapítani ezt a tényt - ennek ellenére bízom abban, hogy képviselőtársaimra a kormányzás figyelmét és a magyarországi kisebbségek jogos igényeire és akaratára fordítva, a magyarországi kisebbségpolitika alakulását pozitívan befolyásoló döntésekre késztetem önöket. Az első és legsúlyosabb javaslatunk azt indítványozza, hogy az Országgyűlés 2,5 milliárd forintot rendeljen címzett céltartalékként a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény végrehajtásának megkezdésére 1992-ben. A születendő törvény egyik sarkalatos pontja a helyi és országos kisebbségi önkrományzatok felállításának közösségi joga és működtetésének állami garanciája. Csak emlékeztetni szeretném a képviselőtársakat, hogy tavaly nyáron egy alkotmánymódosításban már deklaráltuk a kisebbségnek azon jogát, mely szerint joguk van helyi és országos önkormányzatokat létrehozni. Ezzel szemben a mindannyiunk által fontosnak tartott kisebbségi törvény jó esetben +92 elején születik majd meg. Hölgyeim és Uraim! Magyarország nem mondhatja el magáról, hogy érvényesíti azokat a kisebbségi jogokat, amelyek demokráciánk minőségének, európai értékének, nemzetközi, politikai mozgásterünknek egyik legfontosabb mércéje. Magyarország nem mondhatja el magáról, többször elmondtam már a Parlament falai között, hogy érvényesíti a kisebbségi jogokat, amíg hiányzik a törvény, amely lehetővé teszi, hogy ezekkel a jogokkal valóban élni lehessen. Nem képviselheti a magyar politika hitelesen a kisebbségek autonómiájának, önrendelkezésének a nemzetközi okmányokban lefektetett és sokszor hangoztatott alapelvét, amíg itthon a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának és működésének feltételeit nem teremti meg. A benyújtott költségvetésnek egyértelmű üzenete, hogy a Kormány nem óhajtja, hogy a jövő év folyamán a kisebbségi törvény, a kisebbségi jogok a gyakorlatban érvényesüljenek. Nem óhajtja, hogy létrejöjjenek a kisebbségi önkormányzatok. Képtelenség, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kisebbségi önkormányzatok alakításának lehetőségével, ennek alkotmányba iktatás után két évvel se lehessen élni. A kérdés voltaképpen az, hogy akar-e a Kormány minőségileg más kisebbségpolitikát folytatni, mint a környező országok vagy sem? Ennek próbája nem a szándék ismételgetése, hanem a konkrét törvényi és anyagi feltételek biztosítása. Ehhez pedig tisztelt képviselőtársaim, minimálisan szükséges, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásához és működéséhez szükséges pénzt a tisztelt Ház a következő esztendőre megszavazza. A kerekasztal 2,5 milliárd forintra becsülte a kisebbségi önkormányzatok életrehívását. Az illetékes kormányhivatal elnöke 2 milliárd forintot ígért a nemzetiségeknek, hogy ilyen összegű indítványt tesz a pénzügyi tárca felé. Ezelőtt három héttel volt egy megbeszélés a kisebbségi kerekasztal és a kodifikációs bizottság között, ahol a kodifikációs bizottság egyik tagja a pénzügyi tárcától, ha jól emlékszem, Giczy Tamás azt az ígéretet adta, mondta a kerekasztal képviselőinek, hogy két héten belül a pénzügyi kormányzat válaszol azokra az igényekre, válaszol azokra a teljesítési kötelezettségekre, amelyekről a kisebbségi kerekasztal és a Kormány kodifikációs bizottsága egyeztetett. Mind ez idáig nem szólalt meg a pénzügyi kormányzat arról, hogy akar-e, támogat-e 1992-ben kisebbségi ügyeket. Azokat az alapvető kérdéseket és azokat az alapvető szándékokat, amelyek a kisebbségi önkormányzatok felállításához és működtetéséhez, a kisebbségi kulturális autonómia, a kulturális intézményrendszer kiépítésére vonatkoznak. A kisebbségi önkormányzatok többnyire azokon a településeken fognak felállni, létrejönni, ahol működő nemzeti vagy etnikai kisebbségi szervezetek, közösségek vannak. A kisebbségi szervezetek működésénél ez évben az Országgyűlés által biztosított 200 millió forint serkentette az önszerveződést. A kerekasztalban, mint mondtam, 13 nemzetiség tömörült, elindult egy törvényalkotás, amely egyedülálló a világon és elmondható, hogy a szervezetek száma megtriplázódott, megháromszorozódott egy esztendő alatt és új nemzetiségek jelentkeztek támogatási igényért. A beterjesztés, a +92-es előterjesztés 15%-os emelést irányoz elő: 230 millió forintot. Ha csak az inflációt követi, akkor is 270 millió forintnak kellene lenni, és ha figyelembe venné azt, hogy a szervezetek száma megháromszorozódott, akkor minimálisan 300 millió forintra lenne szükség. 300 millió forintról szóló módosító javaslatot nyújtottunk be a Nemzetiségi Kerekasztal megbízásából 4313-as számon. A harmadik módosító javaslatunk a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kívánna rendelni 500 millió forintot, szintén céltartalékként a kisebbségi kulturális alapintézmények létrehozása céljából. A kérdés úgy vetődik fel bennünk, hogy meg akarja-e állítani a tisztelt Ház a magyarországi kisebbségi kultúrák és nyelvek elhalásának folyamatát vagy sem? Meg akarja-e őrizni az ország kulturális sokszínűségét, ezt az alapvető elemét, vagy sem? A költségvetési törvénytervezet szerint nem. Ahhoz ugyanis, hogy ennek az elhalási folyamatnak a megállítására esélyünk legyen, legalább a kisebbségi kultúra alapintézményeinek felépítését el kell kezdeni! Amig az iskolák felépülnek, a tanárképzés a nemzetiségi iskoláknak tanárokat ad, a hagyományőrző együttesek munkája beérik, törzsközönségük kialakul, a kisebbségi kutatások eredményt hoznak, a nyelvközösségek megerősödnek, egy tudatos, iskolázott nyelvhasználatú réteg kialakul, felnő egy generáció. Számos kisebbség esetében az utolsó generáció, amely a beolvadás folyamatát megállíthatja! Tisztelt Ház! A kisebbségek életét szervező csoportok fel fognak őrlődni a meddő küzdelemben, ha az őket körülvevő közöny és annak költségvetési következményei miatt nem lesz mivel és nem lesz mit építeniük, és utánuk már nem jön senki! Csak abban bízhatunk, hogy a tisztelt Ház ebből a közönyből kiemelkedik, és ehhez a halaszthatatlan építőmunkához a módosító javaslatunkban kért minimális anyagi forrásokat biztosítja. Éppen ezért arra kérjük a tisztelt Házat, fogadják el módosító javaslatainkat. És talán - mint egy utolsó előtti generáció képviselőjének - engedjék meg, hogy újév előtt egy nappal cigány nyelven köszöntsem önöket és rádiót hallgató honfitársaimat: Mure amale! haj romale, haj shavale! Te zsutil amen o Szunto Del, o Szunto Marija, but bax, haj but szasztyipe, pacsa, thaj bukurja. Thaven szasztye, taj baxtale! Kedves Barátaim! Cigányok! Testvéreim! Adjon az Isten, a Szűz Mária sok szerencsét, sok egészséget, békességet, boldogságot! Úgy adja a Szent Isten! (Nagy taps.)