Molnár Péter (Fidesz)

1991. december 28.

DR. MOLNÁR PÉTER (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában általam elmondottakhoz kapcsolódva módosító indítványokat, illetve csatlakozó módosító indítványokat nyújtottam be. Ezeket szeretném indokolni a lehető rövidséggel, de kénytelen leszek egyrészt egy már többször szóban forgott botrányos javaslatról is néhány szót szólni a magam egyik módosító javaslata kapcsán. Másrészt pedig a konkrét módosító javaslataim indokolása megkívánja azt, hogy ezúttal is tágabb összefüggésbe is helyezzem a javaslataimban megjelölt célok pontosságát. Az első módosító javaslatom a 4472-es számú csatlakozó módosító indítványom, amivel a saját 4283-as számú módosító indítványomhoz csatlakoztam, és ez a Magyar Rádió és a Magyar Televízió által a Magyar Műsorszóró Vállalatnak fizetendő sugárzási díjjal kapcsolatban az elmúlt évben kialakult áldatlan vitákat kívánja megoldani. Miért tartom nagyon fontosnak, miért tartanám nagyon fontosnak, hogy ez a probléma a költségvetési törvény által megoldást nyerjen? Az alapvető indokom erre az, hogy mivel az Alkotmányunk a nemzeti médiák, tehát a nemzeti televíziót és rádiót olyan törvényi garanciákkal bástyázza körül, nevezetesen úgy szól a meghozandó, és hamarosan remélhetőleg megszületendő médiatörvényről, hogy nyilvánvaló, hogy itt egy olyan kétharmados szabályozásról lesz szó, ami ezeknek az intézményeknek független státuszt kell, hogy biztosítson. Zárójelben jegyzem meg, hogy a függetlenség nyilván nem azt jelenti, hogy semmilyen kontrollt nem gyakorolhatunk ezen közintézmények felett, csak éppen a kontroll kívánatos eszközei a megszülető médiatörvény rendelkezései, és az azok betartásán ma őrködő, szintén a médiatörvény által létrehozandó felügyelő bizottság, illetve a Magyar Televízió és a Magyar Rádió mindenkori elnökei, akiket a felügyelő bizottság és végső soron a Parlament vonhat felelősségre, ha a törvény rendelkezéseit megszegik. Már csak kiegészítésül teszem hozzá azt a nagyon fontos vonatkozást, hogy ha a médiatörvény meghozatala után a frekvenciamoratóriumot végre fel tudjuk oldani, ami egyébként köztudomásúlag csak egy informális megállapodáson nyugszik tulajdonképpen, akkor remélhetőleg hamarosan elindul az a sokszínű helyzetet eredményező verseny a médiapiacon, ami már önmagában szintén kontrollt fog jelenteni az országos közszolgálati televízió és rádió felett is. Tehát mindezt azért mondtam el, hogy megvannak a kontrollnak is az eszközei, méghozzá számosak, és ezek mind demokratikus eszközök. Ezzel szemben nem demokratikus eszköz a költségvetési nyomásgyakorlás, és nem demokratikus eszköz egy olyan otromba javaslat, amit Csurka István adott be a Magyar Televízió költségvetésével kapcsolatban. Én ennek a botrányos indoklásából nem kívánok idézni, mint ahogy Hankiss Elemérnek, a Magyar Televízió elnökének az ezzel kapcsolatban a Parlament részére küldött levelét sem kívánom még egyszer felolvasni. Majd csak egyetlen részletét, hiszen Fodor Tamás ezt a levelet már ismertette. Egyetlen részletét, és csak azért, hogy a jelenlevő kormánypárti képviselőtársak, valamint az ellenzéki képviselőtársaim és a rádióhallgatók, és mindenki, akihez valamilyen módon eljutnak azok az információk, hogy itt miről van szó, tisztában legyenek azzal, hogy milyen mélységesen cinikus és kizárólag politikai indíttatású javaslatról van itt szó. Ezt azért is hozom föl a magam módosító indítványával kapcsolatban, mert az én módosító indítványom pontosan az ellentétes helyzet elérését célozza. Én azt javaslom, hogy amennyiben a Magyar Televízió és a Magyar Rádió az ország lakosságának anyagi helyzete miatt és a reklámpiac szűkösebb volta miatt feltehetőleg hosszabb távon is rá fog szorulni arra, hogy az előfizetési díjakon és egyéb bevételeken kívül költségvetési támogatást is kapjon, ezért az én javaslatom azt célozza, hogy ez a hoszszabb távon is szükséges költségvetési támogatás olyan célzott támogatás vagy célzott támogatások formájában jusson el ehhez a két intézményhez, amely támogatások nagyon pontos, egyszerűen átlátható, világosan megjelölt célokat jelentenek. Ebben az esetben a Parlament könnyű helyzetben lenne, hiszen ha mondjuk, a mindenkori Magyar Televízió és Magyar Rádió éves költségvetéséről szóló parlamenti döntés csak annyit jelentene, hogy ezen intézmények műsorainak a sugárzási díját kell minden évben fedezze a költségvetés, akkor ez egy nagyon egyszerű dolog lenne. A költségvetés támogatása abban jelenne meg, hogy azt az egymilliárd vagy ennél kevesebb, vagy ennél valamivel több összeget kitevő pénzt, ami ennek a fedezetére elegendő, azt nyújtja ennek a két intézménynek. Ebben az esetben nem vetődhet föl az, hogy a támogatásra nyújtott közpénzek valamilyen módon el lesznek herdálva, hiszen itt nagyon világos, fontos közcélra fordítódik a Parlament által nyugodt lelkiismerettel megszavazható cél, arra a célra, hogy az állampolgárokhoz eljusson a műsor, a nézők és a hallgatók láthassák, hallgathassák a Magyar Televízió és a Magyar Rádió műsorait. Az én javaslatom tehát ezért szól úgy, hogy a sugárzási díjat már most külön alcímként tüntessük fel a két intézmény költségvetési fejezetében. Ez afelé mutatna, hogy hosszú távon ez az általam előbb kifejtett megoldás megvalósítható legyen. A másik része viszont ennek a dolognak, hogy én sajnos most pontos összeget nem tudtam megjelölni. Amikor az általános vitában hozzászóltam, akkor is Szabó Tamás államtitkár úr tartózkodott a teremben a Pénzügyminisztérium részéről, és ha jól emlékszem, talán bólogatott is arra a megfogalmazott kérésemre, hogy ha egy mód van rá, akkor hozza a Pénzügyminisztérium és más illetékes minisztériumok az Országgyűlést abba a helyzetbe, hogy úgy tudjunk a költségvetésről dönteni, hogy tudjuk a pontos információt, hogy mekkora lesz az a sugárzási díj, amit a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak a jövő évben a Magyar Műsorszóró Vállalatnak kell kifizetni. Ezt a díjat az árak megállapításáról szóló törvénytervezet módosítása szerint hatósági árként fogja a KHVM meghatározni, tehát tulajdonképpen tényleg csak a Parlament döntését megkönnyítő, időrendi változtatás lett volna az, hogyha a Pénzügyminisztérium és a KHVM egyezteti ezt a dolgot, és már mostanra a költségvetési döntésig olyan helyzetbe hoz minket, hogy meg tudjuk ítélni azt, hogy ha mi most szavazunk mondjuk a rádiónál a szolgáltatások pontban valamiképpen feltüntetett sugárzási díj 774 millió forintos összegéről, akkor ez mekkora részét fedezi a tényleges, 1992- es sugárzási díjnak, az egészét, többletdíjat is tartalmaz, vagy pedig kevesebbet tartalmaz a kelleténél. Na most, mivel ezt a pontos információt a rendelkezésre álló kevés idő alatt nem tudta pótlólag megadni a Pénzügyminisztérium, illetve a KHVM, úgy látom, ezt az információhiányos helyzetet nem tudom másképp áthidalni, mint azzal, amit a csatlakozó módosító indítványomban javasoltam. A költségvetési törvényjavaslatban erdetileg megjelölt összegeket javasoltam külön alcímként feltüntetni a két intézmény költségvetési fejezetében, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben az 1992-es fizetendő sugárzási díj e két intézménynél meghaladja ezeket az összegeket, azt a költségvetési tartalék terhére kell finanszírozni. Azt hiszem, hogy talán sikerült érzékeltetnem, hogy ez a fajta célzott támogatás miért volna racionális megoldás. És azt hiszem, hogy mindenképpen méltányos lenne, hogyha a Pénzügyminisztérium is megpróbálná ezt a javaslatot, ha egy mód van rá, jogtechnikailag beilleszteni a költségvetési törvénybe, és elgondolkodni arról, hogy ez a megoldás támogatható lenne-e, hiszen az érintett három intézmény, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Műsorszóró Vállalat pont három olyan intézmény, amelyek erősen kárát vallják annak, hogy a Parlamentben mi a médiatörvényt még mindig nem tudtuk tető alá hozni. Hát legalább akkor a költségvetési törvényben kéne egy olyan pontos, tiszta helyzetet teremtő döntést hoznunk, ami megszünteti az ő bizonytalan helyzetüket ezzel a sugárzási díj árvitával kapcsolatban, ami a tavalyi évben mind a három intézményt folyamatos veszekedésre késztette akkor, amikor tulajdonképpen egyikük sincs olyan helyzetben, hogy igazán szabadon, valamiféle szabad piaci szereplőként egyezkedhetett volna erről. Hanem úgy kellett volna megoldani nekünk maguknak a problémát, hogy közben igazából különféle módokon korlátozva voltak a mozgásszabadságukban ennél a problémánál. Tehát itt nyilván igaza van Hankiss Elemérnek, amikor a költségvetési fejezethez fűzött megjegyzéseiben, az indokoláshoz fűzött megjegyzéseiben azt említi, hogy itt bizony kormányzati szintű megoldás kellene, és erre a Pénzügyminisztériumtól igéretet is kapott, úgyhogy azt hiszem, hogy méltányos lenne, ha a Pénzügyminisztérium megpróbálna - még akár a hátralévő időben is - elgondolkodni ezen a dolgon, hogy talán az én javaslatom nem alkalmas-e ennek a problémának a megoldására. Ez lett volna tehát az egyik módosító javaslatom. A másik kettőről együtt beszélnék, és megpróbálok ezekről rövidebben szólni. Ez a két javaslat a kultúra finanszírozásának a területéhez kapcsolódik, amiről másik témaként az általános vitában is szóltam. Itt az én kiindulópontom az - amint ott is elmondtam -, hogy az új rendszerű kultúrafinanszírozásnak, ami képes eredményesen mecénálni, erre megvannak az eszközei, a megfelelő mennyiségű eszköze - hát persze a korlátozott lehetőségeinkhez képest. Tehát ennek az egyik eszköze - más eszközökről is beszéltem az általános vitában, a meghozandó nonprofit szabályokról és a többiről -, a privatizációban követendő stratégiáról ezen a területen, de az egyik nagyon fontos eszköz, hogy mivel az állam nem vonulhat ki ezekről a területekről nyilvánvaló módon, most az átmeneti helyzetben különösen nem, ezért a feladat az, hogy megteremtsük a költségvetési eszközöknek, az állam által való kultúratámogatásnak azokat az intézményeit és azokat megfelelő eszközökkel lássuk el, amelyek egyoldalú befolyást nem gyakorolnak valamely művészeti ágra, egyik művészeti ágra sem, viszont a megfelelő szempontok szerint, és a szempontok sokrétűsége szerint a támogatást meg tudják adni. Na most, én akkor is elmondtam, hogy alkalmas formájának látom azokat az egyelőre még csak kvázi közjogi alapítványokat, melyek közül elsőként a Magyar Mozgókép Alapítvány jött létre, és a jövő év elején valószínűleg megalkul a Magyar Könyv Alapítvány is egy hasonló konstrukcióban, és a sort még lehetne mondani, erről a költségvetés is valahol említést tesz, hogy milyen tervek vannak még erre vonatkozólag. Én tulajdonképpen ezt az elképzelést üdvözlöm is, mert úgy látom, hogy ebben a dologban - ahogy az általános vitában is elmondtam - a minisztérium olyan elképzeléseket próbál megvalósítani, a Művelődési Minisztérium, tehát a társadalmi művészettámogatásnak egy olyan demokratikus intézményét próbálja létrehozni, amivel én egyet tudok érteni. De akkor is elmondtam, hogy ugyanakkor a gazdaságpolitika cikcakkjai, koncepciótlansága és hiányosságai - amikről más képviselőtársaim is szóltak - a Művelődési Minisztériumot is akadályozzák abban is, hogy a helyenként meglévő jó elképzeléseket meg tudja valósítani. A konkrét javaslataim - befejezésül -: egyrészt a 4285-ös számú javaslatomban a jövőre létrehozandó Magyar Könyv Alapítvány részére tervezett 100 millió forintos támogatást javaslom 180 millió forintra felemelni. Erre az indokom az, hogy pontosan a jövő évben, tehát az indulás évében, amikor a privatizáció során is támogatnia kellene az alapítványnak azt, hogy az értékesebb irodalmat kiadni, terjeszteni, eladni akaró, tudó vállalkozók is lehetőségekhez, boltokhoz stb. jussanak, és egyébként is az indulás évében kevesebb egyéb forrás fog rendelkezésre állni az alapítvány számára, mint esetleg később, tehát akkor nagyon fontos lenne, hogyha ezzel az összeggel egy kicsit ütőképesebbé tudnánk tenni ennek az alapítványnak a munkáját. És azt hiszem, hogy a javasolt emelés nem olyan szerénytelen mértékű, hogy ez ne lenne teljesíthető kívánsága az ország kultúrája szempontjából meghatározó jelentőségű könyvszakma helyzetének a támogatásában. A másik ilyen módosító javaslatom pedig a Magyar Mozgókép Alapítványhoz kapcsolódik, konkrétan pedig Kulin Ferenc 4212-es számon benyújtott módosító indítványához csatlakozva, ugyanis ehhez a módosító indítványhoz Pál József MDF-es képviselőtársam nyújtott be egy módosító javaslatot, amelynek a lényege az, hogy Pál József 100 millió forintot javasol külön a Művelődési Minisztérium költségvetésében megjeleníteni, amely történelmi dokumentumfilmek készítésére kellene, hogy fordítódjék, nevezetesen az elmúlt évtizedek történelmét feldolgozó dokumentumfilmek készítésére. A céllal én teljesen egyetértek, a módosító javaslatom két dologra vonatkozik. Az egyik dolog az az, hogy - ahogy az előbb elmondtam - én ezeket a kvázi közjogi alapítványokat tartom a művészetek állami támogatása megfelelő eszközeinek; és a működő vagyon a Mozgókép Alapítvány nyolc kuratórima közül tudtommal kettő is illetékes dokumentumfilmek támogatásáról való döntéshozatalban. A Mozgókép Alapítvány egy speciális kuratóriumot is erre a célra nyilván létre tud hozni. Tehát azt hiszem, semmi sem indokolja, hogy az erre a célra szánt összeget ne külön a minisztérium kapja, hanem célzott támogatásként az eredeti 800 millió forintos előirányzatot kiegészítve a Magyar Mozgókép Alapítvány. Nyilván ezt a pénzt oda lehet adni úgy a Mozgókép Alapítványnak, hogy ezt egy célzott támogatásként csak erre a célra lehessen felhasználni. Nem hiszem, hogy lenne olyan filmes Magyarországon, aki ezt a célt ne tartaná fontosnak. Ugyanakkor a másik módosító javaslatom ezzel a Pál József-féle javaslattal kapcsolatban az, hogy tudomásom szerint - lehet, hogy nem pontosan vagyok tájékozva, vagy vannak képviselőtársaim, akik más véleményen vannak -, tudomásom szerint az olcsóbb videótechnika alkalmazásával nem szükséges, egyszerűen nem költhető el 100 millió forint a jövő év során egy ilyen induló történelemfeldolgozó dokumentumfilm-program beindítására és működtetésére. Az olcsóbb videótechnika tökéletesen alkalmas erre a célra a rendes filmes technikákkal kombinálva. Én ezért azt az alternatív összegszerű javaslatot is megfogalmaztam, miszerint a jövő évre, különösen akkor, hogyha a költségvetés esetleg a korlátozott lehetőségek miatt 100 millió forintot egyébként sem tudna erre a célra fordítani, akkor szerintem 40 millió forint elegendő lenne erre a célra, amit tehát pótlólagosan célzott támogatásként a Magyar Mozgókép Alapítványnak javasolok adni. Amennyiben a Parlament úgy gondolja, hogy van erre 100 millió forint és nem pazarlás 100 millió forintot adni erre a célra, amire ismétlem, én úgy tudom, hogy elegendő lenne kevesebb pénz is, akkor is fenntartom azt a javaslatomat, hogy ezt a pénzt a Mozgókép Alapítvány ossza el. Tehát az utóbbi két javaslatom lényege az volt, hogy a kultúra költségvetési támogatásának, a könyvszakma, illetve a filmes területen ezek az új intézmények, ezek a kvázi közjogi alapítványok kapjanak teret és kapjanak megfelelő, nem túlméretezett kívánság szerinti eszközöket, pénzmennyiséget, de annyit, amennyivel azért boldogulni tudnak és támogatni tudják ezeket a művészeti ágakat úgy, hogy ott tényleg minden érték és minden értékes alkotás és alkotó és produkció és intézmény támogatást kaphasson. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)