Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságom, a költségvetési bizottság, tegnap reggel 9 órakor kezdte bizottsági ülését, amely ma 9 órakor fejeződött be. Tehát 27,5 órát vártam arra, hogy végre elmondhassam véleményemet a költségvetési vitában. Ennek ellenére ígérem, hogy rövid leszek, és csak a legfontosabb dolgokra fogok szorítkozni. Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslat vitájában elég sokat beszéltünk már arról, hogy milyen kiadási tételek vannak, milyen kiadásnövelő vagy kiadáscsökkentő tételek hangzottak el, sokkal kevesebb szó esett egyelőre a bevételekről. Én most a bevételek egy bizonyos csoportjáról: az adókról kívánok egy pár szót szólni. Úgy érzem, nem árt összefoglalni, hogy az elmúlt egy-két hétben milyen adótörvényeket szavaztunk meg a Házban, milyen adójavaslatok kerültek elfogadásra, milyen adóterhek várnak a lakosságra 1992-ben. Ha megnézem a Pénzügyminisztérium bevételi rovatait: fogyasztáshoz kapcsolt adókból, általános forgalmi adóból 160 milliárd forint, fogyasztási adóból 184 milliárd forint, SZJA-ból 167 milliárd forint, egyéb lakossági adókból - ide tartozik a gépjárműadó - 8,4 milliárd forint van betervezve, és itt vannak még a vállalkozási nyereségadónak a különböző bontásban szereplő része. Az én becslésem szerint olyan 700-800 milliárd forint körül van, amit most itt hirtelen felsoroltam, bár most ha így rápillantok a bevételi táblára, csak figyelmeztetni szeretném államtitkár urat, hogy a törvényjavaslatban még vállalkozási nyereségadó van, azóta elfogadtuk a társasági adót, ez valószínűleg csak egy szövegszerkesztési hiba lesz. Ezek után végigmennék egy pár szóval ezeken az adótételeken, röviden egy- két szó kommentárt fűzve hozzájuk. Először az általános forgalmi adóról, mert ez intézhető el a legrövidebben. Gyakorlatilag semmi nem változott ebben az adócsoportban, maradt a kétkulcsos, bocsánat, a háromkulcsos rendszer. Tavaly kaptunk egy olyan ígéretet, hogy kétkulcsos rendszerre történő átállás történik majd meg, az elmúlt egy év alatt nem történt ebben az ügyben semmi. Az áfa tehát gyakorlatilag változatlan maradt. A fogyasztási adók, fogyasztói árkiegészítések adótípusban a fogyasztási adótételek növekedése 50 milliárdos terhet jelent a lakosságnak, a fogyasztói árkiegészítések megvonása, a víz, csatorna, háztartási energia ártámogatásának megvonása körülbelül 25 milliárd forintos terhet jelent a lakosság számára, tehát egy nettó 75 milliárd forintos adóteher-növekedésről beszélhetünk ennél az adócsoportnál. Én nem hiszem, hogy az az egyszem fogyasztási adótétel-csökkentés a ginseng-gyökér likőr fogyasztási adójának eltörlése, az valamilyen módon is kompenzálta volna ezeket a terheket. De hát, hogyha a Nemzeti Megújhodás Programjában megfogalmazott népességnövekedés a kívánatos cél, akkor a legjobb úton vagyunk efelé. A társasági adónál maradt a 40 százalékos adókulcs. Itt gyakorlatilag más nem történt, mint egy csomó kedvezménynek a megvonása. Megszűnt a környezetvédelmi beruházások után járó kedvezmény, megszűnt a műemlékvédelmi jellegű beruházások után járó kedvezmény, megszűnt a kistelepüléseken végzett kiskereskedelmi tevékenységek után járó adókedvezmény, ami az 1500 lakosú településeken levő kisboltoknál, kiskereskedéseknél jelent elvonást, és megszűnt az elmaradott településeken induló vállalkozások támogatása. Erre egyébként a költségvetési törvényjavaslatban semmiféle kompenzáció egyelőre nincs. Véleményünk szerint adóreformot nem lehet úgy csinálni, hogy csak az adókulcsokat, az adóterheket növeljük. Először is felül kellett volna vizsgálni a kiadási oldalt - a költségvetési reformra gondolunk -, másodsorban pedig csökkenteni kellett volna ilyenkor az adókulcsot, ez általában így szokás, egy ilyen adóválasztásnál - egyik sem történt meg. És végül az SZJA-ról, amiről elég sokat beszéltünk. Valószínű minden lényegeset el is mondtunk, mert államtitkár úr távozik az ülésteremből. Nem távozik, elnézést, csak sétált egyet. Na most, amit sokat kritizáltunk ennél a törvényjavaslatnál, az ösztöndíj jövendőbeli megadóztatása, amennyiben majd dolgozni fog mellette az egyetemista vagy a főiskolás, ez továbbra is benne maradt a törvényjavaslatban. Itt két nyilatkozatra szeretnék kitérni. Az egyiket karácsonyi ajándékként kaptuk a fa alá Kupa miniszter úrtól. Egy egész oldalas interjú a Magyar Hírlapban, amiben van egy-két furcsa kitétel, főleg a költségvetési vita kapcsán. Vannak apróbbak is - például, hogy magabiztos kijelentést idézzek - Csehszlovákiában Klausnak nem lesz költségvetése, mert a szlovákok és a csehek nem tudnak megállapodni. Ezek apróbb tévedések, mert Csehszlovákiában már december 21-én elfogadták a szövetségi költségvetést. A szlovákok 19-én, a csehek 20-án fogadták el szintén a saját költségvetésüket. Ezek szerint a pénzügyminiszter úr nem éppen a napi világgazdaságban tájékozódott. Ami a költségvetés szempontjából fontosabb ebben a nyilatkozatban, az két momentum. Idézem: "Most úgy terveztük a bevételeket, hogy ahhoz hozzá nem nyúlhat senki." Ez az egyik. A másik: "A kiadási oldalt sem lehet tovább növelni, csak annyit lehet elosztani, amennyi van." Az adótörvények vitájában ezzel homlokegyenest ellenkező tendenciákat láttunk - meg kell, hogy mondjam - itt gondolok először a kisgazdákkal kötött kompromisszumra, a Zsíros-Németh Béla-féle beterjesztett módosításokra, amelyeket mindennek lehet nevezni, csak éppen bevételkímélő javaslatoknak nem. Gyakorlatilag sikerült azt a javaslatokkal elérni, hogy ma egy mezőgazdasági kistermelést végző család hárommillió forint bevételig egy fillér adót nem fog fizetni a költségvetésnek, míg mondjuk egy bérből és fizetésből élő embert minimum 40%-os adóelvonással terhelnénk csak meg, tehát egy egymillió-valahányszázezer forintos elvonással. Ha már itt tartok, akkor szólni kell még egy nyilatkozatról, ami, ha jól tudom, a tegnapi vagy tegnapelőtti tévéhíradóban hangzott el - 1., 2. kiadásban, sajnos a bizottsági ülésen ültünk akkor is, így csak a későbbi hírekből informálódtam erről a dologról -, ahol Kupa pénzügyminiszter úr nemes egyszerűséggel azt nyilatkozta, hogy az ellenzék még arra sem volt képes, hogy a kedvezményeket megszavazza, csak az obstrukció, stb. Gyorsan átfutottam a tegnapi SZJA-szavazást, és 23 olyan tételt találtam, ahol az ellenzék valamilyen kedvezményt szavazott meg - legalábbis a FIDESZ parlamenti frakciója -, míg a Kormány ezeket nem támogatta. Csak hogy egy pár csemegét idézzek ebből: ösztöndíj adómentessége, ezt a klasszikus dolgot már említettem, de itt van az üdülési támogatás kedvezménye, itt van a gyermekek és a tanulói, hallgatói jogviszonyban állók részére nyújtott kedvezmények, ahol a Kormány nemmel szavazott, a FIDESZ igennel. Itt van továbbá a szociális gondozásért, lelki segélyszolgálatért kapott havi összeg hatezer forintig legyen adómentes, a Kormány nemmel, a FIDESZ igennel szavazott. Az önkormányzati képviselők költségtérítése havi ötezer forintig levonható legyen, a Kormány szintén nemmel, a FIDESZ igennel. Adómentes, bocsánat, ezt tévesen mondtam. Akkor itt van a tudományos és művészeti tevékenységért járó összeg, bizonyos százaléka elszámolható legyen költségként, a Kormány szintén nem támogatta. Itt van a műemlékvédelemre, falu- és városszépítésre fordított összeg, levonható legyen az összjövedelemből, a Kormány nem támogatta, mi támogattuk, sajnos, hiába. Itt van az, hogy levonható legyen a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi ötezer forint, a Kormány nem támogatta. Levonható legyen a gépjárműadó összege. El kell mondanom, hogy itt kettős adóztatásról van szó, ezt szintén nem támogatta a Kormány. És a sokat emlegetett családi pótlék gyermekenkénti havi összege. Itt két javaslat volt. Volt egy kétezer forintos, és volt egy ezerháromszáz forintos. Az ezerháromszáz forintos a Kereszténydemokratákkal kötött paktum eredménye volt a Pénzügyminisztérium részéről. Mi mind a két javaslatot támogattuk, a Kormány a kétezer forintot nem támogatta. Sorolhatnám még tovább. Itt van még a nyugdíj és a nyugdíj melletti jövedelemnek az adómentessége. De úgy érzem, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy Kupa úr talán nem kellő mértékben követte figyelemmel a személyi jövedelemadó törvény megszavazását. Még egy dolgot szeretnék ehhez hozzácsatolni, bár nem kapcsolódik konkrétan az adókhoz, de az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatról van szó, amelynek ugyan nincs adóhatása egyelőre - bár még nem tudhatjuk -, de hát itt van a vagyonnyilatkozat problémája, amit elég sokan kritizáltak. Mi többször elmondtuk, hogy ez alkotmányellenes a jelenlegi formájában, és ha bárki véleményünk szerint az Alkotmánybírósághoz fordul vagyonnyilatkozat ügyében, akkor ezt a törvényt vagy törvényi részt meg fogják semmisíteni, de sajnos süket fülekre talált, és továbbra is benne maradt a kétszázezer forint fölött készpénz vagyonnyilatkozatban való bevallása, bennmaradt a peres úton való követelések vagyonnyilatkozatban való bevallása, ami nonszensz. Csak hogy egy példát mondjak: ha én öt embertől összeszedek egy órahosszára egymillió forintot - most önnek mondom, államtitkár úr -, és azt bevallom a vagyonnyilatkozatomban, akkor több évre adómentessé tettem az illegálisan szerzett jövedelmet, ugyanis ugyanúgy, mint a devizaszámlánál, az adóhivatal nem tudja bizonyítani azt, hogy az a jövedelem az enyém volt, vagy nem volt az enyém. Erre egyelőre semmilyen technikai eszköze nincs. A pénz mint fizikai eszköz, annak vélelmezem a birtokába, akinél van. Csak így tudom röviden megfogalmazni. Tehát úgy érzem, hogy a felsorolt négy adónál - és a gépjárműadóról meg a földadóról még nem is szóltam, ezeket másoknak meghagyom, hátha még élni kívánnak a lehetőséggel - az adózás rendjéről szóló törvényjavaslattal nem igazán sikerült ezt az adóreformot végrehajtani. Nekem az a klasszikus mondás jut eszembe, amit egy amerikai bíró mondott a két világháború között, hogy két biztos dolog van az életben, az egyik a halál, a másik az adó. Én úgy vélem, hogy ez utóbbit egyre növekvő mértékben egyelőre a Pénzügyminisztérium és a Kormány biztosítja számunkra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)