Szokolay Zoltán (MDF)

1992. január 19.

SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF): ... hanem kihirdeti róla az ítéletet, bekapcsolja a maga propagandagépezetét, a kezéhez közelálló hatalmi ágat, az úgynevezett szabad sajtót, és eléri, hogy néhány nap múltán a családomnak is odakiáltsák az utcán, hogy "Ti rohadt csalók!", eléri, hogy néhány hét múltán a Békés Megyei Hírlap sugallatára lakóhelyemen már ne csak csalónak és hazugnak, hanem a KISZ-vagyon egyik eltulajdonítójának, tehát tolvajnak is tartsanak. (Közbeszólások.)Íme, egy új politikai stílus, és íme, az ő családias demokráciájuk, amelyben az egyik képviselő kisgyermekét megalázzák, míg a másikét fényképes riporttal köszönti névnapján egy színes napilap.

Lemucsaizható létemre is megértettem, hogy az SZDSZ-t irányító veterán demokraták érdeke azt kívánja, hogy Szokolay Zoltán hallgasson. Nem akarták, hogy távozzak a Parlamentből, csak azt kívánták, hogy megszégyenüljek és hallgassak. Tessék. (Közbeszólás: Már eddig is sokat beszéltél!) S hogy miről hallgassak? Ezt eleinte magam sem tudtam. Erre választ csak az adott, hogy honnan is kívántak eltávolítani. Hámori Csabát annak idején a képviselői mandátumáról való lemondásra szólították fel. Megnyugtathatom az aggódókat, hogy hallgatni fogok. Amúgy is csak kérdezni tudnék, de ezeket a kérdéseket már föltette más. Nagy Jenő például a Ring szemptemberi számaiban. Rendkívül nagy hatást tett rám Nagy Jenő tanulmánya, ajánlanám, hogy azok is olvassák el, akik most gúnyolódnak rajtam.

Még egy oka van a lemondásomnak. Az, hogy 35 évesen, ha megengedik, én az életemről még évtizedes távlatokban gondolkodom, és nem szeretném úgy végezni, mint Csengey Dénes, sem a szó konkrét, sem átvitt értelmében.

Elnök úrhoz szeretnék még néhány szót szólni, ha megengedi. Köszönöm az Országgyűlés elnökének, hogy tavaly nyáron a magyar Parlament képviseletében részt vehettem Belgiumban egy konferencián, s hogy december elején egy delegáció tagjaként Londonban tölthettem néhány napot. A magam csekély lehetőségeiből nem tellett volna ezekre az utakra. Köszönöm önnek, hogy láthattam ennyit a világból, mert nem tartoztam és soha nem is tartoznék azok közé, akik könnyedén röpdösnek szabad madárként egyik tenger partjától a másikig. (Közbeszólások.)

Végül köszönöm a bennem még mindig bízó néhány magyar választópolgár együttérzését és leveleit, valamint a jóhiszeműség vélelmét is ismerő képviselőtársaimnak ezt a húsz hónapot, mert nagyon sokat tanulhattam tőlük. Azt is többek között, hogy hol lesz a helyem és mi lesz a dolgom, ha 1994-ben mégis bekövetkezne a nyolcvanas évekből ismert, úgynevezett demokratikus ellenzék veteránjainak országlása.

Tisztelt Megtisztult Ház! Mandátumuk hátralévő idejére kívánok önöknek jókedvet, nyugalmat, nagyobb közbizalmat és az eddigieknél eredményesebb munkát. Köszönöm, hogy önök között lehettem. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szokolay Zoltán távozik az ülésteremből.)