Mezey Károly (MDF)
MEZEY KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás 1992. évi költségvetéséről szóló törvény vitája teljes mértékben igazolta, hogy minden ország életében létfontosságú nagy elosztási rendszer nálunk az összeomlás szélére került. Mert mi másnak nevezhetném azt, hogy az idei 14,4 milliárd forintos mérleghiány jövőre 20-25 milliárd, de egyesek szerint akár 30-40 milliárd is lesz, aminek fedezete csak nagyon súlyos lépésekkel oldható meg. Nevezhetem-e másként a jelenlegi helyzetet, amikor a megoldás alternatívái - a kényszerből bevezetett betegszabadság, stb. - súlyosan terhelik a munkaadókat, éppen egy olyan periódusban, amikor terheik enélkül is túl nagyok. Vagy a járulék további emelése, ami növeli az eddig is példátlanul magas magyarországi társadalombiztosítási járulékszintet. Vagy a társadalombiztosítási szolgáltatások profiltisztítása, amit viszont a költségvetés nem bír el. Vagy a társadalombiztosítási szolgáltatások szűkítése, ami egyébként is minimális takaréklángon ég.Egyik sem jó megoldás, kedves képviselőtársaim, és nekünk mégis ezekkel az eszközökkel, esetleg azok kombinációjával kell megoldani a feladatot, aminek a lényege az, hogy mindenáron őrizzük meg a nyugdíjak értékállóságát, legalább a nettó átlagbérekkel párhuzamosan, másodjára pedig ne omoljon össze az egészségügyi ellátás. Kis Gyula bizottsági elnök úr, amikor a társadalombiztosítás szomorú helyzetének okait elemezte, 1989-ig nyúlt vissza, amikor létrejött a társadalombiztosítási alap, amelyik végül is csak pici, bátortalan lépés volt ahhoz, hogy elvi eltérést mutasson a kommunista, koncentrált államkasszához csapott, nem biztosítási elven működő úgynevezett társadalombiztosítási rendszertől. Természetes, hogy összességében a régi struktúra érintetlenül hagyása mellett eredményt nem hozhatott.
Én sem akarok múltba nyúló elemzést végezni, de mondandóm alátámasztására ki kell emelnem, hogy az úgyszólván napi bevételekből fizető társadalombiztosítás nem rendelkezik tartalékalappal. Ennek képzése fel sem merült azokban, akik az emberek nyugdíjra és betegség esetére befizetett pénzét belekavarták a nagy kalapba, ahol aztán két kézzel szórták Sztálinvárostól Bős-Nagymarosig.
A társadalombiztosítási alapról szóló 1988. évi törvény ugyan rendelkezik tartalékalap képzéséről, de az akkor már bekövetkező gazdasági összeomlás miatt a tűzoltásra felhasznált pénz elfolyt.
Tisztelt Országgyűlés! A kimúlt rendszer ránk hagyott öröksége azzal a tanulsággal jár számunkra, hogy tartalékalap nélkül társadalombiztosítási rendszer biztonsággal nem működtethető. Tartalék képzésére pedig legbiztonságosabb eszköz a működő tulajdon. Nyugodtan mondhatom, hogy míg a szocialista gazdaság összeomlásának fő oka az alacsony hatásfokú állami tulajdon volt, a társadalombiztosítás csődjének egyik fontos tényezője a tulajdon hiánya.
Mondandóm lényege az - csatlakozva Kis Gyula elnök úr hasonló tartalmú felvetéséhez -, hogy haladéktalanul hozzá kell fognunk a társadalombiztosítási alapok vagyonnal történő ellátásához. Ez a lépés - egyetértve Surján miniszter úr hasonló véleményével - jövő évi gondjainkat nem oldja meg, de épp az 1992. évi társadalombiztosítási költségvetés helyzete mutatja világosan, hogy milyen nagy a felelőssége azoknak, akik annak idején a társadalombiztosítási intézeteket megfosztották tulajdonuktól, illetve akik ezt követően nem gondoskodtak más módon tartalékalap képzéséről.
Az MDF programja és a Kormány privatizációs programja is tartalmazza azt, hogy az állami tulajdon lebontásának lényeges eleme legyen a társadalombiztosítás vagyonhoz juttatása. A vagyonpolitikai irányelvek már 15 milliárd forint állami vagyon vissztehermentes átadását írja elő. Véleményem szerint nagyobb volumenű és gyorsabb ütemű vagyonátadásra van szükség. Ha az idei 14,4 milliárd forintos mérleghiányt vesszük alapul, annak fedezetéül körülbelül 100 milliárdos vagyon hozadéka szolgálhatna. Ha pedig rendszeres tartalékalap-képzéssel is számolunk, és figyelembe veszünk prognosztizálható folyamatokat, végeredményben három- uszkve ötszázmilliárd forint közötti társadalombiztosítási vagyon adna megfelelő biztonságot a nyugdíj- és betegbiztosító alapok számára.
A társadalombiztosítás vagyonhoz juttatása számos lényeges kérdést vet fel. Mennyi idő alatt, milyen ütemben kerüljön az állami vagyon a társadalombiztosítás tulajdonába? Hogyan oszoljon meg e vagyon a nyugdíj- és betegbiztosító alap között? Milyen természetű vagyonról legyen szó? A vagyonalapok hogyan működjenek és ki kezelje azokat? Figyelembe kell venni azt is, hogy itt nemcsak az állam által vissztehermentesen adható vagyonról kell szólni, hanem kárpótlásról is.
A Magyarországon létezett négy társadalombiztosítási intézet vagyonát annak idején államosították, majd használatra a SZOT kapta meg. Ennek a vagyonnak egy része a társadalombiztosítás működéséhez szükséges ingatlanok - irodák, stb. -, másrészt a betegbiztosító profiljához tartozó működéshez szükséges vagyon - például rendelők, fekvőbeteg-intézetek, szanatóriumok, gyógyfürdők -, harmadik része pedig működő profithozó vagyon volt. Bonyolítja a kérdést, hogy ezek egy része a volt gazda, a SZOT jogutódjánál, az MSZOSZ-nál, más része állami tulajdonban van. Ezt a kérdést csak az egyházi tulajdon rendezéséhez hasonló módon lehet - nézetem szerint - megoldani.
E megoldásnak is az lenne a lényege, hogy a biztosítási alapok a működésükhöz és céljaik eléréséhez szükséges vagyont visszakaphassák. A társadalombiztosítás vagyonhoz juttatásának másik nagy tétele pedig - a kormányprogramnak megfelelően - vissztehermentes vagyon átengedése kell hogy legyen. Nagyon határozottan úgy vélem, hogy e kérdés megnyugtató rendezése csak úgy lehetséges, ha törvény születik a társadalombiztosítási alapok vagyonhoz juttatásáról.
Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom összefoglalása az, hogy örökölt társadalombiztosítási rendszerünk csődjének fontos eleme a tartalékalap hiánya. Ennek pedig fő oka az, hogy a társadalombiztosítás nem rendelkezik tartalékalap képzésére alkalmas vagyonnal. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az Országgyűlés mielőbb alkosson törvényt a társadalombiztosítási alapok átgondolt és hatékony vagyonhoz juttatásáról.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)