Iványi Gábor (SZDSZ)

1992. január 19.

IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Ma az Amerikai Egyesült Államokban nemzeti ünnep, Martin Luther King napja van. Önök természetesen joggal kérdezik, miért emlékezem meg én is a negyedszázada halott színes bőrű mártír baptista lelkészről, neves polgárjogi harcosról. Hazánkban a hetvenes években két református templomot is neveztek el róla. Az egyiket azért, hogy már épülő, felemelt falait az Állami Egyházügyi Hivatal le ne romboltathassa, a másikat azért, hogy a hatalommal ölelkező akkori vezetés egy tisztátalan templomeladási ügyletet takargathasson. Megemlékezésre, megszólalásra mindez azonban kevés volna.A közelmúltban fájdalmas bűneset történt a metró egyik állomásán: egy diákot halálos szúrás ért. Sajnos, a gyilkosság sem olyan rendkívüli esemény hazánkban, évente - tudtommal - legalább kétszáz ilyen gyalázatos esemény történik. S az említett gyászos napon egy másik metróállomáson egy másik késelés is megtörtént. De ez a szóba hozott eset, melyet a helyszínen gyújtott sok-sok mécses is kiemel a többi közül, abban különbözik, hogy az elkövetők különösen sötét bőrűek voltak. Ha az elmúlt kétszáz gyilkosságból csupán ezt az egyet követték is el hazánkban átmenetileg vendégeskedő fekete fiatalok, az eset akkor is példásan szigorú büntetést követel, hiszen az emberi élet kioltása a legnagyobb bűnök közé sorolható és elfogadhatatlan.

Fájdalmas azonban az is, hogy az eset tápanyagul szolgál az egyre nyíltabb és egyre erősebb idegengyűlölet szégyentüzéhez. A közelmúltban hazánkban tanuló színes bőrű diákok tüntettek a Parlament előtt, felhíva a figyelmet megaláztatott helyzetükre; a hivatalokban letegezik, az utcán inzultálják, sőt az úgynevezett bőrfejű fiatalok nem egyszer meg is verik őket.

A rém, a másság gyűlöletének förtelmes szelleme viszonylag szabadon kóborol egész térségünkben. A napokban a bécsi rendőrség szervezkedő újfasiszta fegyveres csoportot leplezett le, melynek magyarországi kapcsolatai is voltak. Pedig éppen ma már pontosan fél évszázad telt el a Berlin melletti Wannsee egyik partija óta, melyen a zsidókérdés végleges megoldását, 11 millió ember elpusztításának tervét néhány szellemi szörnyszülött felvetette. E sátáni tervnek 6 millió embertársunk esett áldozatul. Legyen áldott az emlékezetük.

De visszatérve Martin Luther Kinghez, egy olyan világról álmodozott, melyben négy gyermekét majd nem bőrszínük, hanem jellemük alapján ítélik meg, és amelyben egyébként is minden Isten képére formált ember félelem nélkül otthon lehet. Olyan korban élünk, amelyen sokféle politikai, gazdasági és egyéb emberi nyomorúság és tehetetlenség hömpölyög keresztül.

Kérem önöket, munkálkodjanak azon személyes politikai súlyukkal, emberségükkel, hogy történjék a világban egyébként bármi is, Magyarországon a Nobel-békedíjas nagy néger humanista álma megvalósulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)