Boros László (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A 3751-es számon benyújtott, a tisztelt Ház asztalán fekvő, a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítását célzó módosító javaslatot tüzetesen áttanulmányozva két erénye egyértelműen megállapítható. Ugyanakkor persze van egy nem elhanyagolható hibája is. A 2:1-hez arány akár egy támogató jellegű felszólalásra is inspirálhatna. Ám a dolog nem ilyen egyszerű. Mert mi ez a két említett erény?1. A törvényjavaslat lakonikusan rövid.
2. Adni akar.
Mi a hibája? Az, hogy keveset akar adni. (Derültség.) Ennél is nagyobb hiba, hogy ebből a kevésből is differenciálni akar. Bár ezt már megszokhattuk, hisz a Kormány fegyvertárának egyik legtöbbet használt fegyvere a különböző rétegek és csoportok egymás ellen való kijátszása. Így történt ez a fiatalok és a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a munkavállalók, és így történik most az egy- és többgyermekes családok esetében is. A különbség ugyanis olyan elenyésző, hogy csak a szembeállításra elég. Igaz, ha ezen morgolódnak, nem foglalkoznak mással.
Félreértés ne essék, mi szocialisták nem a differenciálás ellen vagyunk, sőt. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a differenciálás mértéke érzékelhető az érintettek számára.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a beterjesztett törvényjavaslat indokolását is érdemes tüzetesen áttanulmányozni. Itt olvasható, hogy az év egészére tervezett árnövekedés felének megfelelő, átlagos 10,7%-os növekedést jelent a mostani emelés. Ha történetesen magamévá teszem a Kormány optimizmusát a várható infláció mértékét illetően, még mindig marad egy kérdés. Ha most az erre szánt összeg kétharmadával ellentételezzük a várható emelkedés felét, miként oldjuk meg a másik felét a megmardt egyharmadából?
Itt a miniszter úr az expozéjában említette, hogy - próbálom szó szerint, hogy - egy nagyobb, egy korábbi megegyezés alapján mintegy 20%-os évközi emelésre kerülne sor a félévi folyamatok figyelembevételével. Nos, én megmondom őszintén, hogy a félévi folyamatoktól félek nagyon, és itt látom veszélyeztetve azt a mértéket, amiről a korábbi megegyezés szólt. Ha jól számolok, és maradjunk azoknál a számoknál, amik pillanatnyilag rendelkezésre állnak, akkor a családi pótlék második félévi emelésére átlagosan 70-100 forint jut, így éves szinten az emelkedés csak 13-15% között prognosztizálható.
Az indokolás hivatkozik az 1990. évi XXV. törvény 6. szakaszára, miszerint a családi pótlék év eleji és évközi emeléséről a gyermeknevelés tényleges költségeinek megfelelően az Országgyűlés évente legalább kétszer dönt. Így szól a törvény.
Ha pedig valaki azt meri állítani, hogy a tárgyalt javaslatban szereplő összegek akárcsak megközelítik is a gyermeknevelés tényleges költségeit, az vagy nincs tisztában a valós helyzettel, vagy szándékosan félre akar vezetni valakit vagy valakiket.
Hölgyeim és Uraim! Higgyék el nekem, ez a 3000 forint körüli összeg csak töredéke annak, amit a gyermeknevelés tényleges költségeinek lehet tekinteni. Vagy valljuk be tisztességgel, hogy e célra nincs több pénz, vagy a tényleges költségekre való utalást vegyük ki a törvény szövegéből. Én mindenesetre furcsállom, hogy míg egy oldalon már dúl a vita az abortusz körül, jajkiáltások szökkennek az égig, hogy kihal a nemzet, addig a másik oldalon jóformán semmit sem teszünk azért, hogy a gyermekvállalás a gyermekből fakadó örömön kívül anyagilag elviselhető legyen.
Hallottam azt is, hogy a személyi jövedelemadóból, illetve alapjából levonható havi 1300 forint is csökkenti a terheket, javítja a családi pótlék pozícióit. Ezt miniszter úr is elismételte.
Kérem tisztelettel, ne keverjük a szezont a fazonnal; ez egyfelől nem azonos műfaj, másfelől csak a magas jövedelműek számára érzékelhetően kedvezmény.
Összefoglalva a véleményünket: az alapvető hibát a tisztelt Ház akkor követte el, amikor a költségvetés tárgyalásakor csak ekkora fedezetet fogadott el, amekkorát. Bár a tervezett családipótlék-emelés mértékét rendkívül kevésnek tartjuk, megszavazzuk, mert a semminél valamivel ez is több. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)