Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen rövid a törvényjavaslat, és tényleg Boros képviselőtársam nagyon sok mindent elmondott azzal kapcsolatosan, amit el lehetne mondani. Néhány kiegészítést azért tennék, kicsit tágabb keretbe helyezve a dolgot.Hogy a családi pótlék emelését egyáltalán meg tudjuk ítélni, ahhoz nemcsak önmagában a családi pótlékot kell nézni, hanem az egész szociálpolitikai rendszert, és abban eldöntenünk, hogy a családi pótléknak milyen szerepet szánunk. Erősíteni kívánjuk azt az általános normatív támogatást, amely bár differenciáltan is, de egyaránt oszt mindenkinek, aki bizonyos jellemzőkkel rendelkezik, tehát hogy gyereke van, vagy pedig más típusú szociálpolitikát akarunk erősíteni, akár naturális juttatásokban, amelyek az önkormányzatokon keresztül szelektíve kerülnek a lakosokhoz. Igazán ezek az alapelvek, ezek a tisztázások nem történtek meg, és bizony emiatt jórészt csak egy ilyen toldozás-foltozás történhet, és azt mondhatjuk, hogy családi pótlékra több pénz szükséges, annak ellenére, hogy nem látjuk igazából, hogy a szociálpolitika többi elemének hatékonysága körülbelül mennyire jó, illetve igazából milyen célokat kell ezzel összefüggésben kialakítanunk.
A mérték a másik tényező, amiről itt szó esett. Nemcsak az idei évet kell nézni, hanem a korábbi tényezőket is. A múlt évben 17%-kal nőtt a családi pótlék összege, amely nyilvánvalóan sem a létminimum emelkedését, sem a reálbérek növekedését, sem a nettó béremelkedést, különösen nem pedig a gyerekvállalás, gyerektartás költségeit messze nem fedezte. Tehát itt valójában egy halmozott elmaradásról van szó, ami a családi pótlékot illeti. Ebben az évben ez, mint hallottuk, 13-15% lenne, amennyiben ez egy év eleji 300 forintos és egy év közepén kialakuló 150 forintos emelést jelent. Így maximálisan 15-16% az, ami emelés történhet ebben az évben, amely nyilvánvalóan megint csak egy sokkal kisebb mérték az általunk kívánatosnak tartottnál.
Az elosztási elvek kapcsán elkezdtünk egy olyan folyamatot, amelyben differenciált emelésben gondolkodunk. Korábban ez azonos volt, és nyilvánvalóan ez összefüggésben van azzal, hogy a családi pótlékot meg akarjuk-e adóztatni vagy nem akarjuk megadóztatni, be akarjuk vonni az adóalapba vagy nem akarjuk bevonni az adóalapba. Az egyébként nem biztos, hogy szociálisan rossz elosztási rendszert jelentene, ha bevonnánk az adóalapba, ez attól függ, hogyan csináljuk meg. Így, hogy abban gondolkodunk, hogy ez adómentes, a differenciálás valamelyest indokolt, bár érvelni lehet az azonos összeg mellett is.
Nemcsak a szociálpolitikával általában kell összevetni a családi pótlék emelésének ügyét, hanem egyáltalán a gyerekjuttatásokkal is. Ha megnézzük a más típusú ellátásokat, amelyekben szociálisan a gyermeket nevelő családok részesülhetnek - ilyenek a bölcsődék, az óvodák - és megnézzük például az otthon maradt gyerekek helyzetét, akik gyedben és gyesben részesülnek, és elolvassuk például a Nemzeti Megújhodás Programját, ahol homályos ígéret volt arra, hogy a gyedet kiterjesztjük, ami mindmáig sajnálatos módon semmilyen formában, még elképzelések vagy írott, kifejtett formában sem történt meg, nemhogy jogszabályi előterjesztésben, akkor azt kell látnunk, arra a kérdésre, hogy gyermekbarát-e a Kormány, bizony "nem" választ kell adnunk, ha igazán őszinték és realisták tudunk maradni. Ehhez kapcsolódik sajnálatos módon a családi pótlék jelenlegi előterjesztése, amely beilleszkedik ebbe a sorba, ami a Kormány gyermekbarátságának a hiányát igazolja. Köszönöm szépen. (Taps.)