Kelemen András (MDF)

1992. január 20.

DR. KELEMEN ANDRÁS, népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az az érzésem, hogy az itteni vita is bizonyítja azt, hogy többé-kevésbé furcsa helyzetben érzem magamat, mint a népjóléti tárca képviselője, hisz gyakorlatilag ez a költségvetési vita bizonyos vetületét jelenti, hiszen a családi pótlék a működő rendszer szerint tulajdonképpen a költségvetési problémakör egyik része. Azóta aztán egyértelműen az, amióta a társadalombiztosítás keretéből a forráscsere kapcsán átkerült. Azonban érthető, hogy a népjóléti tárca terjesztette be és viszi tovább, nemcsak a tehetetlenségi nyomtékánál fogva, hanem azért is, hiszen itt egy olyan rendszerről van szó, amelyiknek a szociális kihatása vitathatatlanul elsődleges, különösen nagy jelentőségű országunkban. Ezzel a vitával kapcsolatosan egyúttal azt hiszem, mindnyájan megérezhettük azt, hogy a szociális törvény beterjesztése kapcsán milyen problémáknak, milyen nézeteltéréseknek kell elébe tekintenünk. Én azt hiszem, hogy ez a jelenleg bent levő törvényjavaslat, amelyiknek egyetlen célja a családi pótlék lehetőség szerinti karbantartása, kissé messzire is ment talán, hiszen ennél nagyobb igényt ennek kapcsán én nem tartok indokoltnak elvárni ettől a vitától. A családi pótlék karbantartásának jelentőségét azt hiszem, mindnyájan egyformán érezzük, hiszen abból indulunk ki, hogy amit létminimumnak szoktunk nevezni - bár én inkább egy szegénységi küszöbnek nevezném, hiszen a minimum alatti lét fogalmi képtelenség -, ha az ez alatt élő emberek csoportját nézzük meg a társadalomban, akkor a nyugdíjasok egy bizonyos rétege, a munkanélküliek, a fogyatékosok egy része mellett, egyértelműen a gyermeket nevelő családok egy jelentős része esik ebbe a strátumba. Ezért nagyon fontos az, hogy ez az intézkedés és a szavazás lehetőség szerint még a mai napon megtörténjék - és erre most már azt hiszem, minden reményünk megvan. Az áremelkedések ellensúlyozásáról a vitában, főleg az általános részében elhangzottakhoz kapcsolódva, az a véleményem, hogy a családi pótlék jelenlegi, átlagosan 10,70s emelése megfelel az év egészére tervezett árnövekedés felének. Kétségtelen, hogy az erre a célra biztosított éves keretből fennmaradó rész nem elég az éves emelkedések teljes kompenzálására. De emlékeztetnék arra, hogy az Érdekegyeztető Tanács ülésén abban maradtunk, hogy a Kormány javaslatot fog tenni a hiányzó forrás előteremtésére. A Kormány támogatja Lukács képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a gyermekek együtt élő szülei közül bármelyik gyermekenként igényelhesse a családi pótlékot, ennek ismert személyi jövedelemadó vonzatára való tekintettel. Az erről a témáról itt elhangzott vitában bennem is fölébredt egy bizonytalansági érzés, hogy vajon egyformán értelmezhető-e a szöveg, és én azt hiszem, hogy az elhangzott vita és ennek kapcsán a szociális bizottság állásfoglalása révén, azt hiszem, az ő kapcsolódó felvetésükhöz fogok csatlakozni, pontosabban: Kis Gyula úrnak az indítványához. Messzemenően jogosnak érzem Mádi képviselő úrnak az általános vitában elhangzott azon felvetését, hogy a családi pótlék összegét nem önmagában kell értékelni, hanem a támogatási rendszer egészében kell áttekinteni, hiszen ez lesz az út, amikor a szociális törvényt tárgyaljuk. A szociális bizottság 4613-as csatlakozó módosító indítványával kapcsolatosan egy elég részletes vita bonyolódott le most, amelyben a pénzügyminiszter úr is részt vett. Ezzel kapcsolatosan mi bizony látunk aggályt arra vonatkozólag, hogy a múlt évben adóalap-kedvezményt igénybe venni nem tudó szülőknek utólagos családi pótlék kiegészítést szándékozna ez a javaslat juttatni, másrészt azt is jelentené, hogy aki minimális összeget nem tudott leírni, az ugyanakkora kedvezményt kapjon, mint aki az egész kedvezményt nem tudta igénybe venni. Úgyhogy, az az érzésünk, hogy nem kellően cizellált a javaslat ilyen szempontból. Arról nem is szólva, hogy a rövid idő alatt rendkívül nehéz volt áttekinteni azt, hogy mekkora lesz ennek a tényleges költségkihatása. A becslések ez alatt a rövid idő alatt - néhány óra alatt - rendkívül szóródtak; vannak, amelyek félmilliárd forint környékiek, és vannak, amelyek az egymilliárd forintot is meghaladják. Ezért nem tudunk ebben az értelemben pozitívan állást foglalni. A vitában továbbá fölmerült - ha jól emlékszem, Boros László képviselő úr részéről -, hogy a családipótlék-törvény 6. §-ában az a sajnálatos értelmezés, hogy a családi pótlék összege messzire elmarad a gyermeknevelés tényleges költségeitől. Ez tényleg így van, de azt hiszem, nem is állítottuk soha, hogy a gyermeknevelés teljes költségét fedezi a családi pótlék, sőt - tulajdonképpen ezt meg kell vallanom, lehet hogy liberális szemlélettel fognak elmarasztalni, de - én azt hiszem, hogy nem is szükséges az, hogy a jövedelem nagy részét fedezzék a különböző szociális juttatások. Hiszen ez annak a rendszernek, annak a megoldásnak a maradványa, amikor a dolgozó azzal az egyetlen munkaadóval szemben úgy viselkedett, mintha dolgozna, és az állam pedig úgy viselkedett, mintha fizetne, és a juttatásokon keresztül volt képes megfogni az akkor bizony alattvalónak számító állampolgárt. Ezt a filozófiát nem szívesen követnénk. Több képviselő is javasolta a törvényjavaslat általános vitája során és módosító indítvány formájában, hogy a családi pótlék emelésére egységes összegben és ne differenciált módon kerüljön sor. Ezt a módosító javaslatot nem tudjuk támogatni. És bár igaz az, hogy a három- és többgyermekesek esetében a családi pótlék a gyermeknevelés átlagos költségeinek mintegy 40 át, az egygyermekesek esetében pedig csak 25át finanszírozza, mégis azt hiszem, hogy többgyermekesek vannak nehezebb helyzetben. Hiszen könnyebb még mindig egy gyermek neveléséhez hozzátenni a hiányzó 750t, mint három és több gyermek esetén a hiányzó egyenként 60-600kat. Emellett azt is szem előtt kell tartani, hogy az adóalap-kedvezmény az egy- és kétgyermekesek esetében alakult viszonylag kedvezőbben, hiszen most már a megnövekedett összegű adóalap-kedvezményt ők is igénybe tudják venni. Ebből látszik, hogy a Kormány létező szempontokat vett figyelembe akkor, amikor az eltérő mértékű emelés mellett döntött. Ezért csak meghökkentő rosszindulattal állítható az, hogy célja ezzel az egy- és kétgyermekesek, valamint a többgyermekesek egymással való szembeállítása volt. Én azt szeretném kérni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen itt nem egymás elleni kijátszása folyik csoportoknak, hanem a kevés forrást súlyozva próbáljuk elosztani, és erre kérném a szavazásban képviselőtársaimat is. Köszönöm (Taps.)