Pap János (Fidesz)

1992. január 20.

DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel vettük ezt a környezetvédelmi termékdíjat, s én a magam részéről örömmel hallgattam a környezetvédelmi miniszter urat. Az már egy kicsit elkeserít, és ettől féltem, megmondom őszintén, hogy a környezetvédelmi jellegű első törvénynek ez lesz a sorsa, mint ami itt várható a Házban, tudniillik a költségvetési bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Bennem fölmerült az a kérdés, hogy vajon ezek után erről a törvényjavaslatról érdemes-e beszélni, egyáltalán a Házban milyen a fogadtatása ennek a javaslatnak. Mert ha az az általános vélemény, amit a költségvetési bizottság elmondott, akkor bizony itt nem a környezetvédelemért teszünk, hanem a környezetvédelmet segítjük lejáratni. És ez nagyon nem lenne szerencsés, és a FIDESZ ebben nem szívesen venne részt. Én bízom benne, hogy nem így van. Mivel a törvényjavaslat általános vitája megkezdődött, én bízom benne, hogy ez a törvényjavaslat eljut a határozathozatalig. És amennyiben így van, akkor érdemes elmondani azt hiszem, az ezzel kapcsolatos gondolataimat önöknek. Tisztelt Ház! A 4177-es számon beterjesztett törvényjavaslat törekvése s a FIDESZ környezetvédelmi alapelve egybeesik. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az eddig externális környezeti károk az adott termék árában megjelennek. Nyugaton már általános: a szennyező fizessen. Ezért mi támogatni tudjuk az első környezetvédelmi szempontból fontos termékdíj törvényt, és reméljük, követni fogja a többi is. Erről a készülő környezetvédelmi törvény is említést tesz. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy a károkozók az eddigieknél nagyobb mértékben járuljanak hozzá az okozott kár megelőzéséhez, illetve mérséklésének költségéhez, még akkor is, ha e kárnak a becslése nehéz. Véleményünk szerint a gépjárművek üzemanyag-termékdíja két alapvető környezetgazdálkodási célt kell, hogy szolgáljon. 1. Az okozott kár fölszámolására, illetve mérséklésére szolgáló alapot teremt. Gondolunk itt például a kipufogógázok okozta betegségek gyógyítására szolgáló programok támogatására, és természetesen egyéb programokat is lehet ebből támogatni. 2. Az előzőnél is fontosabb cél az úgynevezett kármegelőzés. A megdrágult benzin miatt ugyanis többen veszik igénybe a kisebb környezeti kárt okozó tömegközlekedési eszközöket vagy a kerékpárt, és ezen közlekedési mód fejlesztése ebből a díjtételből is lehetséges. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kármérséklés nem képes a károk forrásának a felszámolására, a probléma állandó újratermelődése miatt az erre a területre fordított pénzeszközök hatékonysága igen rossz. Ugyanakkor nem tehetjük meg azt sem, hogy a károsultakat magukra hagyjuk. A második: a kármegelőzésben is többféle alternatíva létezik. Kevésbé tartjuk jónak azt a megoldást, amely az autók egyes műszaki paraméterének javításával - például katalizátorok beépítése, az emisszió szétterítése, a tehermentesítő utak építésével - kíván elsősorban eredményt elérni. A legsúlyosabban szennyezett területen kismértékű pozitív változást eredményez, de nem képes a kedvezőtlen állapot lényeges megváltoztatására. Sokkal nagyobb javulást lehet elérni véleményünk szerint, ha az autósok közül egyre többen a metrót, villamost, vonatot, illetve kerékpárt választják. Ez lényegesen csökkentené a káros anyag kibocsátását. Ezért elsődlegesen a környezetbarát közlekedésnek kell támogatást adni az alapból. Tisztelt Ház! Sajnálatos, hogy a termékdíjról akkor kezdünk el tárgyalni, amikor az egyéb adók már kiürítették az állampolgárok zsebét. Ebben a helyzetben nehéz a környezetvédelem népszerűsítése, sőt ellenérzést válthat ki, hiszen az emberek most emésztik a fogyasztási adók okozta kupánvágást. (Derültség.) Vajon mit gondol a Kormány a polgárok tűrőképességéről? Ezt a javaslatot a fogyasztási adó emelésének két lépcsője között gondolja véghezvinni akkor, amikor az érdekvédelmi szervezetek követelik a döntés felülvizsgálatát és kék szalaggal jelzik elégedetlenségüket a taxisok. Most már az is érthető, hogy a tervezettel a zsebében a Kormány miért állt ellent igen következetesen azoknak a törekvéseknek, melyek a fogyasztási adóból képződött bevétel egy részét környezetvédelmi célokra óhajtotta volna fordítani. Vajon milyen következetességgel fogja a Kormány ezt a tervezetet védeni, ha a közvélemény heves tiltakozásba kezd az új sarc ellen? Ismerve a környezet ügyének súlyát a kabineten belül, talán nem földtől elrugaszkodott dolog azt állítani, hogy erőteljes tiltakozás esetén a Kormány a tervezet visszavonásával demonstrálhatja majd a kompromisszumkészségét és tárgyalási hajlandóságát, míg a zöldek előtt ujjal mutogathat a környezeti problémákra érzéketlen, lázongó autósokra. Én azt gondolom, ebben az esetben Keresztes miniszter úr a környezetvédelem ügyére kersztet vethet egész nyugodtan. Mindez akkor történik, amikor azt kívánjuk, hogy a környezetvédelem presztízse, társadalmi elfogadottsága növekedjen. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a Kormány most is - mint már többször - egy adott rendszer részelemét kívánja szabályozni anélkül, hogy az egészre vonatkozó elképzeléseit ismerhetnénk. Azt is megállapíthatjuk, hogy a Kormány nem szolgáltat elegendő információt a közvéleménynek. Ez abból is látszik, hogy ebben a Házban először ilyen jól, összefogottan hallhattunk a környezetvédelem károsításáról, ahogy azt a miniszter úr az expozéjában elmondta. Ez azért is elgondolkodtató - hogy ennyire információszegények vagyunk -, mert az Egyesült Nemzetek 1992. évi környezet és fejlődés világkonferenciáján készült beszámolóban erről így foglalt állást - idézem: "A környezeti célok megfogalmazásában és megvalósításában való társadalmi részvétel elképzelhetetlen megfelelő információ, környezetpolitika nyíltsága nélkül." Hát, ez az, ami éppen hiányzik. Az utóbbi időben pozitív vonás, hogy a zöldmozgalmak akcióinak hatására a sajtó is többet foglalkozik a témával, mégis joggal hiányoljuk a Kormány felvilágosító munkáját. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatról szólva megállapítható, hogy sajnálatosan csak környezeti károkkal számol, de az egészségügyi ártalmak nem jelennek meg, pedig a miniszter úr az expozéjában éppen az egészségi ártalmakkal érvelt elsősorban. Itt néhány helyen valószínűleg meg fogom ismételni a miniszter urat, ez azért van, mert én is súlyos problémának tartom a közlekedés okozta légszennyezést. A közlekedés okozta légszennyezés komoly egészségkárosító hatással bír hazánkban. Nevezetesen: az egészségügyi helyzet rendkívül rossz, és ennek okai között előkelő helyet foglal el a légszennyezés. Ismert tény, hogy a légszennyezésnek, illetve a légszennyezés által okozott károknak nagyjából a fele a közúti közlekedésből származik. Jórészt környezeti, és ezen belül légszennyezési okokra vezethető vissza, hogy 1975 és 1990 között tizenegyszeresére nőtt az asztmás és 80kal az elsődleges hörgőrákos betegek száma, s ezek a számok emelkedőben vannak. Budapesten a helyzet súlyosabb, hiszen az elmúlt 20 év alatt a krónikus asztmában szenvedők száma 24-szeresére nőtt - főleg a kisgyermekeknél jelentős ez a növekedés -, a tüdőrákos betegek száma megkétszereződött. Itt érdemes megjegyezni azt, hogy a betegséget kiváltó anyagok általában 15-20 év múlva okoznak panaszokat, és itt azért a főváros levegője 15-20 éve nem hiszem, hogy ennyire egészségkárosító lett volna; mi várható akkor 20 év múlva a mostani szennyezettség mellett? Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerinti bevétel elenyészően alacsony az okozott károkhoz képest. A korábban említett egészségügyi károk csupán csekély hányadát jelentik a közlekedés által okozott károknak. A közúti közlekedés ugyanis károsítja az épített környezetet, a közműhálózatot, az élővilágot, az erdőt és a talajt is. Nagy összegeket emészt fel a közlekedés hulladékainak és veszélyes hulladékainak ártalmatlanítása. Ezen károk többletráfordítást igényelnek, elmaradt hasznot és vagyonérték-csökkenést okoznak. A klímakatasztrófa küszöbén - amelyért a közlekedés legalább fele részben felelős - nehezen számítható ki, hogy a közlekedés által kibocsátott széndioxidnak a légkör felmelegedéséhez való hozzájárulása mekkora kárt okoz a következő nemzedéknek. S az a kérdés, hogy vajon mekkora károkat okoz összegszerűen a közúti járműforgalom? Mivel a tervezet még az indoklás szintjén sem próbálja bemutatni ezt az összeget, ezért Kiss Károly, Pavics Lázár és Rákosi Judit elemzésére hagyatkozom. Az említett szerzők - nemzetközi összehasonlításokon alapuló - elemzése szerint a közúti járműforgalom okozta környezeti kár a nemzeti össztermék 7át teszi ki, ami tehát 1991-ben 192 milliárd forintot jelent. Mekkora bevételt jelent ezzel szemben a termékdíj? S itt ismét csak szívesen láttam volna a tárca kalkulációját, s ennek hiányában az 1990 évi adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy mintegy 1,76 millió tonna benzinből 1,179 milliárd forint, az 1,8 millió tonna gázolaj után 1,071 milliárd forint, tehát összesen 2,25 milliárd forint a tervezett bevétel. Az egyenleg tehát a 192 milliárd kárral szemben 2,25 milliárd, azaz 1,17 Ez hallatlanul kevés. Ennek az emelését javaslom a számított károk mintegy 3ára. Véleményem szerint még ez sem sok. Ehhez, a literenkénti 50-51 filléres díj helyett, 1,3-1,6 forintra lenne szükség. Ez az összeg a benzin árában adóként fizetett 42 forinthoz képest is igen alacsony, de az is elképzelhető, sőt véleményem szerint ez lenne a járható út, ha abból kerülne levonásra és szolgálná a környezeti károk igen csekély javítgatását, nem is kellene többet fizetni az üzemanyagért. Az előbb idézett szerzőktől érdemes megemlíteni a következőket, amit azt hiszem, sokan nem fognak szívesen hallani, de nem baj, hogyha hallunk róla és nem baj, ha egyre többször hallunk róla, a lelkiismeretünkre jól hat, amikor a gombot fogjuk nyomogatni. Tehát idézem: "A benzin adóját mindaddig emelni kell, amíg nagyvárosaink emberi létezésre, életre alkalmasak nem lesznek, azaz drasztikusan vissza nem szorul a személyautó-forgalom. A másik orientációs pontunk pedig az kell, hogy legyen, hogy a többi közlekedési mód mindig érezhetően olcsóbb legyen és természetesen kielégítő, hogy a magas benzinár azok igénybevételére tereljen. Ha nem ezt tesszük, bele fogunk fulladni a kipufogógázba, a tüdőrák a század végére népbetegséggé válik és az autók kiszorítanak a városból. A magas benzinárakon realizált költségvetési többlethozzájárulást a vasút és a kötöttpályás tömegközlekedés fejlesztésére kell fordítani" - eddig az idézet. Tisztelt Ház! Véleményem szerint nem tartható fenn sokáig az, amit ma a Kormány tesz, nevezetesen: a benzin fogyasztási adóját és a tömegközlekedési eszközök tarifáját egyszerre emeli, illetve emelteti. Ez járhatatlan út. Véleményem szerint az államnak nem lehet kivonulni a tömegközlekedés támogatásából, mert akkor rövid időn belül katasztrófát fog okozni a légszennyezés. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint említettem, mi örülünk ennek a törvényjavaslatnak, ugyanakkor azt is látni kell, hogy komoly módosításokra van szükség, és ha önök támogatják javaslatainkat, akkor számunkra elfogadható ez a törvényjavaslat. Azt is megmondom őszintén, hogy egy lehetetlen, tessék-lássék megoldást nem fogunk támogatni. Mi nem segédkezünk a környezetvédelem ügyének lejáratásában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)