Czoma László (független)
DR. CZOMA LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben, hónapokban több műemléképület került ki állami tulajdonból anélkül, hogy ennek társadalmi, kulturális következményeit a Kormány mérlegelte volna. Társasági tulajdon lett az egykori Ganz törzsgyár a főváros II. kerületében, amely az Öntödei Múzeumnak, országos közgyűjtemény-kiállító helyének adna még otthont. A sajtóból értesültünk róla, hogy a tulajdon többsége orosz-osztrák kézbe került. A Pesti Vigadó eladása napirenden van. Lehet, hogy már meg is történt a Citadella kiárusítása három külföldi befektetőnek. Hasonló sors vár a keszthely-fenékpusztai Festetics majorság egy részére, arra, ahol a világhírű Kincsem törzsménese volt egykor, kft. tulajdonába mentik néhányan. A keszthelyi egykori Ybl-lovarda megmaradása a Vagyonügynökség nagyvonalú gesztusa volt, így nem adják el a Nagykanizsai Sörgyárral. Megindult a fertődi kastélyegyüttes egy részének privatizálása is, és tudom, hogy alaposabb utánajárással a listát hosszan lehetne sorolni. Eladó a nádasladányi kastély, amely a magyar romantikus kastélyépítészet kiemelkedő alkotása. Jó állapotban van, költeni sem kell rá, bemutatható lenne. Eddig a honvédség használta. Napirend előtti felszólalásomat az indokolta, hogy éppen a tegnapi nap jelent meg a hirdetés ennek eladásáról, 3120 négyzetméter alapterületű, 22 hektáros történelmi ősparkkal. Szomorúan látnám a budai királyi várat, ha oldalát szállodákkal építenék be, ahogy tervezik. Félő, hogy történeti örökségünk így elvesző darabjait, ha a privatizációs lázálomból felébredünk, a mostani elkótyavetyélési ár sokszorosáért kell az államnak visszavásárolni, ha egyáltalán tudja majd. Az ilyen épületek, műemlékek minden kultúrállamban a nemzet tulajdonában vannak, közkincsek, látogathatók. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az átgondolt privatizáció a műemléképületek nagy részére nem káros, hanem a fennmaradás és a jó hasznosítás hatékony eszköze. Itt azonban másról van szó. A nemzetközi mércével mérve is, a magyar ingatlanállomány színe-javáról. Az Operáról, a Parlament épületéről, gondolom, még ide sorolható a Vigadó, a Citedella, a királyi vár, nagy kastélyaink sora. Számuk egyébként nem sok. A négymillió magyar épületállomány töredéke, a tízezer védett épületből mintegy 6-800, amely mindig, minden időben kincstári tulajdonban tartandó. A jelen helyzet azért is tisztességtelen, mert az állami tulajdonosoknak akkor áll a teljes szavatosság, a kontroll nélküli kiárusítás, így vagy úgy a vagyonátmentés lehetősége, amikor az Országgyűlés már a törvény szigorával korlátozta az önkormányzatokat a legkisebb műemlék feletti rendelkezésükben, éppen a köz érdekére való hivatkozással, egyébként nagyon helyesen. A jelenlegi helyzetet egy súlyos joghézagréteg okozza. Jó néhány törvény, alapvető törvény nincs tekintettel a vagyon jellegére, például arra, hogy ebben a vagyonban nemzeti örökségünket képező műemlékek, természeti és más értékek lehetnek. Ilyen az 1989. évi XIII. törvény, a gazdálkodószervek és gazdasági társaságok átalakulásáról, az 1990. évi VII. törvény az Állami Vagyonügynökségről, az 1990. évi VIII. törvény az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről. A műemlékvédelmet még mindmáig szabályozó 1967-es keltű építésügyi miniszteri rendelet a privatizáció fogalmát még nem ismeri, nem ismerheti. Így a műemléki szempontok érvényesítése szabályokat nem állapíthat meg. Az elvesztegetett időt a Parlament üresjárataiban erre kellett volna fordítani. A legnagyobb gond pedig a következő. Egyik: az 1991. évi XX., úgynevezett hatásköri törvény szerint a Kormány végrehajtási rendeletének január 23-áig hatályba kell lépnie. Ezek sorába tartozik a műemlékvédelem feladatáról és hatásköréről szóló kormányrendelet is, amely a műemlékekhez fűződő közérdekek érvényre juttatását is szabályozná. Holnap január 23-a, és a kormányrendeletnek híre-hamva sincs. A másik: az 1991. évi XXIII., úgynevezett vagyontörvény előírja, hogy kormányrendelet szabályozza azon műemlékek körét, a mintegy 6-800 kiemelkedő építészeti alkotást, amelyek nem kerülhetnek ki az állam tulajdonából. Ennek a rendeletnek - már csak a vagyonátadás folyamatosságának érdekében is - régen meg kellett volna jelennie. Az állami tulajdonban tartandó műemlékek jegyzékei október óta kézen-közön forognak, és ezek a törvényalkotó szándékával ellentétes tendenciát váltottak ki. Vagy a kezelő igyekezett gyorsan szabadulni tőle, vagy pedig manipulációs üzleti lehetőségekre adott alkalmat. Tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, hogy szíveskedjék azonnali intézkedéssel megakadályozni nemzeti örökségünk elvesztegetését, és biztosítani a műemlékek védelméhez fűződő közérdek érvényre jutását. Szeretném kérdezni, számíthat-e a Parlament arra, hogy a megalkotott törvények végrehajtásáról a végrehajtó hatalom, a Kormány kellő időben gondoskodik-e. Tisztelettel rövid időn belül kérek tájékoztatást arról, hogy a Kormány milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a felsorolt műemlékek visszakerülnek-e a köztulajdonba, vagy sikerül-e megakadályozni kikerülésüket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)