Szigethy István (SZDSZ)
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Erre a törvénymódosításra valóban szükség van - sajnos azonban ezzel már megkéstünk. A csődtörvény hatályba lépett, a csődtörvényhez kapcsolódó büntetőjogi szankciókat azonban az Országgyűlés csak most tudja meghozni. Sajnálatosnak tartjuk, hogy erre így kerülhetett sor. A jogalkotási koncepció hiányának két elemét mutatja: egyrészt az egész jogrendszeren belüli hiányt, másrészt azt, hogy az egyes büntető jogszabályok megalkotásánál nincs kellő összhang. Erre egyébként Salamon László bizottsági elnök úr az előbb már utalt a bizottsági beszámolójában. A Büntető Törvénykönyv, ahogy Salamon László elnök úr az előbb hivatkozott rá, valóban rendkívül fontos jogszabály, minden szavát meg kell rágni, nagyon súlyos következményei lehetnek bármiféle pontatlanságnak. Feltétlenül célszerű ezért, hogy a büntető jogszabályok megalkotása során a törvény előkészítésébe, megtárgyalásába lehetőség szerint a tudományos életnek és a jogalkalmazói szakmának a képviselőit mindenképpen vonjuk be. Ezt máris javaslom, hogy a bizottsági ülésekre feltétlenül hívjunk meg közülük meghatározó egyéniségeket, mert a Büntető Törvénykönyvnek az ilyen jellegű módosítása, hogy szükségszerűen váratlanul apróbb tényállásokat beépítünk a Büntető Törvénykönyvbe, nagyon komoly veszélyekkel jár. Bármiféle pontatlanság emberek sorsát befolyásolhatja a későbbiek során, és tudnunk kell, hogy egy büntető ítéletnek bárkire nagyon súlyos következményei vannak az egész életében. A Büntető Törvénykönyvnél mindenképpen szükség van az állandóságra törekvésre. Ahogy Salamon elnök úr hivatkozott rá, nem egészséges az, ha egy Büntető Törvénykönyvet nagyon rövid időn belül több tekintetben módosítgatunk. A Büntető Törvénykönyv alkalmazásának ez semmilyen formában nem használ, bizonytalanná teszi a joggyakorlatot. A másik probléma a koncepció hiányánál az, hogy a jogalkotásról szóló törvény értelmében a Kormánynak egymásra épülő jogalkotási tervének kellene lennie. Ezt a törvény előírja. Sajnálatos, hogy ötletszerűen kerülnek elénk a törvények, és így kerülhetett sor arra, hogy miközben a csődtörvényt már régen megtárgyaltuk, már hatályba lépett, a hozzá kapcsolódó büntető rendelkezések előterjesztése megkésett keményen. A bizottsági vita során már fölvetődött éppen ezért az az igény, hogy a továbbiakban a Büntető Törvénykönyvet mindenképpen egységesen kell tárgyalnunk. Most rátérve a konkrét jogszabályra: ez a váratlan, gyors és kellően előkészítetlen előterjesztés sajnos pontatlanságokkal járt. A törvény sürgős. Bízunk abban, hogy a pontatlanságok kiiktatásával mégis alkalmassá válik arra, hogy a rendeltetését be tudja tölteni. Hadd hívjam fel ezekre a pontatlanságokra a figyelmet, és máris előlegben megjegyzem, hogy most osztják ki azokat a módosítási javaslatokat, amelyekkel ezeknek az elhárítását kíséreltem meg. Pontatlanságot jelent a jogalkotási törvénnyel való összhang hiánya. A jogalkotási törvény értelmében büntetőjogi tényállást csak törvény határozhat meg. Ezzel szemben az előterjesztett törvényjavaslat két helyen is jogszabályra utal, amely törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály elemeinek a büntető tényállásba való beépítését teszi lehetővé. Ennek a hibának az elkerülése érdekében mind a két helyen módosító indítványt terjesztettem elő, konkrétan megjelölve azt is, hogy milyen törvény alkalmazását látom az adott helyen indokolhatónak. A miniszter úr expozéjában azonban, meglepetésre, azt tapasztaltam, hogy törvényhozói szándék, hogy ne legyen konkrétan meghatározva a jogszabály, amelyet itt a konkrét tényállás kitöltésére alkalmazni kell. Ezt büntetőjogilag elfogadhatatlannak és rendkívül veszélyesnek tartom. A jogalkotási törvény önmagában csak azt tiltja, hogy törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezései bekerülhessenek a törvénybe, tehát a jogszabály helyett a törvényre való utalás mindenképpen szükséges. Én azonban nem tartom megfelelően megnyugtatónak azt, hogy a "törvény" szó önmagában kerüljön a "jogszabály" helyére, annak a megjelölése nélkül, hogy milyen törvény alkalmazása jöhet számításba. Hadd mondjak egy kis példát ennek a szemléletnek a pontatlanságára. Az 1. § szerint megállapítani javasolt 289. § első elkövetési magatartását ha összeolvasom, a következő szöveg jön ki: aki jogszabályban előírt beszámolási kötelezettségét megszegi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nos, az adott tényállás címe nem eleme a törvényi tényállásnak. Egy adott bűncselekményt tehát egy ilyen magatartás megvalósítása is indokolttá tehet. Elnézést, Salamon úr jelentkezett+ Hogy ha én ezt a szöveget összeolvasom, bármiféle jogszabályban előírt beszámolási kötelezettségnek a be nem tartása büntetőjogi következményekkel járhat együtt. Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ennek milyen veszélyei vannak. Például itt van az Alkotmány. Az Alkotmány 39. §-a tartalmazza a következő szöveget: "Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni." A következő bekezdés a Kormány tagjainak a beszámolási kötelezettségét rögzíti. Ha én szó szerint veszem ezt a törvényszöveget, amit a Kormány előterjesztett, akkor "kis színes"-ként hadd jegyezzem meg, hogy ennek a beszámolási kötelezettségnek az elmulasztása, mely rendszeres és így legalább a félidő tájban esedékes lenne, uram bocsá+ büntetőjogi következményekkel járhatna. Gondolom, ezt senki nem akarja, a Kormány saját maga sem kíván ilyen következményeket saját magával szemben például megvalósíttatni. Ezért mindenképpen szükséges az, hogy ez a jogszabály, amely büntető törvénynek a része lesz, konkrétan legyen megjelölve, mert konkrét megjelölés nélkül egészen egyszerűen használhatatlan ez a tényállás. Általánosságban jogszabályról vagy törvényről beszámolni, amikor sok jogszabály tartalmaz beszámolási kötelezettséget, nem lehet, büntetőjogi következményeket ehhez fűzni szintén nem lehet. A másik probléma, hogy stiláris, szerkezeti gondokat is találtam a jogszabályban. Ezekkel most nem kívánok az általános vita keretében foglalkozni, a módosítási indítványaim ezeket tartalmazzák. Vannak tartalmi pontatlanságok. Például felesleges átfedést jelent a kockázatos vállalkozásra való utalás a tervezetnek egy adott helyén, amely önmagában azért értelmetlen, mert a későbbiekben eredményhez kötött a tényállás megvalósítása, és önmagában a kockázat nem jelent eredményt. Ezekkel nem kívánok foglalkozni, ezek a részletes vitára tartozó kérdések. Összességében, a módosítási indítványok lehetővé teszik az együttgondolkodást. A Szájer József által előterjesztett, és az általam előterjesztett módosítási javaslatok csatlakozási módosítási javaslatoknak a lehetőségét biztosítják a részletes vitához is, és bízom abban, hogy képviselőtársaim a kollektív bölcsességük összeadásával ebből a törvényből olyan jogszabályt fognak mégis alkotni, amely alkalmas lesz a rendeltetésének a betöltésére. Köszönöm szépen. (Taps.)