Ráday Mihály (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Képviselőtársaim! Nyilván nem okoz meglepetést, ha emiatt az átadás miatt neheztelek, hiszen az interpelláció elején még az a félmondat is ott áll, miszerint a téma valódi szakértőihez intézem interpellációmat, hiszen az egyetlen a teremben+ azt hiszem, pardon, más is van a teremben, aki múzeum- ügyben perfekt, tehát múzeumi-vezetői gyakorlatot végzett a Kormányban, de mindenképpen kompetens abban, hogy a kérdésben ítélkezzék. Másrészt az elején el akartam volna mondani, hogy körülbelül 8 évvel ezelőtt egyszer a Semmelweis Orvostudományi Múzeumban álltunk, abban a múzeumi részben, ahol a Török-patika berendezése van, amely a Király utca 12-ből került oda, és azt mondtam, hogy én nem szeretem a patika-múzeumokat, mert szerintem semmi akadálya annak, hogy egy régi patika-berendezésből a patikus aszpirint áruljon. Nem tudom, miért kell ezeket múzeummá nyilvánítani, belépődíj ellenében vagy ingyen mutogatni ahelyett, hogy árulna benne egy patikus! Milyen jó lenne - mondom -, hogyha ezt a bútort visszavinnék a Király utca, akkor még Majakovszkij utca 12-be és Török-patika lenne ismét. Erre a miniszterelnök úr - akkor még múzeumigazgató - azt mondta: ez egy csacsiság, mert hiszen a bútornak így van egyedül módja a megőrzésre a jövő számára, hogy itt van a múzeumban, mert ha visszavisszük esetleg az eredeti helyére, akkor azt széthordhatják a boltok, más célra használják fel, kárt szenvedhet. Hát az az igazság, hogy azok a tárgyak, amelyek múzeumba kerültek, azoknak a léte sincs most garantálva, és erről kívánok most beszélni, és ezért gondoltam, hogy ha ő hallaná ezt és válaszolná meg talán, e dolog ennél korrektebb nem is lehetne. Mindazonáltal szeretnék reagálni a mai nap kezdő anyagára. Czoma László képviselőtársam beszélt műemlékekről, megemlített egy múzeumot, amely általam is szóba lesz hozva: az Öntődei Múzeumot, és beszélt a műemlékek állami tulajdonban tartásáról, hogy milyen számban legyenek ezek az épületek ott tartva. Az én véleményem szerint a műemlékvédelem és a nem műemlékké nyilvánított, épített örökség védelme nem elsősorban tulajdonjogi kérdés. Három dologra vezethető vissza. Az egyik: a tájékoztatás, a publikáció, a megszerettetés, a gyereknevelés, iskoláztatás, stb., ezen a dolgon már 13 éve ügyködöm úgy, ahogy még áll szándékomban egy darabig. A másik két dolog: egyrészt az anyagi ösztönzésnek a rendszere, miszerint olyan támogatási rendszert kell kialakítani, amikor az embereknek érdekévé válik a magyar építészeti örökség fenntartása, másrészt pedig a tiltási rendszer, tehát magyarul: az olyan büntetéseknek a kitalálása és foganatosítása, mitől elmegy a kedvük ezeknek a lerombolásától, sorsára hagyásától vagy átalakításától. Ebben - sajnos - legfeljebb segítő szólamokat mondhatok, ezt a munkát nem tudom a Kormány helyett elvégezni, de ideje volna, mert a hazai műemlékállomány valóban nagy veszélyben van, és ezért is fontos, hogy ma erről kétszer is szó esett. Kérem szépen, a múzeumokról! Volt néhány lelkes ember az országban és más országokban is, akik életüket szánták arra, hogy egy múzeumot létrehozzanak vagy gyarapítsanak. Széchenyi neve lenne a legnagyobb, de Pulszky is belehalt és mondhatnánk Déri Frigyest Debrecenben és Hopp Ferencet, a Kelet-Ázsiai Múzeum alapítóját, és ezeknek az embereknek vannak folytatóik - kérem szépen - ebben az országban, és lettek folytatóik érdekes módon az ötvenes években, amikor több ipari jellegű múzeum jött létre; olyan múzeumok, amelyek bizonyos ipari, kereskedelmi szakmáknak a múltját őrizték meg. Ehhez találtak lelkes pártolókat mind a szakminisztériumok akkor pártállam-igazgatta vezetői között, találtak lelkes támogatókat a helyi önkormányzatokban, akkori tanácsokban és találtak az illetékes ipari vállalatoknál támogatókat, úgyhogy ezek a múzeumok létrejöttek. Ilyen az országban tudomásom szerint 15 van, és gyorsan emlékeztetnék rá, hogy a jelenlévő képviselőtársaim tudják, hogy ez hány megyét, hány képviselőt érint. Amikre gondolok, az az Elektrotechnikai Múzeum Budapesten, a Vegyészeti Múzeum Várpalotán, a Textilipari Múzeum Budapesten, a Kohászati Múzeum Diósgyőrött, a Bányászati Múzeum Sopronban, az Öntődei Múzeum Budapesten, az Alumíniumipari Múzeum Székesfehérvárott, az Olajipari Múzeum Zalaegerszegen, a Posta és Távközlési Múzeum Budapesten, a Tűzoltó Múzeum Budapesten, a Vízügyi és újabban Környezetvédelmi Múzeum Esztergomban, az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Rudabányán, az Építészeti Múzeum Budapesten - amely csak de jure létezik, mint tudjuk -, az Építőipari Múzeum Veszprémben és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Budapesten. A felsorolás azért érdekes, mert a Magyar Köztársaság idei költségvetésében három - elnézést, miniszter úr, én kettőt írtam az interpelláció szövegében, utánanéztem, három múzeum említtetik meg tételesen: a Közlekedési Múzeum a 13. fejezetben, a Mezőgazdasági Múzeum a 18.-ban és az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnál a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint az egyházi közgyűjtemények támogatása a Művelődésügyi és Oktatási Minisztérium költségvetésénél 120 millióval. Kérem szépen, igyekszem felgyorsítani a dolgokat. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot, a Mezőgazdasági Múzeumot - úgy vélem - hogy nem kell féltenünk egy darabig, de remélem, hogy a Semmelweis Orvostudományi Múzeumot, Levéltárat és Könyvtárat is valahogy majdcsak elüzemeltetik a jövőben. A Tűzoltó Múzeumot talán a Belügyminisztérium fenntartja - gondolom, a Hadtörténeti Intézet- és Múzeumot a Honvédelmi Minisztérium -, de mi lesz a többivel. Kíváncsi vagyok, hogy miután szétvált a vízügy és a környezetvédelem, az esztergomi múzeum sorsa mi lesz. Szeretném tudni, hogy mi lesz a Bányászati Múzeum sorsa, amely több mint másfél éve van zárva, kérem szépen Sopronban - az egyik legszebb múzeuma az országnak. A Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság - átalakult cég az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztből - talán fenntartja a Göcseji Múzeumot! Ki tudja, hogy a Kazinczy utcai Elektrotechnikai Múzeumot fenn tudják-e tartani? Székesfehérvárott és Veszprémben mi lesz az építőipar emlékeivel? Mi lesz a Kohászati Múzeum gyűjteményével - kérem szépen -, amikor Diósgyőrött már a futballcsapat fenntartása is - ugyebár - nehézségekbe ütközik! Mi lesz az Öntődei Múzeummal, amelyet most kezdenek privatizálni? Ez ott van a Bem József utcában; egy "ékszerdoboz", kérem szépen, a Ganz gyár emlékműve! A Textilipari Múzeumot, amely ma a fő témám, alig négy éve nyitották meg akkor véglegesnek tűnt épületében. A Textilipari Tudományos Egyesület, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint az érdekelt gyárak hozták létre igen lelkes emberek közreműködésével és kezdeményezésére. Azóta - merthogy kellett egy kezelő, ami a Textilipari Kutató Intézet lett, ez INNOVATEXT-té alakult át -, ez a cég eladta a házat a NOVOTRADE-nek, - a NOVOTRADE-nek az ott gyűjtött, a magyar textilipar történetét bemutató gépekre, textíliákra, iratanyagokra igazán semmi szüksége nincs, a múzeumnak júniusig fel is út, le is út! Szeretném tudni, hogy mi lesz velük? Hiszen ezek a múzeumok olyan pénzekből gazdálkodtak és olyan székhelyen voltak, amelyeket a központosított állam adott nekik, egyes tárcák, gyárak adtak nekik, amelyek most átalakulnak! Mi lesz a haza és haladás eredményeit bemutató magyar múzeumok sorsa? Erre szeretnék választ kapni és ezen belül konkrétan: mikor nyitják meg a Bányászati Múzeumot, és mi lesz például a Textilipari Múzeum sorsa, amelyet ebben a félévben fognak bezárni! Várom a miniszter úr válaszát a minszterelnök úr helyett. Köszönöm. (Taps.)