Andrásfalvy Bertalan (MDF)
DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ráday képviselő úr interpellációját az Országgyűlés Hivatalába január 20-án nyújtotta be a szükséges aláírásokkal, mivel rendkívüli országgyűlési szakunk van. Ezért a felsorolásból is hallhatták: számos, néven nevezett, különböző tulajdonú, főhatóságú és tárcához tartozó múzeumi gyűjtemény sorsáról kért felvilágosítást. Nyilvánvaló, hogy minden egyes gyűjtemény helyzetéről és jövőjéről ennyi idő alatt kielégítő beszámolót nem lehet elkészíteni, ezért a legfontosabb általános kérdésekre kell szorítkoznom. A Ráday Mihály képviselő úr interpellációjában felvetett probléma jelenleg valóban a magyar múzeumügy úgyszólván legsúlyosabb gondja. Az ipari szerkezetváltás, a gazdaságtalan vállalatok felszámolása és a privatizáció következtében jelentős gyűjtemények maradtak gazdátlanul, működésük vagy teljesen megoldatlan, vagy éppen csak vegetálnak. Azon gyűjtemények előtt, melyektől a fenntartó vállalat megvonta a támogatást, vagy maga a vállalat is megszűnt, gyakorlatilag két út áll. Egy: vagy felszámolják magát a múzeumot, és a gyűjteményét elhelyezik az illetékes területi múzeumok egyikébe, vagy a másik megoldás: alapítványok létesítésével gondoskodnak a szakmúzeumok folyamatos és további működéséről. Jól működő alapítványi múzeumot működtet a posta, több gyűjteményt például a soproni Központi Bányászati Múzeum, a várpalotai Vegyészeti Múzeum, a veszprémi Építőipari Múzeum, alapítványi tőkéjének összegyűjtése szakaszában van. A megoldás egyik legfontosabb feltételéről a múlt héten Máltában tartott, és az Európa Tanács által összehívott, a kulturális örökség és régészeti, műemléki értékek védelméről szóló konferencia is határozott. Eszerint az európai országok közös feladata, hogy kulturális örökségünk értékelése és védelme érdekében közösen lépjünk fel Európában egyrészt a kulturális értékekre való érzékenység felkeltésére, az oktatásban, felvilágosító munkában, tömegkommunikációs eszközök igénybevételében, másrészt e védelmet szolgáló törvényalkotás és szabályozás területén. Olyan összehangolt törvénykezésre van szükség Európában, mely jogilag ad védelmet és szankcionálja a védelem elmulasztását, vagy ezeknek az értékeknek szándékos pusztítását. A magyar múzeum- és műemlékügy rendezésére a törvényeken már régóta dolgozunk, összevetve az európai törvényekkel és ajánlásokkal, az erre vonatkozó konvenciót már Magyarország is aláírta, tárcaegyeztetésekre azonban csak szeptemberben kerül sor. Valószínű, hogy más törvények elsőbbsége miatt az általános törvény +93-ban kerül csak a Parlament elé. Ebben - amennyiben ezt a Parlament jóváhagyja - biztosítanánk a múltról tanúságot tévő régészeti, történeti, ipartörténeti, stb. tárgyak és építmények törvényes védelmét, elidegenítési szabályozását, előírnánk a kötelező régészeti feltárást minden beruházás előtt, s az ipari és műszaki, technikatörténeti emlékek megőrzéséről gondoskodnánk minden tulajdonformában. Ehhez több tárca és hozzájuk tartozó intézmény, például az ÁVÜ együttműködése, egyeztetése is szükséges. A legfontosabb, amit itt újra kiemelnénk, az effajta muzeális értékek iránti érzékenység felkeltése. Ez hiányzik a magyar társadalomban, amit Ráday képviselőtársunk úgy fogalmazott meg, hogy ezek a múzeumok egy-két lelkes ember működéséből, önfeláldozásából születtek meg. Ez nem elég. Ma az egész társadalomnak figyelni és értékelni kell ezeket a tárgyakat. Ebben vagyunk leghátrább, ebben vagyunk leginkább elmaradottak. Az egyes szakmúzeumok helyzetének megoldására, az érdekeltek bevonásával, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium előterjesztést készít, melynek eredményeiről és javaslatairól 30 napon belül írásban fogom tájékoztatni Ráday Mihály képviselő urat, ha ezt szükségesnek tartja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)