Hajdu Istvánné (FKGP)
DR. HAJDÚ ISTVÁNNÉ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Alig telt el egy év azóta, hogy rendszerváltásunknak a gazdasági életre vonatkozó egyik sarkalatos törvényét tárgyalta és fogadta el az Országgyűlés: az ártörvényt. Akkor hozzászólásomban, rendhagyó módon, a törvénytervezet legvégén található és már a szakemberek számára is szinte áttekinthetetlen jogszabályi dzsungel megszüntetésének jelentőségére hívtam föl a figyelmet. Gondolom, sokakban megfogalmazódott akkortájt a kérdés: vajon e területen az állami szabályozásnak ilyen nagy mértékű beszűkülése nem vezeti-e gazdaságunkat a teljes dezorganizációhoz. Mindazok, akik nem bíztak abban, hogy a piac a paternalista megkötéseknél racionálisabban, ugyanakkor keményebben és kíméletlenebbül képes az árakat alakítani, ma már bizonyára megnyugvással veszik tudomásul, hogy igenis, képes volt a gazdaság váltani. Határozott átrendeződéseknek lehettünk a tanúi a piacváltás, a vállalkozói költséggazdálkodás területén. Mind a termelői, mind pedig a fogyasztói magatartás a racionalitás irányába mozdult, és ezt akkor is pozitívan kell értékelni, ha gondjaink közben gyarapodtak. Természetes, hogy - különösen a váltás elején - felszínre kerülnek nemkívánatos, népszerűtlen feladatok is. Ezeken azonban csak úgy jutunk túl, ha értékeljük az adott helyzetet, és hogyha keressük a megoldást. Az árszabályozás elvei az eddigi tapsztalatok alapján helyes irányúak voltak. Nem igazolódtak - ahogy a miniszter úr mondta - azok az aggályok, hogy a közel 900s szabad ár mellett a fogyasztók teljes körben és teljesen kiszolgáltatottak lesznek. Ebben, természetesen, a piaci viszonyok erősödésének, a keresleti korlátoknak és az antiinflációs politikának egyaránt szerepe volt. Az eltelt év során azonban megfogalmazódtak szakmai észrevételek is - ezekből szeretnék egynéhányat kiemelni. 1. Az élelmiszer-gazdaság területén mind sürgetőbbé válik az agrárpiaci rendtartás új törvényi szabályozása és az ártörvény szerinti legalacsonyabb ár összhangjának a megtermtése. Erre a későbbiek során még visszatérek. 2. A jövedéki cikkek esetében igen gyakran vetődik fel a rögzített ár alkalmazásának a szükségessége, a jövedéki adó biztonsága és az ellenőrzés javítása oldaláról. Ez, nézetem szerint, nem helyeselhető, mert a termelői és a költségvetési érdekek a szabadárak mellett is összhangban tarthatók. 3. Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzatok általában támogatják az ármegállapítások részükre történő átadását, ugyanakkor nehezen birkóznak meg a népszerűtlen döntésekkel a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatrendszerben - gondolok itt a távfűtés és a táv- melegvízszolgáltatás díjmegállapításának gondjaira. 4. Figyelmet érdemelnek azok a felvetések is, amelyek valamilyen érdekegyeztetési fórum létrehozását szorgalmazzák egyes áruk, szolgáltatások árváltozásának és tarifarendszer-változásának kérdéseiben. Az érdekellentétek a fejlett ipari országokban is a piac spontán erőinek háttérbe szorításával, a gazdasági szereplők közötti nyílt és formalizált egyezkedéshez vezettek. A termelők és a kereskedők spontán módon hozták létre különféle érdekképviseleti szervezeteiket - ahhoz azonban, hogy a legnépszerűbb és legkiszolgáltatottabb érdekcsoport, a fogyasztó is hallatni tudja hangját, állami segítségre is szükség volt. Ezekben az országokban a szervezett fogyasztók érdekeit úgy védik a termelőkkel és a kereskedőkkel szemben, hogy intézményi kereteket dolgoztak ki a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezésére. A fogyasztók kiszolgáltatottságának ellensúlyozásaként nálunk is alapvető követelmény, hogy az állam tevőlegesen vegyen részt, jogalkotással, intézmények és fórumok megteremtésével, a fogyasztói érdekvédelemben. Jogalkotással olyan garanciákat teremthet a Kormány a fogyasztók számára, amiknek lényege, hogy a hegemón termelői magatartásformát befolyásolják, gazdasági keretek között kordában tartsák. Az intézményesített fogyasztóvédelem megteremtésére pedig jó példa, hogy a közelmúltban létrehozták a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, és ennek regionális szervei a termelők piaci magatartását az egész ország területén, most már a fogyasztói oldalról veszik kontroll alá. Ezen általános bevezető rész után a jelenlegi törvénytervezet két - általam jelentősnek ítélt - gondolatcsoportjához fűzök kicsit részletesebben megjegyzéseket. Így először a hatósági ár és a szabad ár kapcsolatára, másodszor pedig a mezőgazdasági termelés védelmét szolgáló minimálárak és az előkészítés alatt álló agrárrendtartási törvény összhangjának egyes problémáira térnék ki. Mindezeket konkrét példákon keresztül kísérelem meg érzékeltetni. Ami a hatósági ár és a szabad ár kapcsolatát illeti, mint tudjuk, a szilárd tüzelőanyagok esetében eddig elvi ellentmondás volt, hogy az importnál a szabad ár, míg a hazai termelésnél kötött ár volt érvényben. Ezt az ellentmondást a jelenlegi szabályozás, törvénytervezet feloldja, vagyis mindkét beszerzési forrás esetében szabad árat tart helyesnek. A törvényjavaslat szándékával egyetértek, de a realitásokat is figyelembe véve megoldásra javaslom a következőket. Látszik, hogy a mai, más szempontból szerencsére viszonylag alacsony világpiaci energiaárak mellett szénbányászatunk képtelen versenyezni az energiaimporttal. Ezért a hazai szénbányászat legnagyobb fogyasztója, a Magyar Villamosművek Tröszt a hazai bányászat kínálatánál mintegy 25kal kevesebb erőművi szenet tervezett felhasználni ebben az évben. Bizonyos volumenű bányászat tartós fenntartása ugyanakkor nemzeti érdekünk. Ezért a Kormány közvetítésével egyezség jött létre a bányászat és a Magyar Villamosművek Tröszt között a tervezettnél több és drágább erőművi szén átvételére. Nézetem szerint helyes ez a megállapodás, de következményként kívánatos lenne az erőművi szenet átmenetileg továbbra is hatósági árkategóriában tartani, vagy érvényesíteni a szabad árformát, de egy, már korábban is felmerült elképzelés nyomán sürgősen létrehozni minden érintett esetben a bánya-, erőművállalat fúziót, vagyis egy szervezeten belül valósítani meg a tüzelőanyag és a villamos energia termelését. Egy másik példa: bizonyára sokat felfigyeltek az 5 kilogrammosnál nagyobb kiszerelésű propán-bután gázkeverék árformájának a megváltozására is, amely hatósági árformából szabad árformába került. Mindaddig, amíg monopolhelyzetben van a termelő, a hatósági ár garancia, tehát a kormányzat ilyen irányú szerepvállalása természetes. De a privatizáció során a monopolhelyzet megszűnhet, a kormányzat tehát már a privatizáció elősegítésére kell, hogy garanciát vállaljon, és az árak meghatározását a szerződő felek egymás közti megállapítására kell bízni. Természetesen a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény és az ártörvény keretei között. Több nagy európai multinacionális cég, úgy tudom, érdeklődik a mintegy két és félmillió fogyasztót érintő propán-bután gáz forgalmazása iránt. A tárgyalások éppen a monopolhelyzet elkerülése érdekében elhúzódtak, de ismereteim szerint a közeljövőben külföldi tőkével működő vegyes vállalat már megkezdi a működését ezen a területen. Végül még egy példát emelnék ki a hatósági árak szűkítésének lehetőségére és szükségességére. A jelenlegi törvényjavaslatban nem szerepelnek a hatósági áras termékek között a tankönyvek, a jegyzetek és a kották. A tankönyv- és jegyzetkiadók támogatásának megvonásával ezeknek a termékeknek a fogyasztói ára szabadáras lesz, így ezen a területen is megindulhat az egészséges verseny, amely előfeltétele a korszerű, magas szakmai színvonalú tankönyvellátásnak. Továbbá lehetővé teszi azt is, hogy minden érdeklődő most már piaci áron hozzájuthasson ezekhez a kiadványokhoz. Ugyanakkor a közoktatás és a felsőoktatás nappali tagozatos hallgatói közvetlenül kapnak támogatást tankönyvek vásárlásánál. Így csak azok jutnak támogatáshoz, akik arra jogosultak, ugyanakkor minden érdeklődő szabadon hozzájuthat ezekhez a könyvekhez. Ami a második gondolatcsoportot illeti, vagyis a jelenleg hatályos ártörvény és a már formálódó agrárrendtartás összhangjának megteremtése is változtatásokat igényel az árformák területén. A jelenleg érvényes ártörvény a vágósertés- és vágómarha termékek felvásárlásánál minden minőségi kategóriára legalacsonyabb hatósági árat állapított meg. Ez egyenként sokféle ármegállapítást igényelt, az ebből fakadó működési zavaroknak az elmúlt évben - sajnos - tanúi is voltunk. Azt is figyelembe kell venni, hogy a minőségre, a szállításhoz kapcsolódva a határidőkre, az ütemezésre, a megrendelés nagyságára, a teljesítés helyére, a fizetési feltételekre tekintettel minden egyes termékre vonatkozó ármegállapítás részletes további szabályozást igényel. Ez az FM hatáskörébe tartozó ármegállapításokat bonyolulttá és terjedelmessé tette. Hiszen, mint tudjuk, a hatályos ártörvény 9. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hatósági árak alkalmazási feltételeivel, azaz az előbbi felsoroltakkal együtt kell megállapítanunk. A legalacsonyabb hatósági ár ilyen széles körű alkalmazása nem indokolt, korlátozza a piachoz igazodó árak kialakulását. Ezért a legalacsonyabb hatósági ár, amely biztonságot nyújt és védelmet nyújt a termelőnek, a jelenlegi javaslatban az adott termékcsoporton belül csak a különleges minőségű termékeknél érvényesül, ösztönözve ezzel a jobb minőségű alapanyag- termelésre mind a belföldi ellátásban, mind pedig az exportban. Mindez a kidolgozás alatt álló agrárrendtartási törvénnyel is harmonizál. Egy másik példa: a hatályos szabályok szerint a tehéntej és tejszín mezőgazdasági termelőtől továbbértékesítés vagy továbbfeldolgozás céljára történő felvásárlás esetén eddig a legmagasabb hatósági árkategóriába tartozott. A jelenlegi törvénytervezet ennek is a megszüntetését javasolja és a tehéntej felvásárlási árát a legalacsonyabb hatósági árkategóriába sorolja. Ez helyes, mert egyrészt a tej fogyasztói ára szabad lett, ezért szükségtelen a tej felvásárlási áránál a legmagasabb ár fenntartása, másrészt a tejágazat védelme és a lakossági ellátás biztonsága érdekében is indokolt a legalacsonyabb felvásárlási ár bevezetése. Az élelmiszergazdaság területén utolsóként a fogyasztói tej és a kenyér árformája tervezett megváltoztatásának indoklására térek ki. A tej, valamint a kenyér legtöbb fajtája a hatályos jogszabály szerint már eddig is szabadáras volt. Egyedül a 2,8zsírtartalmú tehéntej és a fehér kenyér fogyasztói áránál tartották fenn a legmagasabb hatósági árat. Ennek következményeként ezek termelési és forgalmazási érdekeltsége csökkent. A jelenlegi törvénytervezet az említettek alapján, továbbá korábbi fogyasztói árkiegészítés leépítése miatt is javasolja a hatósági ár megszüntetését ezen a területen is. Ezzel a piaci árszabályozás most már teljes körűvé jutna az egész élelmiszer-termékcsoportnál. Befejezésként arra szeretnék utalni, hogy az élelmiszer-gazdaság szabályozásának kérdéskörét illetően rövid időn belül egy átfogóbb, a nyugat- európai országokéval harmonizáló szabályozást, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt fogjuk tárgyalni. Úgy gondolom, az abban foglaltak még egyértelműbben rávilágítanak azoknak a változtatásoknak a szükségességére, amelyeket a jelenlegi törvénytervezet már most bevezetni kíván. Mindezeket figyelembe véve a mostani törvénytervezet változtatásait az említett jogi és intézményi garanciák egyidejű megteremtésével elfogadhatónak tartom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)