Bakó Lajos (MDF)
BAKÓ LAJOS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr. Nagyon rövid tudok lenni, mert az előttem szólók foglalkoztak többször ezzel a kérdéssel, amiről én is szeretnék szólni, illetve szólok. Ez pedig a mezőgazdasági minimálár kérdése. Javaslatommal összefüggésben szeretnék most általában néhány gondolatot megosztani önökkel. Javasolni fogom, hogy azokat a termékeket, amelyek olyan mezőgazdasági tömegtermékek, hogy tőzsdei forgalmazásra alkalmasak - ilyen a búza, a kukorica és a vágósertés, ami a mai magyar gyakorlatban már élő tőzsdei forgalmazási cikk -, kerüljenek ki a legalacsonyabb ár hatása alól. Ehhez szeretnék néhány általános indokot felsorolni. A termelő biztonsága a legfontosabb, ezzel valóban mindannyian egyetértünk, tehát a termelő biztonságát meg kell teremteni. Ennek kétféle módja van a jelenlegi gyakorlatban. Az egyik a már hivatkozott nyugat-európai gyakorlat, ahol az állami közvetlen beavatkozás működik. A másik az észak-amerikai gyakorlat, ahol a tőzsdén kialakult árat veszik alapul, és a termelő a saját biztonságát ott teremti meg, illetve a vásárló is. A gyakorlatban véleményem szerint úgy tűnik, hogy a nyugat-európai sokkal kevésbé hatásos, mert óriási túltermeléshez vezet, amellett, hogy hatalmas állami dotációkat emészt fel. Az észak-amerikai rendszer egy sokkal intenzívebb és sokkal exportorientáltabb gazdaságot eredményezett, és az állam felelőssége is lényegesen kisebb. A termelő felelőssége nagyobb, de a saját biztonságát mégis képes megteremteni. Tehát én azért tennék javaslatot ezeknek a minimáláraknak az elhagyására, hogy Magyarországon inkább ehhez az észak-amerikai típusú biztonsághoz jussunk el. Nagyon megtisztel, hogy Soós Károly Attila úr, a költségvetési bizottság elnöke megismételte érvelésemet - némiképpen sajátjaként -, amit a bizottságban elmondtam, ami az állami intervenciós működésre, mechanizmusra tesz javaslatot. Ez azt jelenti, hogy a minimálárat valóban az állam határozza meg magának, de csak elvben és csak a szemhatárában, a horizontjában tartva, és akkor, amikor az árak csökkennek e felé az általa megállapított minimálár felé, akkor egy előre végiggondolt és jól működő intervenciós mechanizmust indítson be, ami lehetőleg - rossz szóval - piackonform vagy hát inkább magyarosan piacbarát folyamatokból álljon. Ez lehet felvásárlás vagy export megindítása, új piacok feltárása, esetleg a termelőknek valamiféle egyéni dotációja. Én úgy gondolom, hogy a piacnál nem lehet senki sem erősebb. Tehát az állam nem tudja irányítani összességében a piaci folyamatokat. Ezt az előbbi megállapításomat fényesen bizonyítja az összes tervutasításos gazdaság bukása a világban, de ideig-óráig ezekkel az intervenciós mechanizmusokkal a termelők számára a termelők igényei szerint befolyásolni tudja ezeket az áralakulásokat, és ezt a minimálár körül teheti meg. De ne írja elő törvényben, mert az rendkívül torzító hatású! Ugyanis hamis biztonságot ad a termelőnek, azt gondolja, hogy ez a minimálár ha törvényben rögzített, akkor ez meg is fog valósulni a gyakorlatban. Na de, hogyha óriási tömegekben megjelenik ez az igény, hogy a minimálárat érvényesíteni kellene, akkor szerény véleményem szerint ennek a magyar államnak nem lesz ahhoz elegendő ereje, hogy ezt a minimálárat, amit saját magának törvényben meghatározott, érvényesíteni tudja. Ennyit szeretnék általánosságban mondani a javaslathoz, és a többit majd a részletes vitában szeretném elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)