Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék véleményt mondani, hiszen az előttem szólók eléggé körüljárták már a problémát. Úgy vélem, hogy a majdnem teljes árliberalizáció és az infláció megtorpanása együttesen a mi gazdaságunknak egy nagyon komoly eredménye, ami biztató a jövőre nézve. Tehát akkor, amikor a Parlament első évében tulajdonképpen felszabadította az árakat majdnem teljes körben, merész, de nagyon helyes lépést tett, aminek a gyümölcsei nyilván meg fognak érni, és ezen az úton kell továbbhaladnunk. Ezért mi alapvetően mindig üdvözöljük az árliberalizációt, de azzal hozzuk mindig összefüggésbe, hogy vajon megvan-e a kellő piaci helyzet hozzá. S a piaci helyzet ugye akkor kérdéses, hogyha bizonyos termékeknél állami beavatkozás, intervenció van, vagy lehet, vagy küszöbön áll. Tehát ilyen szempontból megvizsgálva, valóban mi is két ponton fejezzük ki aggályunkat, a következőképpen. Az egyik, ugye, a szilárd tüzelőanyagok teljes árliberalizációja, ami most megtörténne, és ezen belül nyilvánvalóan külön kell bontani a háztartási felhasználást és az energetikait. Tehát ahhoz én is csatlakozom, hogy itt aggályos a helyzet. Én úgy fogalmaznék, hogy azt kell tulajdonképpen megvizsgálni, hogy a már kialakult kritikus helyzetben a bányászok és a Kormány között történt megállapodás végrehajtható-e az ár felszabadítása mellett. Tehát ilyen szempontú felülvizsgálatot javaslok, és hangsúlyozom, hogy itt mi is csatlakozunk ennek a kérdéses voltához. A fehér kenyér felszabadítása tipikus példa arra, hogy miért jó az árliberalizáció, hisz ezután nyilván meg fog jelenni a fehér kenyér, és aki gondolja, szereti, vagy van pénze rá, meg fogja venni. Tehát ott nincs probléma. A 2,80s zsírtartalmú tejnél, amely a fogyasztásnak egy elég nagy körét öleli fel, nyilván másképpen jelentkezik ez a kérdés, és itt az állami beavatkozás ténye is fennáll, és az esetleges szükségessége. Ennek van egy szociális vetülete is. A szociális vetülettel kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen nem szükséges megvárni a szociális törvénynek a megalkotását, hiszen már jelenleg is a népjóléti tárcának van erre költségvetési fedezete, hogy amennyiben szociális feszültség keletkezik ezen a téren, akkor segíteni tudjon. De mindenesetre ennek a tejár teljes liberalizációnak a szociális vetülete miatt egyrészt, másrészt a túltermeléssel kapcsolatos esetlegesen szükséges állami intervenció miatt tartjuk mi is aggályosnak ezt az intézkedést. A rádió és a tévé műsorsugárzás díjának a rögzítését viszont mi is örömmel üdvözöljük abban az ott kialakult kritikus helyzetben. Én ennyiben foglaltam össze véleményünket, amelynek az a lényege, hogy mi messzemenően támogatjuk az árliberalizációt, de ezeket a kérdéseket megfontolásra ajánljuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)