Szabad György (MDF)
ELNÖK: Tisztelt képviselőtársunk logikája nyilvánvalóan helyénvaló, tundiillik elképzelhető, hogy egy-két képviselő nem kellő időben nyúl a gombhoz, nem szavaz, és így szándéka ellenére nem tud belefolyni a végeredmény kialakításába. (Közbeszólások: Így van!) Itt azonban egy más eset forog fenn. Az államtitkárok "igen"-jét akkor számítjuk be, ha felnyújtják a kezüket. Ha utólag jelzi, hogy föl akarta nyújtani a kezét, de nem nyújtotta föl... (Derültség.)..., akkor az ő szavazatát sem számítjuk be. Az eset azonban más. Nem került kérdezésre az, hogy az államtitkárok, akik nem szavaztak "igen-nel, vajon "nem"-mel szavaztak-e vagy tartózkodással. Meg kell monanom, hogy ezt általában nem szoktam és nem szoktuk föltenni kérdésként. De ha az államtitkár igényli azt, hogy kérdeztessék meg, hogyan szavaz, ez nem analóg a fölhozott példával. Én ennek megfelelően jártam el. (Szórványos taps.) A legszerencsésebb az lenne, amit nagy szavazáskor mindig alkalmazunk, hogy szavazáskor az államtitkárokat felkérjük, hogy fáradjanak képviselői helyükre, és ott szavazzanak. (Közbeszólás: Így van!) A napirend előtti - tehát napirendre vétel és így tovább - döntéseknél ez eddig nem volt szokásunk. A dolog tanulsága az, hogy én is, és nyilvánvalóan minden soros elnök ezentúl külön rákérdez az államtitkári szavazatokra akkor is, hogyha nem teszik föl a kezüket. Eörsi Mátyás kíván szólni.