Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször és indokkal elhangzik az elnöki pulpitusról az intelem, amikor felszólalásainkban előfordul, hogy összekeverjük az általános és a részletes vita funkcióját. Magam is gondolkodtam azon, hogy az általános vita végén, vagy a részletes vitában kérjek-e szót. Hogy az általános vita mellett döntöttem, annak két oka van. Az egyik, hogy meggyőződésem, a Házszabályban rögzített funkciójának egyre kevésbé tud megfelelni a részletes vita. A részletes vitára akkor kerül sor, amikor a bizottságok a módosító indítványok sorsáról állást foglaltak, és a Kormány képviselője is nyilatkozott. Ezért gyakorlatilag nincs értelme és nincs esélye a módosító indítványok melletti érvelésnek a részletes vita folyamán. A másik ok, ami miatt úgy érzem, hogy konkrét kérdések kapcsán is most, az általános vitában érdemes szólni, az az, hogy a törvénymódosító javaslathoz benyújtott módosító indítványok igen nagy száma nem csupán nagyszámú problémát jelez, hanem a törvényhozás általános feszültségeire, a törvényalkotási folyamat belső zavaraira is felhívja a figyelmet. E tárgykörben röviden két dologról szeretnék szólni. Az első. A jelenleg hatályos társadalombiztosítási joganyag egy törvénynek, a sokszor módosított végrehajtási jogszabályoknak a bonyolult rendszere. A benyújtott törvénymódosítás érinti az 1975. évi II-es törvényt, de érinti a végrehajtási rendeletet is, hiszen az ebben foglaltak egy részét a törvénybe emeli át. Ugyanakkor az előterjesztők nem mellékelték annak avagy azoknak a kormányrendeleteknek a tervezetét, amelyeknek szükségszerűen meg kell születniük, hiszen a törvény módosítása együtt kell, hogy járjon a végrehajtási jogszabályok módosításával is. Így tehát megint olyan helyzetbe kerültünk, hogy bizonytalan a jogalkalmazó, és tele van kérdéssel, kérdőjelekkel az érintett magyar állampolgár is. Engedjék meg, hogy csak a példálózás igényével két érintett csoportnak az enyhén szólva problematikus ügyét emeljem ki. Ez a sorkatonai szolgálatot teljesítők, illetve a nappali egyetemen, főiskolán tanuló hallgatók problémája. Remélhetőleg a módosító indítványok elfogadásával a törvény világosan ki fogja mondani, hogy a biztosítási ellátás járulékfizetés alapján járó jogosultság. Erre a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be módosító indítványt. Mit tudunk az általam idézett két csoport jövendőbeni sorsáról? Először is azt tudjuk, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők után a munkáltatóknak ezentúl nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetniük. Úgy tudom, a munkáltatók az erre vonatkozó tájékoztatást már meg is kapták, jóllehet a Parlament a törvényt még tárgyalja, és e vonatkozásban nem döntött. A törvényből kiderül, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők és az egyetemi, főiskolai hallgatók egészségügyi szolgáltatásra, anyasági, illetve temetési segélyre jogosultak, és az ezen ellátásért köteles járulék a költségvetést terheli. Az viszont nem derül ki a törvényból - és végrehajtási jogszabályt nem ismerünk -, hogy a költségvetés milyen nagyságrendű járulékfizetésre vállal kötelezettséget. Hogy a kérdés nem hiábavaló és nem is egyszerű, az abból derül ki, hogy a megállapodás alapján történő járulékfizetésnél a törvénytervezet különböző járuléksávokat sorol, és a szolgálati idő beszámításra is jogosulttá tevő járulékfizetés nagyságrendje lényegesen magasabb, mint az egészségügyi szolgáltatásra, anyasági és temetési segélyre jogosító ellátás. Önöknek bizonyára úgy tűnik, hogy későn este részletkérdéssel tartom fel a Parlament figyelmét. Azonban megkérdezem önöktől, akiknek a túlnyomó többsége nappali egyetemet és főiskolát végzett: vajon örülnek-e majd annak, ha e törvény módosítása következtében néhány hét múlva megtudják, hogy a nyugdíjkiszámítás alapjául számításul vehető szolgálati idejük 4, illetve 5 évvel megrövidül? Vajon örülni fognak-e önök közül azok, akik közel vannak a nyugdíjukhoz, ha megtudják, hogy előre számított nyugdíjuk jónéhány százalékkal alacsonyabb lesz, mert a törvénymódosítás következtében a nappali egyetemen és főiskolán eltöltött idejük többé szolgálati időnek nem számít? Félreértés ne essék, én nem állítom, hogy ez benne van a törvényben. De nincsen benne az ellenkezője sem. Nincsen a törvényben semmi garancia arra, hogy a költségvetés vállalni tudja a szolgálati idő beszámításául ráháruló járulékfizetési kötelezettséget, és ezért az egyetemi, főiskolai nappali végzettség a továbbiakban is nyugdíjszámítás alapjául szolgálhat. Szeretném, ha a tárca képviselője még a részletes vita lezárása előtt válaszolna azokra a kérdésekre, amelyeket nagyon röviden a következőkben tudnék megfogalmazni: Elegendő-e a költségvetésben e célra megjölt 2,6 milliárd forint az egyébként járulékkal le nem fedett ellátás terheinek a kifizetésére? Szándékozik-e a Kormány módosítani a végrehajtási jogszabályokat, és ha igen, milyen garanciát tud nyújtani arra, hogy a sorkatonai szolgálat, illetve a nappali egyetem és főiskola a nyugdíj szempontjából szolgálati időnek fog számítani, mint ahogy az az eddigiekben is volt? A második megjegyzésem rövidebb, a benyújtott törvényjavaslat és a foglalkoztatási törvény összefüggésére utal. Az elmúlt időszakban többször produkált a Parlament olyan döntést, amelynek a hátrányos következményeit a döntés pillanatában előre látni nem lehetett. Amikor a Parlament - egyébként az ellenzék kifogása ellenére - elfogadta a foglalkoztatási törvény módosításának azt a részét, amelyik a végkielégítést felvevő munkanélküliek munkanélküli járadékát egy, legfeljebb öt hónappal elcsúsztatja, feltehetően nem mérte fel, hogy ezek a munkanélküliek négy és fél hónapig a társadalombiztosítás szempontjából ellátatlanok maradnak. Ezért kerülhetett arra sor, hogy néhány héttel a foglalkoztatási törvény módosításának elfogadása után ez a törvény újra megnyitja a foglalkoztatási törvényt, korrigálja az ott elkövetett hibát, beír egy mondatot, hogy azokat, akik munkanélküli járadékban végkielégítés felvétele miatt csak késleltetve részesülnek, egyéb járandóságaik szempontjából munkanélküli járadékosnak kell tekinteni. Ezzel kapcsolatban a szerény észrevételem az, hogy a munkanélküli nem a foglalkoztatási törvényben fogja keresni, hogy a társadalombiztosítási ellátásra jogosult-e. Hogy ki jogosult társadalombiztosítási ellátásra, azt a társadalombiztosítási törvénynek kell megmondani. Hogy ez így legyen, arra vonatkozóan módosító indítványt terjesztettünk be. Ugyanakkor remélem, hogy csak figyelmetlenségből, még mindig van a munkanélküliek sajnos egyre szaporodó táborában egy olyan csoport, amelyik kimarad a társadalombiztosítási ellátásból. És ez az a munkanélküli, aki saját maga szüntette meg a munkaviszonyát, és ezért munkaviszonyának megszűnése után 90 nappal válik először munkanélküli járadékra jogosulttá. Kérdezem képviselőtársaimat, vajon azzal kell-e büntetnünk a munkaviszonyát megszüntető munkavállalót, hogy 15 nappal a munkaviszonyának megszűnése után, ha beteg lesz, összeeshet az utcán, egészségügyi ellátásra nem jogosult, a gyermekét otthon hozza majd a világra, és minden szempontból védtelen és ellátatlan lesz. Úgy gondolom, ezt a hiányát a törvénynek nem a jogalkotói szándék okozza, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy figyeljenek a módosító indítványok elfogadása során a munkanélkülieknek erre a csoportjára is. Végül szeretném bejelenteni, hogy miután a foglalkoztatási törvény anomáliái a társadalombiztosítási törvény kapcsán is világossá váltak, a Szocialista Párt parlamenti frakciója úgy ítélte meg, hogy a foglalkoztatási törvény idézett passzusával szemben az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a megkülönböztetés alkotmányos tilalmát sértő intézkedését a Parlamentnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)