Filló Pál (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! A Munka Törvénykönyve számomra nem egy törvény a sok közül, hanem az egyik legfontosabb törvény. Nagyon sajnálatos, de tény, hogy képviselőtársaim többségének nem ez a véleménye, legalábbis az eddigi vitában mutatkozó részvétlenség számomra ezt mutatja. Pedig - igen tisztelt hölgyeim és uraim - az Európába vezető útra nem lehet úgy rálépni, hogy azt csak egy szűk kisebbség: a gazdasági és politikai elit és kiszolgálói érezzék magukénak... (Tóth Imre László: Úgy van!)... , és a többség: az egyszerű dolgozók, munkavállalók kiszolgáltatott rabszolgáivá váljanak a privatizációs folyamatnak. (Tóth Imre László: Helyes! - Taps a jobb oldalról.) Köszönöm, köszönöm szépen. Történelmi felelőssége az Országgyűlésnek, hogy olyan új Munka Törvénykönyvet alkosson, amely szakítva a jelenlegi gyakorlattal, a munkaviszonyt kiemeli a hatósági és személyi viszonyok köréből, és megállítja azt az egységes támadást, amely ma a munkavállalók érdekei ellen folyik. Jogegyenlőséget kell teremtenünk a munkáltatók és a munkavállalók tömegei között, csak így jöhet létre hatékony és értelmes párbeszéd és egyeztetés az üzemekben, csak így érhetjük el, hogy az alá- és fölérendeltség örök ellentétéből a közös érdekek mentén növekvő teljesítmény és partneri kapcsolat jöhessen létre, ahol nyíltan folyik az egyeztetés, és a dolgozóknak védelmet adnak az eljárási garanciák. Tisztelt Ház! Ezek után a tervezetnek az üzemi tanácsokra vonatkozó részével kívánok részletesen foglalkozni. Helyesnek tartom, hogy az üzemi tanács intézményét minden gazdálkodó szervezetnél felállítsák, függetlenül attól, hogy van-e ott és milyen szakszervezet. Támogatom azt is, hogy a választás munkavállalói jogon történjen, és hogy az legyen csak választható, aki nem gyakorol munkáltatói jogokat. Ugyanakkor vitatkozni szeretnék Tellér Gyula képviselőtársammal, hiszen ő megfogalmazta már két alkalommal is felszólalásában, hogy az egész törvénytervezetet tulajdonképpen szét kéne szeletelni, és külön-külön törvényekben ezt a nagy kérdéskört megoldani. Én ezt nem tudom elfogadni, és azt sem tudom elfogadni, hogy az üzemi tanácsokra vonatkozólag valami fajta reprezentatív szempontokat fogalmazzunk be a törvénybe, hogy meghatározzuk azt, hogy hány fiatal, hány öreg, hány vidéki, hány pesti, hány munkás, hány alkalmazott kerüljön be az üzemi tanácsba. Én úgy ítélem meg, hogy ez megbénítaná a választást, és valójában statisztikai szempontú lista összeállítássá változtatná. Természetesen ezek a szempontok fontosak, de érvényesítésüket bízzuk a dolgozó kollektívákra. Ők tudják, hogy náluk valójában milyen összetételű üzemi tanácsra van szükség. Ha ezt innen, az Országgyűlésből próbáljuk megkomponálni, akkor holtüres játékká tesszük a lényeget, az érintettek szabad akaratát, helyi ismeretét kinyilvánító választást. Elképzelhető persze a jogi kényszer helyett valami fajta érték közlő figyelemfelhívást beszövegezni a törvénybe, például ilyet, hogy fontos, hogy az üzemi tanács tükrözze a vállalati kollektíva összetételét. Ezt nem ellenzem, de sok gyakorlati értelmét nem látom. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr az előterjesztéskor mondott beszédében nagyon jó és helyes elveket fogalmazott meg a részvételről, az érdekvédelem és a részvétel szétválasztásának szükségességéről. Ezt a pártok vezérszónokai is megerősítették. Ugyanakkor az előterjesztett szöveg sajnos nem tükrözi ezeket az elveket. A bizonytalanság megmutakozik már a címben is: "A munkavállalók tanácskozáshoz és tájékoztatáshoz való joga." Nem! - Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim! A részvétel fogalma nem pusztán ezt jelenti, hanem azt, hogy a dolgozó kollektívának törvényadta joga a tulajdonos végső döntésének biztosítása mellett - a vállalat általános vezetésében való részvétel, másként megfogalmazva: a tőke és a munka tulajdonosai együtt vezetik a vállalatot a tőkés végső túlsúlya mellett. Ez nem oldható fel valamifajta tanácskozgatási vagy tájékozódási jogban. A címbeli értelmezési gyengeség valószínűleg tisztázatlan tartalmi alapállást is jelent, mert az egész fejezeten végighúzódik ennek szelleme. Nézzük ezt végig. Először vissza kell utalnom a törvénytervezet 13. §-ának B változatára. Itt jelenik meg először a fogalmi tisztázatlanság. Idézem: "Üzemi megállapodás a munkára vonatkozó bármely kérdésről rendelkezhet". Tisztelt Képviselőház! Az üzemi tanács részvételi és nem érdekvédelmi intézmény, és mint ilyen a vezetés része. Tehát nem érdekvédelmi fórum vagy pótszakszervezet. Ezt a törvényjavaslat maga is alátámasztja, hiszen kimondja, hogy az üzemi tanács nem szervezhet, nem támogathat sztrájkot, nincs nyomásgyakorló eszköz a kezében. Akkor felmerül a kérdés: hogyan állapodjon meg eszköztelenül? A B verziót egyébként az Érdekegyeztető Tanács is elvetette - számomra ezért is érthetetlen, hogy végül is miért került be a tervezetbe. Ugyanez a tisztázatlanság jelenik meg az üzemi tanács jogosítványainak meghatározásánál. Az együtt döntési jog meghatározásával egyetértek, a véleményezési jog azonban már sok problélmát fölvet. A véleményezés jogának megszerkesztésénél a javaslattevők, sajnos, nem tudtak megszabadulni egyfajta szakszervezeti szerep feltételezésétől. Ezért szűkítették le az üzemi tanács hatáskörét szabadságolási, munkaszervezési, továbbképzési és más, hasonló szintű témákra. Nekem meggyőződésem, hogy nem lehet pontokba szedni, és így szükségszerűen leszűkíteni a döntés előtti véleményezési jogot. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az üzemi tanács a vállalati vezetés része, akkor minden fontosabb gazdasági, beruházási, műszaki döntés esetén előzetesen ki kell kérni az üzemi tanács véleményét - mégpedig a szükséges információk biztosítása mellett. Csak így lehet az üzemi tanács részese a vállalat vezetésének. Természetesen tudom, hogy a válallati irányítást nem lehet lebénítani folytonos üzemi tanácsi véleményezésekkel, ezért javasoljuk, hogy a felek önmaguk határozzák meg, hogy az adott helyen, az adott cégnél milyen horderejű döntést kell előzetesen véleményeztetni. Más kérdés a minősített, különleges jelentőséggel bíró ügyek törvényi szabályozása. Úgy gondolom, helye van a törvényben annak, hogy az általános véleményezési jogból kiemeljünk néhány témát, amelynél a véleményezés különös fontosságot kap. Ilyenek lehetnek a 65. § a)-g) pontjai, valamint a teljesítmény-követelményi, foglalkoztatási és bérrendszeri kérdések. Ezekben a minősített esetekben nem egyszerű véleménynyilvánítási jogra, hanem halasztó hatályú véleménynyilvánításra van szükség. Ha ezekben az esetekben nincs megegyezés, akkor, bizonyos korlátozott ideig, magát a döntést kelljen felfüggeszteni és a feleket egyeztetésre utalni. Ennek a jognak a törvénybe beemelése biztosíthatja egyedül azt, hogy az eleve hátrányos helyzetben lévő munkavállalók képviseleti szerve ne a jelenlegi vállalati tanácsok díszintézménye legyen, hanem valóban a vállalati vezetés részévé váljon. A fentiekből következik, hogy elégtelennek tartom a tervezetben az informálásról szóló javaslatokat is. Ezt, véleményem szerint, három pontban szükséges megfogalmazni: 1. információt kell adni előzetesen minden véleményezésre átadott ügyhöz; 2. információt kell adni, illetve meg kell engedni a betekintést a munkáltató dokumentumaiba, bármilyen témában, és nem csupán a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő, gazdasági és szociális érdekével kapcsolatos témákban - egyetértve persze, a személyiségi jogokra vonatkozó és a bizalmas információk megfelelő kezeléséről szóló megszorításokkal; 3. a munkáltató időközönként köteles legyen, kérés nélkül, általános tájékoztatást adni az üzemi tanácsnak az adott cég helyzetéről. Összegezve: ha az előterjesztés megszabadul fogalmi tisztázatlanságaitól, s egyértelművé válik, hogy az üzemi tanács a vállalatvezetés része, és nem valami fajta érdekképviseleti fórum, és ennek megfelelő jogosítványokkal ruházzuk fel, akkor egy jó törvényt alkothatunk. Beadott módosító javaslatcsomagunk ebben a kérdéskörben, azt hiszem, minden kérdésre megfelelő választ ad. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt majd a későbbiekben támogassák. Befejezésül, bár nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de ide kívánkozik, az a véleményem, hogy a részvétel joga nemcsak a gazdálkodó szervezeteknél dolgozókat illeti meg. Miért ne informálódhatna a tanár, miért ne nyilváníthatna véleményt az orvos, a kutató? Természetesen tudom, hogy a közalkalmazotti, közszolgálati szférában a részvétel nem lehet teljesen azonos tartalmú, mint a gazdálkodó szervezeteknél, de meggyőződésem, hogy kidolgozhatók erre a területre is korrekt részvételi megoldások. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)