Szabó Lajos (FKGP)
DR. SZABÓ LAJOS (az FKgP 33 tagú képviselőcsoportja): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán egy kicsit idejétmúlt, amit elmondok, azonban ez olyan téma, ami soha nem válik időszerűtlenné. Az elmúlt hetekben a II. világháború legsúlyosabb tragédiáival kapcsolatban több napirend előtti felszólalás hangzott el különböző pártok részéről. Engedjék meg, hogy melléjük vagy egy kicsit velük szembe tegyek egy eseményt, ami a közelmúltban az én szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen zajlott le. A város legnagyobb református templomában több ezer emlékező gyűlt össze, hogy részesei legyenek egy ökumenikus istentiszteletnek, melynek keretében egy könyvet, egy írott emlékművet mutattak be. Ez magában még nem kívánkozna az ország nyilvánossága elé, még attól sem, hogy ebbe a könyvbe az ajánlást Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke írta, és az első lapokon lévő három, csodálatosan szép imát egy református, egy katolikus lelkész és egy zsidó rabbi írták. Amiért az eseményt idehoztam, azzal azt szeretném fölmutatni, hogy míg határainkon belül és kívül némelyek vagy talán nagyon is sokan az emberiség egyik legnagyobb tragédiájának eseményeit saját napi politikai céljaikra kívánják vámszedőként fölhasználni, addig a valódi vesztesek, egy vidéki magyar város gyászolói és túlélői egészen másképp. Szorgalmas munkájukkal hozott saját áldozatukkal állítanak maradandó emléket egykori sorstársaiknak. A könyv címe: A II. világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Első részében a színtereket és eseményeket ismerteti, ahova és amibe a város polgárait katona, hadifogoly, deportált vagy politikai fogolyként elvitték. A második döbbenetes rész egy 55 ezer lakosú és a hadszíntértől teljesen megkímélt város több mint kétezer áldozatát, halálának körülményeit ismerteti. Ez a kétezer a felnőtt katonakorú férfilakosságnak több mint 10a. Mellékel 335 eredeti fotót és dokumentumot. A harmadik rész a visszaemlékezéseké, melyben a túlélők tesznek közel fél évszázad után jobbára először hiteles vallomást a beléjük rögződött félelemtől még mindig halkan, még mindig bátortalanul. A könyv nem csupán emlék, hanem inkább figyelmeztetés és tilalom: vigyázz, ember! Az egek pusztító erejének birtokában szívedbe ne a poklok ürességét és gonoszságát, hanem a szeretet erejét ültesd! Az ökumenikus istentiszteleten az emlékezők - keresztények és zsidók - együtt énekelték a 90. zsoltárt: Tebenned bíztunk eleitől fogva, és Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar! Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről szóltam, az csupán egy vidéki esemény és egy könyv, de hűen tükrözi azt az alapvető különbséget, ahogy egy tragédiát átélők, túlélők vagy az abból élők emlékeznek. Hiszem, hogy nem csak Hódmezővásárhely népe, de az ország nagy többsége hasonló méltósággal emlékezik, és tartja számon az áldozatokat hősként tisztelve, függetlenül attól, hogy a Don-kanyarban, a hadifogolylágerben vagy a koncentrációs táborban vesztették életüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)