Miklós Árpád (MDF)
MIKLÓS ÁRPÁD (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó kérdésben kértem szót. Amennyire fontosnak tartom mondanivalómat, annyira igyekszem rövidre fogni beszédemet. Ez idáig páratlan dolog történt a szabadon választott magyar Parlament életében. Mint arról a sajtó is hírt adott, Kunszabó Ferenc az általa szerkesztett Hunnia című folyóirat néhány januári példányát szerette volna elhelyezni a Parlament folyosóján lévő sajtóasztalon. Csupán a rádióhallgató és tv-t néző honfitársaim kedvéért akarom elmondani, hogy ezen a sajtóasztalon a legkülönbözőbb pártállású, Magyarországon vagy sok esetben külföldön törvényesen megjelenő lapok közül válogathatnak a képviselők. Megtalálható itt a Beszélő, a Magyar Fórum, a Magyar Narancs, a Zsidó szombat, az Amoro Drom című cigányújságon keresztül sok egyéb lap is. Ez így is van rendjén, hiszen országos érdek, hogy a képviselők minél több oldalú információhoz jussanak. Régebben sok esetben a Hunnia is itt sorakozott a többi sajtótermék között. Most azonban Kunszabó Ferenc jelezte szándékát az Országház szervezési és informatikai főosztálya vezetőjének. A főosztályvezető csak akkor engedte volna be a folyóiratot a Parlament épületébe, ha azt előzőleg átnézi. Ezt Kunszabó Ferenc méltatlannak ítélte, és nem volt hajlandó a lapszámot bemutatni. Az incidens után a főszerkesztő elmondta a történetet az Új Magyarország egyik újságírójának, akinek érdeklődésére a főosztályvezető azt válaszolta: dr. Fodor Gábor, a FIDESZ országgyűlési képviselője, a Parlament emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke kérte föl erre az eljárásra, még a Hunnia 18. számának megjelenése után. Arról persze nem tudok, hogy erre valamikor is fölhatalmazta volna az emberi jogi és kisebbségi bizottság dr. Fodor Gábort. (Dr. Tóth Albert: Így van!) Itt kell elmondanom, hogy nem ez az első törvénytelenség, amit az 1989 szeptembere óta folyamatosan megjelenő folyóirat ellen a rendszerváltás óta Magyarországon elkövettek. 1991 nyarának elején bírósági határozat nélkül házkutatást tartottak a Hunnia szerkesztőségében, ahonnan a sajtótermék 18. számának elkobzása mellett még az előfizetők névsorát is elvitték. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a törvénytelenségek engem a pártállami diktatúra sötét éveire emlékeztetnek! (Felzúdulás a bal oldalon.) A botrányos esettel kapcsolatban bennem több kérdés is fölmerült. Vajon van-e olyan hatalmi szerv, vagy van-e olyan személy ebben az országban, akinek törvényes jogosítványa van arra, hogy a képviselők vagy bármely más szabad magyar állampolgár szabad tájékozódását korlátozza? A válasz a kérdésre szerintem egyértelmű. Ha az ország bármelyik polgára vagy bármelyik újságírója közölni szeretne velünk valamit engedélyezett, nyilvánosan terjesztett lap útján, akkor ennek a lapnak itt a helye a Parlament folyosóján. De ha az országgyűlési képviselőt ugyanúgy nem lehet megfosztani a szabad tájékozódás lehetőségétől, ahogy az ország egyetlen állampolgárát sem, akkor hogyan fordulhatott elő ez az eset? Talán úgy gondolták, hogy a lap tartalma, szellemisége nem felel meg valamennyi parlamenti párt felfogásának? Esetleg obszcén rajz található benne, amely valamilyen nemzeti jelképet sért? Különböző világnézetű emberek eltérő ítéletét váltja ki? Több millió honfitársunk vallási érzületét sérti? Ezekre a kérdésekre a válaszunk csak az lehet, hogy ilyen indokból nem akadályozhatták meg a lap terjesztését, hiszen ilyen jellegű sajtótermék beszerezhető a Parlament folyosóján. Más oka lehetett ennek. Szerintem az, hogy a sajtóterméknek a világnézete, szellemisége nem tetszhetett egyeseknek. Ez nagyon valószínű, hisz már az alcímében ezt olvashatjuk, hogy a "magyar szellem önvédelme". Ebben az esetben viszont Fodor Gábor úgy gondolta, hogy a magyar Parlamentben vannak alképviselők és főképviselők, és ő mint a főképviselők legfőbbike eldöntheti az emberi jogok bajnokaként, hogy az alképviselők milyen törvényes laphoz juthatnak hozzá és melyikhez nem. (Felzúdulás a bal oldalon.) Ez a felfogás nemcsak a képviselői, illetve állampolgári jogokat sérti, hanem alkotmányba ütköző is. Az általam elmondottakból az következik, hogy a házbizottságnak szigorú vizsgálatot kell folytatni arról: hogy történhetett meg ez a botrányos eset? Mivel sok a dolgunk, megelégszem azzal is, ha egyhangúlag arra az eredményre jutnak, hogy ehhez hasonló eset még egyszer nem történhet meg, és a leghatározottabb utasítást adják a Parlament személyzetének a parlamenti képviselők tájékozódási szabadságának tiszteletben tartására. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Merem remélni, hogy a Parlament elsöprő többségének véleményét fejezem ki akkor, amikor azt mondom, hogy a sajtószabadság korlátozása, az információk hasznosságának vagy károsságának megítélése sem parlamenti képviselők, sem parlamenti alkalmazottak hatáskörébe nem tartozik. Egyenjogú képviselői vagyunk a magyar Parlamentnek, és nincsenek olyanok, akik a tudásnak hivatalból ismerői, és nincsenek olyanok, akik csak a megszűrt tudásnak az elsajátítói. Ezek a nézetek nem a független Magyar Köztársaság eszmeiségét, hanem egészen más jellegű, diktatórikus, tekintélyelvű és más nézeteket elnyomó magatartást fejeznek ki. Képviselőtársaim! Kötelességünk, hogy távol tartsuk a magyar Parlamenttől a kirekesztés, a szellemi gyámkodás, végső soron a szellemi alávetettség és kiszolgáltatottság eszmeiségét. Bízom abban, hogy Parlamentünk továbbra is szabad szellemű, egyenlő jogú és egyenlő módon tájékozódó emberek gyülekezete marad. Köszönöm, hogy meghallgatták felszólalásomat, amelyet abban a reményben fejezek be, hogy a tanulságokat mindenki - akit illet - magára nézve levonta, és gondolatban sem vetődik fel benne a tekintet nélküliség, mások semmibevétele és korlátozása. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon és Dénes János.)