Gál Zoltán (MSZP)

1992. február 10.

DR. GÁL ZOLTÁN, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenesetre örülök, hogy Kónya Imre mégiscsak rákényszerült arra, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogy a kormánykoalíció miért szavazta le azt a két önálló indítványt, amit a Szocialista Párt képviselői benyújtottak. Szeretném Kónya Imre figyelmét felhívni, hogy az a javaslat, amit Horn Gyula benyújtott, pusztán arra vonatkozik, hogy a Kormány egy meghatározott időre terjesszen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely az egész országot és az egész politikai közvéleményt most már hetek óta, hónapok óta foglalkoztatja, és mindenekelőtt ismert, hogy milyen áldatlan viták dúlnak e tekintetben. És nem vagyunk biztosak, hogy a Kormány be fogja ezt a törvényjavaslatot nyújtani akkor, amikor a helyzet ezt megkívánná, és nem pedig akkor, amikor taktikai érdekei megkívánják. (Közbeszólás: Mért kell ebben olyan biztosnak lenni?) Erre egyébként volt példa. A másikra pedig szeretném elmondani: Az a törvénymódosítási javaslat, amit benyújtottunk, amely szakmailag korrekt, azt hiszem, ezt senki nem vitathatja, egy olyan kérdés megoldására kérte volna fel az Országgyűlést - és itt szeretném hangsúlyozni, az Országgyűlést és a törvényalkotást -, amely megintcsak százezezreket izgat. És azt hiszem, hogy nem nyugtathatja meg a Parlamentet sem egy olyanfajta felfogás, hogy a Kormány azzal foglalkozik. Nem tudom, hogy mikor és miként foglalkozik ezzel a kérdéssel a Kormány. Ami pedig a válaszokat illeti, tisztelt Kónya Imre: A házbizottságon megállapodtunk abban, hogy a frakcióvezetők és a Kormány tagjai is reagálhatnak a napirend előtti felszólalásokra, tehát megvan a lehetőség, hogy a Kormány ne hagyja szó nélkül, ha olyasmit hall, amivel nem ért egyet, vagy netántán ténybeli eltérés van. S végezetül szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni: nem először beszélünk itt erről. Nevezetesen arról, hogy az Országgyűlésben nem mindig azok a kérdések vannak napirenden, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják, és azt hiszem, még az Országgyűlés munkáját fejleszteni kellene abból a szempontból, hogy - Bibó fogalmazásával élve - valóban a közügyek fóruma legyen, és ne pedig egyszerűen a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatok törvénygyára. Ez a veszély sajnos az Országgyűlés munkájában jelentkezik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)