Gadó György (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ): Azt teszem. Egyéb tünetek mellett a napvilágra került újfasiszta szervezkedés és az úgynevezett bőrfejűek megélénkült mozgolódása is jelzi+ (Derültség, zaj.) + Méltányolom a derűt, amit annál is indokoltabbnak tartanak az urak, úgy látszik, mert a legutóbbi héten is két rendőri hír számolt be ilyenféle cselekményekről. Tehát a bőrfejűek megélénkült mozgolódása is jelzi, a társadalomban teret nyer az erőszakra hajlamos türelmetlenség és a soviniszta, fajgyűlölő elfogultság. Az e téren mutatkozó újabb fejlemények azonban nem annyira önmagukban jelentenek veszélyt, mint inkább abban a társadalmi konstellációban, amit egyrészt a növekvő munkanélküliség és a fokozódó elszegényedés jellemez, másrészt az eszmei zűrzavar és az erkölcsi válság, harmadrészt a múltba tekintő politikai nosztalgiák befolyása és bizonyos köröknek az a törekvése, hogy ezeket a nosztalgiákat a politikai és hatalmi manőverezés eszközeivé tegyék. Interpellációm középpontjába ezt a harmadik tényezőt kívánom állítani. Egyes szélsőjobboldali megnyilvánulások miatt már múlt év májusában interpelláltam, akkor a legfőbb ügyész úrhoz fordultam. Válaszát megnyugtatónak találtam. Ám az időközben bekövetkezett fejlemények semmi okot nem adnak a megnyugvásra. Az ügyészi ígéret és szándék ellenére máig büntetlenek maradtak a tavaly inkriminált fajgyűlölő és antiszemita megnyilatkozások, mi több, a Szent Korona és a Hunnia című időszaki kiadványok azóta is folytatólagosan űzik az antiszemita uszítást. Nem vonták felelősségre tudomásom szerint a Csendőrsors című fasiszta könyv kiadóját és előállítóját, szerzőjének pedig sikerült külföldre távoznia. Büntetlen maradt egy másik antiszemita könyv szerzője, Mónus Áron is, és még az ő vádaskodásával szemben kellett bíróság előtt védekezniök azoknak, akik a könyvét érdeme szerint minősítették. Félreértés ne essék, nem azt panaszolom, hogy a Kormány, a végrehajtó hatalom nem avatkozott be az igazságszolgáltatás dolgába, hanem azt, hogy még a politikai véleménynyilvánítást is kerülte e tényekkel, személyekkel és jelenségekkel kapcsolatban. Az újfasiszta szervezkedés egymaga még ausztriai kapcsolatai ellenére is marginális és jelentéktelen ügynek lenne talán minősíthető. Ha mégis figyelmet érdemel, úgy nem a győri miniführer zavaros eszmevilága miatt, hanem az előbb említett társadalmi szituáció és azon indokolatlan elnézés miatt, amiben a szélsőjobboldali megnyilatkozásoknak, csoportoknak és egyéneknek a legutóbbi két évben részük volt és mindmáig van. Ezt az elnézést a demokráciákra jellemző toleranciával összetéveszteni, kiváltképpen a mai Kelet-Európában, komoly politikai hiba. Ez teszi lehetővé, ez az elnézés, hogy a szélsőjobb megpróbálkozhassék behatolni a politikai establishment-be. Nem a marginális csoportok maguk a veszélyesek, hanem fokozatos politikai összefonódásuk a kormánypártok bizonyos részeivel. (Felmorajlás a jobb oldalon és középen: Ó!) Az ideológiai térnyerésük a veszélyes. Ennek az összefonódásnak éppen a minap láttuk egyik jelét, amikor is Miklós Árpád képviselő úr a Hunnia mellett+ (Közbeszólások a jobb oldalon: Nem, ártalmatlansága mellett!) + annak ártalmatlansága mellett nyilatkozott. A cél az igazság: az önök igazsága, nem az enyém. A szélsőjobb ilyen módon szűnhet meg marginális lenni. Felmerül a kérdés: Mi a szélsőjobb iránti elnézés oka? Vajon a Kormány és elsősorban a legnagyobb kormánypárt nem akar vagy nem mer fellépni ellene? Talán nem ismeri fel a valós helyzetet, vagy inkább nagyon is felismeri, de éppen a szélsőjobb áramlattól reméli, hogy megmenti hajóját a megfenekléstől? (Közbeszólások a jobb oldalon: Ó!) A gyanús elnézés, a gyanús elnézés teszi lehetővé, hogy a két szélsőjobb orgánum, a Szent Korona és a Hunnia szerkesztői mindmáig nem váltak persona non grata-vá a kormánypártok bizonyos köreiben, hogy akadnak kormánypárti képviselők, akik nem átallanak publikálni ezekben, miközben e lapok egynémely házi szerzője megjelenhet szeriőznek tartott, s mint mondani szokás, a Kormányhoz közel álló lapokban. Kormánypárti jellegű politikai rendezvényen mikrofonhoz juthatnak szélsőjobb személyiségek, és a Hunnia klubestet rendezhet a Magyar Demokrata Fórum párthelyiségében, amint ez történt Budapest VI. kerületében január végén. A szélsőjobb mozgalmakat mindenkor a nemzeti lepelbe burkolt szociális demagógia jellemezte. Sajnos, ilyen jellegű demagógiával is lehet találkozni a hazai politikai életben, és ez veszélyre figyelmeztet, még akkor is, ha egyelőre nem társul erőszakot vagy fajvédelmet is hirdető szervezkedéssel.