Hodosán Róza (SZDSZ)
HODOSÁN RÓZA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége is igen fontosnak tartja, hogy a köztisztviselők munkaviszonyának stabilitása érdekében közel másféléves törvényjavaslat- tárgyalás után végre törvény szülessen. Valóban úgy van, ahogy Sóvágó László képviselőtársam elmondotta, hogy az 1990 szeptemberében beterjesztett javaslatot tavaly novemberben visszavonta a Kormány, s ezt követően új, átdolgozott javaslatot terjesztett a Parlament elé. A Szabad Demokraták Szövetsége örömmel látja valóban, hogy az eredeti javaslathoz benyújtott módosító javaslataink több mint felét a Kormány részben vagy egészben elfogadta, s azokat beépítette az új változatba. De Sóvágó László képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy a koncepcionális módosító javaslatainkat a Kormány nem fogadta el, ezért tartottuk szükségesnek, hogy újabb módosító indítványokat nyújtsunk be, s ha meghallgatja hozzászólásomat, akkor esetleg világos lesz számára, hogy miért tartjuk mégis elfogadhatatlannak ezt a törvényjavaslatot. 1. A Belügyminisztérium előterjesztésére a Kormány újra egy olyan javaslatot terjesztett a Parlament elé, amely a jogrendszer egészét figyelmen kívül hagyva egy részterületet próbál szabályozni. Nevezetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat közel száz paragrafus vonatkozásában rendeli alkalmazni a Munka Törvénykönyve szabályait, miközben az új Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat nem teszi lehetővé a rendelkezései alkalmazását a közszolgálati jogviszonyra, mert arra külön törvény rendelkezései az irányadók. Az új Munka Törvénykönyv indoklása szerint a javaslat szakít a hatályos Munka Törvénykönyve azon szabályozási koncepciójával, hogy minden munkaviszony alapvető szabályait egy törvény tartalmazza. A több törvényben való szabályozás paradox módon megkönnyíti a jogalkalmazást, mert fölöslegessé tesz számos utaló szabályt. A javaslat ezen hibáját sajnos módosító javaslatokkal nem lehet kiküszöbölni, hiszen a hivatkozott szabályokat be kell építeni a javaslatba, tehát egy új törvényt kellene készíteni. 2. A Kormány ismételten megpróbál becsempészni egy feles törvénybe olyan rendelkezéseket, amelyek a kétharmados törvények körébe tartoznak. Nevezetesen a javaslat 49. §-a a helyi önkormányzati képviselők költségtérítésével, természetbeni és pénzbeni juttatásával foglalkozik, mely rendelkezések az önkormányzati törvénybe tartoznak. A helyi önkormányzati képviselők nem állnak munkaviszonyban az önkormányzattal, így rájuk kiterjeszteni a törvény hatályát nem indokolt. Ezen túlmenően jövedelmük szabályozását nem tartjuk munkajogi kategóriának. Maga a miniszteri indoklás is utal erre, idézem: "A javaslat kiterjed néhány, más törvényben nem szabályozott, de a gyakorlatban rendezést igénylő probléma megoldására is." Harmadszor: Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Kormány az illetményrendszer szerinti bérek elérésének határidejét 1995. január 1-jében jelöli meg. Megengedi ugyan az új illetmények alkalmazását ezen időpont előtt is azon szerveknél, ahol ennek feltételeit bérmegtakarításból tudják biztosítani. Feltételezhetően a központi közigazgatási szerveknél rövid időn belül meg fog történni az áttérés, nem úgy az önkormányzatoknál. Ismerve az önkormányzatok szűkös anyagi lehetőségeit, önerőből képtelenek az átállást biztosítani. Az 1992. évi költségvetés elfogadásakor a tervezetben szereplő, e célra tartalékolt 2,5 milliárd forintot végül is teljes egészében figyelmen kívül hagyta a Kormány. Maradéktalanul egyet lehet érteni az indoklás azon részével, hogy többletkövetelményt - amit meg lehet, és meg is kell kívánni a közszolgálati jogviszonyban állótól - csak többletjogosultságok fejében lehet támasztani. Az államigazgatási munka oly sokszor hangoztatott megbecsülését nemcsak szavakban kell hangoztatni. Meg kell teremteni annak feltételét, hogy a bértáblázat 1993. január 1-jével teljes egészében hatályba léphessen. Negyedszer: a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény a polgármester bérének megállapításakor a miniszteri fizetést tekinti kiindulópontnak. Miután a javaslat rendezi a miniszteri fizetéseket is, fölmerül a kérdés, hogy vajon mit kell a polgármester fizetésekor alapul venni. 1. A miniszteri alapilletményt? 2. Alapilletményének illetménypótlékkal növelt összegét? 3-4. Az alapilletményének illetménykiegészítésével növelt összegét, vagy az alapilletményének illetménypótlékkal és illetménykiegészítéssel növelt összegét? Ötödször: feltűnő, hogy míg a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslatban túlteng az érdekképviseletekre vonatkozó szabályozás, addig a köztisztviselők tekintetében az érdekképviseleti szerveknek szinte semmi jogot nem biztosít. Érdemes néhány szót ejteni a jegyzők helyzetéről. Az indoklás szól a jegyző kiemelkedő szerepéről az önkormányzat hivatalában. E kiemelkedő szerep azonban sem bérben, sem szabadságban, sem egyéb megbecsülésében a javaslatban nem tükröződik. Mi inspráljon egy jól képzett szakembert arra, hogy például egy városban jegyző legyen? Véleményem szerint a nagyobb erkölcsi, anyagi megbecsülés. Ezzel szemben mit kap? Semmit. Így, szó szerint. A városi jegyző az osztályvezetőt illető bérben és szabadságban részesül. Miért vállalja fel akkor egy részterület helyett az egész hivatal, az egész város gondját, baját? Látható, hogy az újságok tele vannak a megüresedett jegyzői álláshelyekre kiírt pályázatokkal. A javaslat 73. §-a egy teljesen antiszociális és antihumánus rendelkezést tartalmaz, mely szerint a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot figyelmen kívül kell hagyni. Ebbe a körbe tartozik a betegállomány is. Tegyük fel, egy köztisztviselő a munkáltatója megbízásából a munkáltató szolgálati gépkocsijával vidéki kiküldetésre megy, karamboloznak, s ezt követően a köztisztviselő 6 hónapot meghaladó időtartamban betegállományban lesz. A javaslat rendelkezése szerint ez nem számítana be a közszolgálati jogviszonyban töltött idejébe. Tehát összefoglalva az elmondottakat: strukturálisan felül kell vizsgálni a szabályozás fő vonalait. Nem lehet vasmarokkal szorítani, s ennek ellentételeként csak látszatkedvezményeket adni. A javaslatot összhangba kell hozni a jogrendszer egészével. Félő, hogy a jelen javaslat elfogadása a közigazgatási apparátus súlyos szakemberhiányához vezet, ami az állami és az önkormányzati feladatok ellátását alapjaiban veszélyezteti, s ez nemcsak az állami és az önkormányzati szervek működésének, hanem az egész nemzetgazdaság felemelkedésének gátjává válhat. A Szabad Demokraták Szövetsége sajnálja, hogy másodjára sem sikerült egy olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, ami a már elmondott alapvető hibákat kiküszöbölte volna. Ezért voltunk kénytelenek számos módosító indítványt beterjeszteni. Kérem, támogassák ezeket a módosító indítványokat. (Taps.)