Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat eddigi vitájában elhangzott hozzászólásokkal - tehát Békesi László és Glattfelder Béla képviselő urak hozzászólásaival - túlnyomórészt egyetértek. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, illetve az oka annak, hogy ez a törvényjavaslat elénk kellett, hogy kerüljön, egy súlyos ügy. Úgy gondolom, hogy a Háznak nem lenne szabad ilyen könnyen elmennie a mellett a tény mellett, hogy a Magyar Közlönyben egy olyan törvény jelenik meg, amelyet a Kormány szeretett volna, hogy az Országgyűlés elfogadjon, ahelyett, amit az Országgyűlés elfogadott. Azt hiszem, hogy ez az ügy megért volna egy vizsgálóbizottságot. Mint ismeretes, demokratikus rendszerekben ilyenkor ilyenfajta vizsgálatokat szoktak végezni azért, mert egy demokratikus rendszer működésének az alapja a legitimitása, az intézményeinek az átláthatósága, az intézményeinek a tisztasága. Pártállami típusú rendszerekben ezzel szemben ilyenkor az ügyet a szőnyeg alá szokták söpörni. Én természetesen az előbbi mellett vagyok. Én aláírtam Orbán Viktor javaslatának a sürgősségi kérelmét, és rendkívül sajnálom, hogy erre a vizsgálatra nem került sor. Glattfelder Béla képviselőtársammal talán csak egy ponton szeretnék vitatkozni. Ő ugyanis azt állította, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter úr az előbb az apparátus felelősségéről beszélt a hibák elkövetésével kapcsolatban, amely hibák december utolsó napjaiban kerültek elkövetésre. Hát ha én jól értettem Kupa Mihályt, akkor ő nem beszélt az apparátus felelősségéről, ugyanis kétségtelen, hogy az apparátus követett itt el hibákat, olyanokat, amelyeket a képviselők észrevehettek volna, hogyha ebben a szörnyű munkatempóban ez lehetséges lett volna. De hát az apparátus is pontosan azért nem tudta észrevenni azt, hogy hibákat követett el, mert ugye 48 órán keresztül talpon lenni és egyetlen hibát se elkövetni - ez azért egy kicsit sok. Úgyhogy én azt hiszem, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter úr ebben a vonatkozásban itt helyesen járt el. Én egyébként sem gondolom, hogy az apparátus kritizálása a Parlamentben megengedhető, az apparátus munkájáért minden esetben a Kormány felel, a Parlamentben csak a Kormány bírálható, és a mentelmi jog védelme mögül apparátust bírálni általában nem lehet. Hogy kiket tekint a pénzügyminiszter úr felelősnek, nem közvetlenül a hibákért, de magáért azért a káoszért, amely akkor volt, és amelynek a folyományai a hibák voltak, azt ő annak idején mondta el, nevezetesen azt mondta, hogy az ellenzéki képviselők túlzott számú módosító indítványa állt a problémák gyökerében, hogy így mondjam. Ezt pedig most nem mondhatta el. Most ugyanis az derült ki, meglepő módon talán, hogy éppen az okozta a hibát, hogy bizonyos módosító javaslatokról a Ház nem szavazott, azokat nem hagyta jóvá. Most, ugye, az egyébkénti álláspontját nem volt időszerű kifejtenie a pénzügyminiszter úrnak, mert az önellentmondást tartalmazott volna. Ezzel azért egy kicsit röviden visszatértem az állítólagos obstrukció körüli kérdésre is. Most pedig egy másik problémáról szeretnék beszélni, tisztelt Ház. A költségvetésben természetesen vannak a tévedések folytán előállott ellentmondásokon túlmenően tartalmi problémák is. Az ezekről folytatott vitát, noha ezt normális módon a Kormány és a kormánytöbbség által az elmúlt év végén diktált roham körülményei között nem lehetett lefolytatni, az SZDSZ nem kívánja most felújítani. Egy pont kivételével, tisztelt Ház. Ez az egy pont a gazdaságnak ma már legégetőbb problémája, a munkanélküliség kezelése. A munkanélküliség növekedése az utóbbi hónapokban rendszeresen meghaladja a Kormány előrejelzéseit. A foglalkoztatási törvény módosítása kapcsán októberben a Kormány számítási anyagot adott be az Országgyűlésnek. Ez az anyag a munkanélküliek 1992 januári várható átlagos számát 345 ezerre becsülte. Vélhetően ugyanez a becslés vagy egy ennél csak kevéssé magasabb becslés szolgált alapul a novemberben benyújtott költségvetési törvényjavaslat kidolgozásához is. Márpedig, kedves képviselőtársaim, a munkanélküliség növekedése ennél jóval magasabb. Munkaalkalmat kereső, de nem találó honfitársaink száma az év végén 400 ezer, január végén pedig 440 ezer volt. Az e két adatból becsülhető havi átlag 420 ezer, ami 75 ezerrel több annál, amennyi a Kormány októberi becslése szerint várható lett volna. Ez nagyon nagy különbség. Az Országgyűlés nem tehet úgy, mintha nem venné észre. A baj kezelésére fel kell készülni. Gaál Gyula és Kuncze Gábor képviselőtársaimmal már decemberben, a költségvetési vitában javasoltuk 4423-as számú kapcsolódó módosító javaslatunkban a fogalalkoztatási alap 13 és fél milliárd forintos előirányzatának felemelését 16,1 milliárd forintra. Javaslatunkhoz egyébként a gazdasági bizottság támogatását is megkaptuk akkor, és amikor erről a javaslatról Tellér Gyula képviselőtársunk beszélt itt a plenáris ülésen, akkor Szabó Tamás, mostani tárca nélküli miniszter úr, akkor az illetékes tárca államtitkára közbekiabált, hogy megadjuk. Ez nagy optimizmussal töltött el bennünket, de végül a Kormány a szavazásnál a javaslatot nem támogatja, és ezek után talán nem meglepő, hogy az Országgyűlésben a kormánypártok ezt a javaslatot nem szavazták meg. Most a munkanélküliség további, lavinaszerű növekedésére való tekintettel megismételjük ezt a javaslatunkat. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak ezt az abszolút égető probléma kezelésére irányuló egyetlen olyan változtatást javasoljuk, amely pénzt igényel, és nem kívánjuk újrakezdeni a rossz emlékű decemberi költségvetési vitát. A foglalkoztatási alap, amelynek a felemelését javasoljuk, különféle oktatási, átképzési és más, a munkanélküliek munkába állítását célzó programokat finanszíroz. A programok az év határain belül csak akkor valósíthatók meg, ha előre megtervezik őket. Hogy tervezni lehessen őket, ismerni kell a pénzkeretet. A keret felemelése ezért sürgős, és most itt van hozzá az alkalom, ezért javasoljuk. Egyébként természetesen ahogy ezt magában a költségvetési vitában is igyekeztünk tenni, megjelöljük, hogy milyen forrásokból lehet erre a célra pénzt elvenni. Volt egy másfél milliárd forintos javaslatunk a pénzügyi tárca úgynevezett egyéb kiadásainak a csökkentésére. Ezt a költségvetési bizottság támogatta, a Kormány csak ehhez képest egymilliárd forintos csökkentési javaslatot támogatott. A különbözet még mindig megvalósítható, tisztelt képviselőtársaim! Itt például már van egy félmilliárd forintos pénz, ami erre a fontos célra átcsoportosítható. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumánál a kereskedelempolitikai alapnál van egy másfél milliárd forintos olyan előirányzat, amely valójában év végi maradványnak van szánva. Tehát arra van szánva, hogy majd az év végén megmaradjon. Ez a költségvetési rendszer általam hézagosan ismert alapelveinek nem nagyon felel meg, hogy ilyen tartalékpénzeket hagyjanak egyes tárcáknál. Ennek a pénznek az elvonását is javasoljuk. És még van egyéb javaslat is, nem akarok most itt minden részletbe belemenni. Természetesen a foglalkoztatási alap mellett joggal lenne felvethető a szolidaritási alap előirányzatának a felemelése is - ugye, ebből az utóbbiból kerülnek kifizetésre a munkanélküli segélyek, amelyeket nálunk járadékoknak neveznek. A munkanélküliség gyors növekedése miatt nyilván ez az alap sem lesz elegendő, nem tart ki az év végéig. Emiatt majd újból hozzá kell nyúlni a költségvetéshez. Ez azonban most nem sürgős, ugye, egyelőre az alap - hát az év elején vagyunk - még bőségesen biztosítja a kifizetéseket. Viszont az aktív foglalkoztatáspolitika eszközéül szolgáló foglalkoztatási alapnál nem lenne szerencsés az előirányzat-emelés halogatása. Tehát a módosító javaslatot benyújtottuk; emellett még a Szabad Demokraták Szövetsége részéről dr. Wekler Ferenc is fog módosító javaslatot benyújtani abban az ügyben, amelyről itt a napirend előtti hozzászólásában is hallottunk, az önkormányzati költségvetések elkészítésének határideje módosítására vonatkozóan. És végül: a hibakorrekciókat a mi szakértőink nem tartják teljesnek ebben a törvényjavaslatban. A pénzügyminiszter úr is részben szólt arról, hogy milyen további hibákat találtak a jóváhagyott törvényben a Szabad Demokraták Szövetségének a szakértői. Megítélésünk szerint itt olyan hibákról van szó, amelyeket korrigálni kell. Bizonyos esetekben nem egyszerűen csak az fordult elő, hogy a Ház nem módosította az elfogadott normatívának megfelelően a forint- előirányzatot. Ez tulajdonképpen önmagában nem okozna semmiféle bajt, mert az állami pénzügyekről szóló törvény szerint ha egyszer a normatíva adott, akkor az annak alapján történő kiadások a Kormány által teljesíthetőek. De megtörtént az, hogy az Országgyűlés kifejezetten leszavazta az adott normatívához tartozó összeg-előirányzatot, tehát egymásnak valóban ellentmondó szavazások történtek, sajnos. Erre vonatkozóan is majd be fogunk nyújtani módosító javaslatokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)