Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1963-tól 89-ig terjedő időszakra a puhább diktatúra jelzőt szokták akasztani, illetni, és ez valóban sok tekintetben fedi is a valóságot. Akkor, amikor az erőszakszervezetek hátrább vonultak és titokban, titkos eszközökkel vagy leplezett eszközökkel folytatták kártékony munkájukat, a diktatúra azonban diktatúra volt. Éppen ezért ennek az időszaknak a rehabilitációjánál speciális szempontokat kell figyelembe venni. Az első az, hogy egyáltalán nem deklarált, nem kemény és hosszú időtartamú börtönbüntetésekben, netán kivégzésekben nyilvánult meg, hanem sokkal inkább a szabálysértéssel való visszaélésben, a különböző manipulatív eljárásokban, a titkos eszközöknek a használatában, a titkos rendőrségnek a felhasználásával. Éppen ezért nehezen megfogható maga a rehabilitáció ténye, és szükséges egy generális erkölcsi rehabilitáció, megkövetése az ezekben az időkben szenvedett embereknek. Nagyon sok helyről hallottam azt a véleményt és újságban is helyt adtak annak, hogy sokkal fontosabb az erkölcsi megkövetés, mint a tényleges jogi rehabilitáció, mert hiszen annak nincs is jelentősége. Olyan rövid időtartamú szabadságvesztéseket szabtak ki a legtöbb esetben, amelyek a törvény erejénél fogva mentesítést jelentettek bizonyos idő után. Ellenben a meg nem fogható és nem dokumentálható represszív eszközökkel nem is lehet kimutatni. Ezért azt javasoltam, hogy a preambulumban kövessük meg azokat az embereket, akiket ez a joggyakorlat sértett. Az alkotmányügyi bizottság tárgyalta az én javaslatomat, és sajnos nem tudtam oda átmenni, mert másik bizottsági ülésen voltak. A nagyon túlterhelt, nagyon okos emberekből álló bizottság már fáradt volt, és nem kívánt ezzel foglalkozni, ezért egyszerűen leszavazta és elutasította. Utána késve érkeztem oda, post festa, akkor Salamon kollegának elmagyaráztam, hogy miről van szó, és ő mondta, hogy így már más megvilágítást kap. Én szeretném, hogyha az alkotmányügyi bizottság ezt megfogalmazná, ezért én az eredeti módosító indítványomat egy kis csatlakozó módosító javaslattal felfrissítettem, és nagyon szépen kérem az alkotmányügyi bizottságnak a tagjait, hogy ezt a jogilag talán mellékes, de politikailag, erkölcsileg és a társadalom jó közérzete szempontjából alapvetően fontos dolgot, a bocsánatkérést, a megkövetést nyiltan és világosan fogalmazzuk meg együtt. Rendelkezésére állok a bizottságnak, amikor összeül, fogalmazzunk együtt, de ezt feltétlenül meg kell tennünk. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)