Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Elmondtam az interpellációmban is, hogy természetesen egyetértek azzal, hogy erre az intézkedésre szükség van, és hogy törvényes keretek között meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A megoldásnak ezt a módját azonban én változatlanul nem tudom elfogdni, a következők miatt, amire most ki kívánok térni a válaszban. Egyrészt a Kerepestarcsán fogvatartottaknak az életkörülményei azért egyáltalán nem felelnek meg az átlagos emberi normáknak, erről beszélt Solt Ottilia képviselő asszony is, és amikor én ott jártam, sajnos, ugyanezt tapasztaltam. Bár előző héten volt a táborparancsnok szerint szokásos negyedévenkénti nagytakarítás, a táborban rettenetes nagy piszok, rendetlenség, bűz volt, a szobákban hideg volt. Persze, ehhez hozzájárult az is, hogy állítólag kiverik az ablakokat a fogvatartottak. Emberi normáknak megfelelő körülményeket itt, nem tudom, hány fő számára lehet biztosítani, de ha ezt a jelenlegi - több, mint 300 fős - létszámot tovább fogják bővíteni, akkor a kerepestarcsai problémák is tovább fognak halmozódni. Hangsúlyozni kívánom, hogy az ittlévő külföldieket nem lehet egységesen megítélni. Vannak közöttük olyanok, akik rendkívül szerencsétlenek, például a kurdok, akiket elűztek a hazájukból, és nincs is hazájuk. Vagy vannak olyanok, mint a Solt Ottilia-féle interpellációban említett kínaiak, akiket félreértésből gyűjtöttek be. Ugyanakkor vannak olyanok, akik viszont különböző bűncselekmények vádjával vannak illetve, és vizsgálat folyik ellenük, és elviszik őket időnként kihallgatásra. Ugyanakkor, míg nincs bizonyíték, addig letartóztatni nem lehet őket. Az ittlévők kimehetnek, de csak rendőri kísérettel, ha van pénzük vásárolni, vagy telefonálni. Akinek nincs pénze, az rendőri kísérettel sem mehet ki. Én magam láttam, hogy a frissen, nemrég beszállított fogvatartottakat rács mögött őrizték. Nem csoda tehát, ha az itt fogvatartott külföldiek lázonganak, szökni próbálnak, és igenis félnek a kerepestarcsai polgárok. Félnek a betegségtől, de még inkább attól félnek, hogy esetleges túszszedésekre, lázongásokra kerül sor. És főleg a gyermekeiket féltik, tudniillik ennek a tábornak a területén van az a gimnázium, ami az önkormányzat tulajdonába került, ahol a kerepestarcsai és környékbeli gyerekek járnak iskolába, mivel az eredetileg rendőrtiszti iskola épületét képezte. Amikor megegyezett a kerepestarcsai önkormányzat a Belügyminisztériummal, nem egészen így képzelte el az ingatlan további sorsát, és azt gondolta, hogy több évtizedes internálótábor után most már nem egy ilyen hasonló intézmény lesz Kerepestarcsán. Nem csodálkozom, hogy a kerepestarcsaiak türelme fogytán van, és aláírásgyűjtéseket kezdeményeznek, sőt tüntetés szervezését is tervezik. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem tudom elfogadni, hogy egy ilyen gyűjtőtábort csak egy húszezer lakosú település középpontjában - posta, iskolák, üzletek, középületek által körülvett helyen - lehetne létesíteni. A probléma megoldási módja nem az én feladatom, azért talán arra fölhívnám tisztelettel a figyelmét, hogy akad néhány olyan kiürített volt szovjet laktanya, amit át lehetne alakítani, méghozzá Pesttől nem nagyon távol is tudok ilyen volt laktanyáról, amit át lehetne alakítani ilyen célra, és ami nem fekszik egy település központjában, hanem attól esetleg egy vagy két kilométerre. Ha államtitkár úr azt ígérte volna legalább, hogy a tábornak a máshova történő elhelyezését komolyan fontolgatják, és - mondjuk - egy belátható időn belül ez meg is történik, elfogadtam volna a választ, mert én általában - emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy többnyire - el szoktam fogadni a miniszteri válaszokat, ha abban biztató és konkrét dolgokat találok. Jelen pillanatban ezt nem tudom sajnos megtenni, és arra kérem a képviselőtársaimat is a döntésük előtt, hogy gondoljanak arra, hogyha saját gyerekük járna egy ilyen iskolába, amelyik egy ilyen gyűjtőtábor területén van, hogy akkor vajon hogyan szavaznának. És ha semmi másért, azért, hogy a Belügyminisztérium még egyszer megvizsgálja e kérdésnek a megoldási lehetőségét, kérem, hogy ne fogadják el a választ. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)