Kapitány Ferenc (FKGP)
KAPITÁNY FERENC (Az FKgP-i képviselők 33 tagú csoportja): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúttal a társadalombiztosítási alap vagyoni részének megteremtésével kívánok foglalkozni. Köztudomású, hogy az OTI, MABI és egyéb társadalombiztosítási intézetek igen jelentős vagyonnal rendelkeztek. Az 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelet és a 238/1955. minisztertanácsi rendelet ezeket megszüntette, és a szükséges feladatokat, azoknak intézését a SZOT irányítása alá helyezte. Ez a rendelkezés azt is tartalmazza, hogy e vagyon a SZOT-ra száll át, de ezt a vagyont az egyéb vagyonától elkülönítetten kell kezelni. Ezt követően a 16/1964. kormányrendelet lényegében megismételte az előbbi rendeletekben foglaltakat azzal, hogy most már a Kisipari Szövetkezeti Intézet vagyona és több hasonló intézmény vagyona a SZOT tulajdonába kerül. Később az 1984. évi 5. számú törvényerejű rendelet már továbblépett, és bár létrehozta a Társadalombiztosítási Főigazgatóságot, továbbra is előírta a 7. § az elkülönített kezelést a SZOT részéről, de kimondta azt is, hogy a vagyon a magyar államra száll át. A SZOT ezt a vagyont csak részben adta vissza, jelentős része kezelésében maradt, jövedelmét továbbra is használva. Ezeket a fokozatos törvénytelenségeket betetőzte az 1987. évi 1. törvényerejű rendelet 7. § (3) bekezdése, amely szerint: "Társadalmi szervezet kezelésébe került, állami tulajdonban álló ingatlan is kártalanítás ellenében+" - engedjék meg, hogy megismételjem: kártalanítás ellenében! - "+a kezelő tulajdonába jut." Semminemű ellenszolgáltatás nyomát sem találtam. A SZOT kártalanítást nem fizetett, nyilván azért, mert az akkori állampárt védőszárnyai alatt kellemesen meghúzódva ezt megtehette. A társadalombiztosítás mint jogutód, semmit nem örökölt ezekből az ingatlanokból. Ezek folytán vagyoni helyzetét tekintve, vagyonától megfosztva olyan, mint egy kopasz liba, amelynek a tolla másokat ékesít, gazdagít és melegít. Meg kell tehát állapítani, hogy az OTI, MABI és a többi államosítása törvénytelen volt, ami egyben azt is jelenti, hogy az ingatlanokat vissza kell adni a jogutód Társadalombiztosítási Igazgatóságnak, hogy azokat hasznosíthassa, és azok bevétele növelhesse a társadalombiztosítási alapot. E tekintetben teljesen mindegy, hogy ezt a vagyont a SZOT vagy egyéb intézmények, vagy akár az önkormányzat vagy az állam birtokolja. Mindezek rendezésére a közeljövőben törvényjavaslatot kívánok benyújtani. A nagyságrend érzékeltetésére megemlítem, hogy csupán az OTI vagyona - megfelelő kimunkálással mai értékben meghatározva - 600 milliárd értékű volt. Ha csak ennek a vagyonnak 10%-os 1 évi hozamát tekintjük, az máris megoldaná a társadalombiztosítás jelenlegi gazdasági válságát. Hol van akkor még a MABI, MAVDI és egyéb biztosítóknak a társadalom elől elorzott vagyona? Ez a javaslat nem áll ellentétben az eddigi törvénykezési gyakorlattal és a már meghozott törvényekkel. Gondolok itt például arra, hogy volt egyházi ingatlanok azért kerültek vissza eredeti tulajdonosukhoz, mert mint egyházi iskola, az épület eredeti funkcióját megtartva mint iskola működik tovább. Ez a törvénymódosító javaslatom azt célozza, hogy a társadalombiztosítási alap jelentős vagyonhoz juthasson, és afelett önállóan rendelkezhessen. A másik javaslatom ugyancsak a vagyoni alap létesítésével kapcsolatos. Sajnos jelenleg már 55 milliárd forint a követelése a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak a különböző vállalatokkal, intézményekkel szemben, amelyek a különböző gazdasági nehézségek miatt fizetni nem tudnak. Köztük vannak magánszemélyek is milliós nagyságrendű összeggel. Különösen az utóbbiak, de a jogi személyek közt is vannak olyanok, akik a tartozás kiegyenlítése fejében különböző vagyontárgyakat, köztük ingatlant is felajánlanának. Most, amikor előttünk áll jogos követelésként a nyugdíjemelés, az egészségügyi dolgozók fizetésemelése, a szolgáltatások színvonalának emelése, minden eszközt meg kell ragadni a fizetőképesség fenntartására. Átmenetileg megoldást jelenthet bankhitelek felvétele, de ezek kamata újabb terheket ró a társadalombiztosítás vállára. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság már több ízben tett előterjesztést az illetékes szervek felé, hogy tegyék lehetővé az ilyen vagyontárgyakkal való tartozása rendezését, de eddig nem volt semmi eredménye. Miután előreláthatólag a Társadalombiztosítási Főigazgatóság kintlévősége növekedni fog, így fennáll a veszélye annak, hogy a társadalombiztosítás a feladatát igen nagy nehézségekkel tudja csak ellátni. Ez a körülmény teszi indokolttá a módosítást, melynek alapján a Társadalombiztosítási Főigazgatóság a követeléséhez igen rövid időn belül, a hosszan tartó pereskedés helyett hozzá tudna jutni. Nyugodtan tekintsük a veszett fejsze nyelének, mert ezek a főként nagyvállalatok felszámolásra kerülnek, ugyanis számukra más jövőt nem látok, a megmaradó vagyonukat privatizálva a hitelezők viszik magukkal, gondolok itt a bankokra is, s a tb előnytelen rangsorolása miatt hoppon marad. De az államháztartás sem részesül belőle. A privatizációval teljesen kicsúszik a klasszikus meghatározásban vett társadalmi tulajdonból. Az állam is és a tb is vesztesként kerül ki e gazdasági megoldásokból. Illetékes helyen olyan felfogással találkoztam, hogy az esetlegesen felajánlott és átvett ingatlanok tulajdonjogának átírásához nincs jogcím, vagyis az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet értelmében az ingatlan-nyilvántartásba nem tudná bejegyezni a földhivatal. Ez a felfogás téves. A Polgári Törvénykönyv 117. § (1) bekezdése alapján a tulajdonjog átruházással szerezhető meg. Az e) pont szerint megállapodás, amely tartalmazza az ingatlan tulajdonosának a bejegyzéshez történő hozzájárulását is, ilyen átruházásnak tekinthető a tulajdonjoggal kapcsolatban. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló fent említett jogszabály 6. §-a rendelkezik arról, hogy a tulajdonjogon kívül még milyen jogok jegyezhetők be a földhivatalnál. Ez esetben a javaslatom elfogadását jelentő törvényhely is ezt lehetővé tenné. Az elmondottakra különös figyelemmel szeretném felcsigázni az érdeklődésüket. Ezért emlékeztetem képviselőtársaimat az általános vitában általam elmondottakra. Joggal lehet felvetni azt a kérdést, hogy vajon összeegyeztethető-e a rendszerváltás sokat hirdetett politikai tartalmával, hogy az állam ne számoltassa el a közös vagyon illetéktelen használóit. Felvetem azt a kérdést is, hogy manapság, amikor rétegérdekek jogos sérelmét kívántuk helyrehozni, amikor egyházi javakat adtunk vissza csak azért, hogy eredeti funkciójukba lépjenek vissza például az iskolák, kárpótlást adunk az állam által kifosztottaknak, amikor saját lábra kívánjuk állítani a társadalombiztosítást, akkor kinek és milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy rendezetlen maradjon a valóban közös vagyont megillető társadalmi tulajdon vagyoni helyzete. Az általános vitában ismertettem, hogy még a közelmúltban is történtek államosításnak megfelelő intézkedések a társadalombiztosítás megrövidítésére. Ilyen volt a sokak által közismertté vált úgynevezett szovjet kórház és egyes nagy értékű budapesti ingatlanok helyzete. Szemléltető példával kívánok szolgálni, hogy egyéb vonalon is érezzék az általam feszegetett kérdés szerteágazását. Minden megyében épült szakszervezeti székház, jórészt abban az időben, amikor a SZOT látta el a társadalombiztosítási feladatokat. Ehhez a járulékokon felül az állam is nagymérvű támogatást nyújtott. A közös pénzből százmilliókat fordítottak szakszervezeti, reklám- és propagandacélokra. Mint mondottam, vagyonhoz jutott, amely részben nála maradt. Ezeknek az újonnan épült székházaknak tulajdonjoga a SZOT nevére íródott. A házhely és a kiszolgáló zöldterület az államé maradt. Nemrég ezeket a belterületi, igen értékes házhelyeket egységesen száz forint eszmei értéken ugyancsak a SZOT tulajdonába adták. Nem négyzetméterenként, hanem megyénként. Érdekességként említem, hogy például Kaposváron a megyei társadalombiztosítás irodái ilyen SZOT-palotában vannak. Ezért évi 30 millió forintot fizet a társadalombiztosítás a SZOT-nak bérleményként. Hasonló a helyzet szűkebb hazámban, Tolna megyében is, ahol ugyancsak bérletet fizet a társadalombiztosítás, ugyancsak a SZOT-nak. Ha mindezek tudatában arra is gondolunk, hogy még a pártállam idejében is olyan rendeletet szültek, hogy - mint már mondottam - kártalanítással kell a vagyont juttatni, de nyilván az állambácsi jóvoltából mégsem fizettek, akkor van mit ezen a téren is rendezni. Nem aprópénzről, milliárdokról van szó, a társadalom minden tagjának tulajdonáról. Kérem képviselőtársaimat, fontolják meg az elhangzottakat, és kérem, hogy támogassák a 4748-as és 4749-es számú módosító indítványomat, valamint az azokhoz csatlakozó 4873-as és 4874-es számú módosításaimat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)