Csehák Judit (MSZP)

1992. február 17.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás 1992. évi költségvetéséhez Kovács Pál képviselőtársammal közösen nyújtottunk be módosító javaslatokat. Indítványaink érintik a költségvetésnek mind a bevételi, mind a kiadási oldalát és a gazdálkodás módját is. Mint arról már az általános vitában szóltunk, javaslataink azt célozzák, hogy legyen forrás olyan égetően fontos intézkedésekre, mint az év végi egyszeri nyugdíjkiegészítés, és az egészségügyi dolgozók teljes körű, tehát minden egészségügyi dolgozóra kiterjedő év közi 5%-os béremelése. Ez a két lépés ugyanis nem szerepel a Kormány tervezetében, és a szűkös bevételekkel indokolják ezt a számunkra, illetve leginkább a nyugdíjasok és az egészségügyi dolgozók számára elfogadhatatlan javaslatot. Lássuk tehát a bevételeket! Véleményünk és számításaink szerint, mivel a Parlament kormánypárti többsége 1991 végén megszavazta a 43%-os tb-járulék 44%-ra emelését, és most pedig a társadalombiztosítási II-es törvény módosításával a járulékfizetés alapjának kiszélesítésére és emelésére tett a Kormány számos javaslatot, így például mint hallottuk, a betegszabadság után is járulékot kell fizetniük majd a munkáltatóknak, a járulékbevételeknek magasabb öszszeget kell kitenniük, mint az a tervezetben szerepel. Nem 527 és fél milliárdot, hanem 534 milliárd forintot kell kitenniük a bevételeknek. Számításainkat lehet, hogy hibásan, de a nemzetgazdasági terv fő számaira, az állami költségvetés alapadataira, így a tervezett bérnövekedésre, a tervezett munkanélküliségre, a Kormány által számításba vett inflációra és gazdasági folyamatokra alapoztuk. Nem vettünk mást figyelembe a módosító javaslataink során, mint azokat a bázisadatokat, amelyekkel maga a társadalombiztosítás is számolt. Alapnak azt a 3750-es számon benyújtott törvénytervezetet tekintettük, amelyet még a betegszabadság és a járulékemelés elfogadása előtt nyújtott be a Parlamentnek a Kormány. Abból az indoklásból indultunk ki, amelyik a korábbi és a jelenlegi törvénytervezethez is csatlakozik, és így szól. Engedjék meg, hogy idézzek a 3750-es számú törvényjavaslat szöveges indoklásának a 14. oldaláról: "A bevételek számszerűsítése az 1992. évi állami költségvetés hátteréül szolgáló makrogazdasági prognózis paraméterein alapul ezek szerint. A vállalati kör keresettömeg-növekedése 16-17%, a költségvetési szférában a keresetkifizetés az idei év áthúzódó hatásainak figyelembe vételével 15%, a vállalkozói szféra jövedelembővülése jövőre is az idei dinamikának megfelelő 40-45%. Jelentősen nő a munkanélküliek száma, a munkanélküliség átlagosan 480 ezer fő körül alakul." Majd figyeljenek a továbbiakra: "Ezen növekedési mértékek teljes érvényesítése azonban túlzottan feszített, esetleg irreálisan magas bevételi irányszámokat eredményezne, ha a várt bevételek később ténylegesen nem realizálódnak, a kintlevőségek pedig - ha nem is az ideihez hasonló ütemben - tovább növekednek. Ennek megfelelően elsősorban a vállalati szférából származó járulékbevételek növekedésének mérsékeltebb, 14,5%-os ütemével számoltunk" - írták tavaly decemberben. Majd folytatták az idén a 17. oldalon a pontosított javaslat szöveges indoklását: "A Társadalombiztosítási Alap 1992-es évi költségvetése nagymértékben ki van téve a nemzetgazdaságban érvényesülő folyamatok hatásának. Az alap egyensúlyát erőteljesen befolyásolhatják előre nem látható tényezők, illetve ezek fellépésének intenzitása. A bizonytalanság elsősorban a bevételi oldalon koncentrálódik. Itt a kérdés elsősorban az, hogy milyen tendenciát mutat a fizetésképtelenné váló, csődbe kerülő, leépülő gazdálkodó szervezetek számának alakulása, milyen ütemben nő a munkanélküliség, illetve, hogy ezen körülmények, és a további liberalizálódó bérmechanizmus mellett hogyan alakul a keresetkiáramlás. Nem ítélhető meg biztonsággal - folytatják -, hogy a kedvezőtlen gazdasági feltételek kintlévőségnövelő hatását milyen mértékben fékezik a korábban már említett központi kormányzati intézkedések, különösen akkor, amikor a járulékmérték emelése hátrányosan is befolyásolhatja a járuléktartozások alakulását." Elnézést, még folytatom, folytatja ugyanis az indoklás azzal, hogy "Bizonytalanabb a megítélés a betegszabadságra fizetendő keresetek járulékvonzatát illetően, mivel a munkáltatók jelentős része ezt már nem lesz képes többletjövedelemként kifizetni. Ezért a teljes táppénzterhelés járulékköteles brutto értékének, ami 6 milliárd forint, csak mintegy a felével számolhatunk járulékalap-növekedésként, elsősorban természetesen a költségvetési szférában realizálódhat, ahol a fedezet az elfogadott állami költségvetésben rendelkezésre áll. Így a táppénzrendszer átalakításához az 5,4 milliárd forintos várható kiadásmérséklődés mellett nem 3 milliárdos járulékbevételi többletet, hanem - itt az anyag folytatja - járulékbevétel- növekedésként 1,6 milliárd forintot számolunk." Ez a tervezési és gazdálkodási magatartás elfogadhatatlan a számunkra. Elfogadhatatlan, mert nem számol a járulékbevételek pontos befizettetésével, a kintlevőségek behajtásával, a fekete, biztosítási járulékfizetés nélküli foglalkoztatás felszámolásával, a biztosítási érdekek érvényesítésével. Eltekint nagyvonalúan a bevételek számbavételében milliárdoktól, így aztán a kiadásokat is lehet a szűkösnél is szűkebbre fogni. Bizottsági vitákban és képviselői indítványokban is megfogalmazódott természetesen egy másik álláspont is, mint azt már Fekete képviselőtársamtól hallottuk, nevezetesen az, hogy 1991-ben sem jöttek be a tervezett bevételek, hogy az idén még csak növekedni fog a kintlevőség és a hiány, hogy csődök sorozata várható, ezért a valóságos folyamatoktól alapvetően eltér a Kormány társadalombiztosítási költségvetési tervezete. Ezt tisztelt képviselőtársaim, mi egyáltalán nem vitatjuk, csak azt állítjuk, hogy el kellene végre dönteni, hogy minek az alapján készülnek a Kormány tervei. Mert ha azok a trendek szolgálnak a számítások alapjául, amelyeket Kupa miniszter úr költségvetési expozéjában elmondott, s melyeknek realitásában egyelőre nincs jogom kételkedni, akkor a társadalombiztosítás költségvetését is ezeknek alapján kell előkészíteni és összeállítani. Nem vetnénk el természetesen azt sem, ha a reálfolyamatokra, az elmúlt két év tapasztalaira alapulnának a számítások, de akkor persze az állami költségvetés számításait is erre kellett volna alapozni, s ez kellene legyen a rendezőelv. A járulékbevételi többletekre, ennek módosítására tett javaslatainkat tehát fenntartjuk, bár tudjuk, hogy a társadalombiztosításnak nincs költségvetése, eltelt egy negyedév, s a negyedéves csúszás miatt már minden kiszámíthatatlan. Fenntartjuk annak ellenére is, hogy persze lehet, hogy a társadalombiztosítás még annyi bevételre sem tesz majd szert, mint amennyit maga tervezett, különösen ha arra számít, hogy az egyre magasabb tb-terheket egyre kevesebb munkáltató és munkavállaló fogja majd befizetni, és csak azoktól szedik be a járulékot, akik amúgy is maguktól majd befizetik. Fenntartjuk annak ellenére a javaslatainkat, hogy azokat egyik bizottság sem támogatta. Tisztelt Ház! A kiadási oldalt érintő módosításainkra is szeretnék kitérni. Megítélésünk szerint ilyen szűkös bevételek mellett nem szabad a működési költségeket duplájára felemelni. Ha pengeélen táncol a gazdálkodás, ha az ellátásokra, és az ellátottakra nem jut elég pénz, nem igazán magyarázható, miért is kell a tavalyi 5 milliárd helyett most majdnem 10 milliárdot tervezni a tb-apparátus működtetésére. Ugyanis a tavalyi egy százalékos működési költség másfél százalékra emelkedne, miközben a bank- és postaköltségek több mint egymilliárdját még ezen kívül tervezi a társadalombiztosítás. Tudjuk persze - hogyne tudnánk -, hogy milyen terhekkel küzd a rosszul fizetett apparátus, hogy ki kell váltani a megszűnt üzemi kifizetőhelyeket, hogy a gyógyszerellátástól az egészségügy teljesítményfinanszírozásáig minden számítógépre és ügyvitelszervezésre vár, miközben a tartozások nyilvántartása nincs megoldva, és a táppénzre és a nyugdíjkifizetésre fél éveket várnak az emberek. Mégis azt gondoljuk, hogy takarékosabban kell működni. A biztosítási kártya megrendelésétől a felesleges átszervezésekig sok mindennel lehetne spórolni, és nem elfogadható például a székházvásárlás olyan időben, amikor nincs pénz nyugdíjemelésre és béremelésre. Javasoljuk tehát, hogy a számunkra teljesen átláthatatlan működési kiadásokat 1,3 milliárddal csökkentsük. Ennek következtében alakulna ki az, hogy a tavalyi 1 százalék helyett 1,25%-ra emelkedne a működési kiadások fedezete, miközben - mint említettem - 1,25 milliárd még külön működési költségként, posta- és bankköltségként jelentkezne. Úgy véljük, hogy az általunk számított járulékbevételi többletből és a kiadások csökkentése révén felszabaduló 1,3 milliárd együttes összegéből meg lehet oldani azt, hogy 2,6 milliárd forint az egészségügyiek teljeskörű 5%-os béremelésére rendelkezésre álljon, és év végéig legyen esetleg lehetőség tartalékképzésre és az év végi egyszeri nyugdíjkifizetésre is. Természetesen, a működési kiadást mérséklő indítványainkat sem méltányolta sem a Kormány, sem pedig a bizottságok. Fenntartjuk javaslatunkat annak ellenére, hogy tudjuk, a szavazásnál mire számíthatunk. Ugyanakkor érdeklődve és szorongva várjuk, hogy az egész évre tervezett, duplájára emelt működési többlet-pénzből hogyan fog háromnegyed év alatt értelmes és hasznos intézkedéseket finanszírozni a társadalombiztosítás. Szorongva várjuk, hogy hogyan és miként tud majd a Kormány jó megállapodást kötni - csupán 10%-os béremelési lehetőség árnyékában - a szakszervezetekkel és az orvoskamarával. Kérem ezért képviselőtársaimat, fontolják meg javaslatainkat, és legyenek tudatában annak, hogy rossz döntést hoznak, ha csak a Kormány álláspontját támogatják, és nem adnak teret jószándékú és felelős módosító javaslatainknak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)