Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. A részletes vitában nem kívánom a törvényjavaslat egészét minősíteni. Nem foglalkoznék azzal, hogy túl- vagy alulbecsült-e a bevétel vagy kiadás. Ezt megtették előttem, egymással egyáltalán nem egybehangzóan, a tisztelt ellenzéki képviselők. A részletes vitában négy módosító indítvánnyal foglalkoznék, melyből kettőt jómagam merészeltem elkövetni, kettőt pedig mások. Saját indítványaim közül az egyik, a 78. számú azt a helyzetet tükrözhetné a törvényben, amely kialakult annak következtében, hogy az Országgyűlés megválasztotta a társadalombiztosítási alapok, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alap felügyelő bizottságát. Ugyanakkor ebben a törvényben szükségesnek tartottam, hogy összekapcsoljam ezt a tényt a törvény szövegével oly módon, hogy javaslom, mondja ki a törvény, miszerint ez az Országgyűlés által megegyezéssel választott felügyelő bizottság irányítja a társadalombiztosítási alap kezelőjét, a Társadalombiztosítási Főigazgatóságot. Azok az anomáliák, amelyek kialakultak a társadalombiztosítás gazdálkodása, illetve elszámolása, illetve egészségügy-finanszírozása körében, eddig nagyon nagy és felelősségteljes munkát igényeltek a bizottságunktól. Most, hogy erre egy felügyelő bizottságot, illetve két felügyelő bizottságot hoztunk létre, szeretném ezzel a módosító indítvánnyal ennek a munkának egy részétől megszabadítani a bizottságunkat, annál is inkább, mert a költségvetés véleményezése, illetve elfogadása továbbra is a mi dolgunk lesz. Kérem tehát a Ház támogatását. A másik indítványom szintén valami módon az egymástól függő, de nem elhatároltan és világosan meghatározottan függő részek összefüggéseit tisztázná. Ez a két rész a költségvetés és a társadalombiztosítás, az államháztartás két oldala, amely egymással kétharmad-egyharmad arányban osztozik a bevételeken és viseli a kiadásokat. Ahhoz, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás között ne legyen az évi demográfiai, jövedelmi ingadozásoknak megfelően vissza-visszatérő vita arról, hogy most képes-e a társadalombiztosítás önmagát eltartani, vagy költségvetési támogatásra szorul, az egyetlen áthidaló megoldás az, hogy vagyont gyűjt a társadalombiztosítás, és ezt pufferként használva, tartalékalapként, ennek hozadékából egyenlíti ki ezeket az ingadozásokat. Miután elmulasztotta 1950-től 1992-ig ezt a vagyont összegyűjteni, ezért ilyen tartalékalapja nincs, ezért hol a költségvetésre szorul, hol pedig azzal riogat, hogy összeomlik és nem tudja teljesíteni a kötelezettségeit. Ezt az elmulasztott tartalékolást azonban az állam, amely átvállalta a társadalombiztosítási feladatokat, megtette az állami vagy nemzeti tulajdon formájában, azok a befizetések jelen vannak a nemzeti vagyonban van. Tehát akkor, amikor mi biztosítási alapokra helyezzük a nyugdíj- és az egészségügyi rendszerünket, biztosításunkat, tudomásul kell venni, hogy a régi nyugdíjak fedezetéül, tartalékául szolgáló egykori befizetések összegyűjtött hányada tőkeként megvan, csak nem külön nevesítve, hanem a nemzeti vagyon részeként. Éppen ezért én azt javaslom a 70. számú csatlakozó módosító indítványomban, illetve az ahhoz beterjesztendő pontosításomban, amit ma este tárgyalna még csak a bizottság, hogy vagy a jövő évben 100 milliárd forint vagy három év alatt 300 milliárd forint vagyonjuttatásban részesüljön ingyenesen a társadalombiztosítás, mely tartalékként, pufferként működik, és amely nem felélhető, likvid célra nem fordítható, csak a hozadéka használható ilyen célra. Ez a maximálisan 10% reálkamat mellett 3 év múlva is csak 30 milliárd bevételt jelentene, ami a kialakult, beérlelt nyugati társadalombiztosítási rendszerek 11-12%-os ilyen jellegű bevételével szemben még mindig csak 5%-ot jelent, tehát nem a finanszírozási oldala a fontos, hanem az, hogy egy ilyen tartalék felkészíti a társadalombiztosítást a különböző abortusz- és egyéb törvények miatt igen szélsőségesen szórt demográfiai változások kezelésére, illetve arra, amire ezek kiegyenlítődve 2005 táján a matematikai, statisztikai előrebecslések szerint a társadalombiztosítást jelen befizetési arányok mellett jövedelemtermelővé, a járulék csökkentése mellett önfenntartóvá tehetik. Tehát ezt a javaslatot, akárhogy foglaljon állást ez ügyben a bizottság, tehát vagy egy év 100, vagy 3 év 300, amelyről idén június 30-ig kérnénk a Kormányt, hogy ennek módjáról nyilatkozzék, kérem, hogy szintén támogassa a tisztelt Ház. Áttérve a két olyan indítványra, amelyet rendkívül fontosnak tartok, a 37. szám alatt kormánypárti, ellenzéki előterjesztésben a mentálhigiénés program támogatására 200 millió forintot javasol két képviselő: Grezsa Ferenc és Arató képviselő úr. Orvosként meg felelős politikusként, önökkel együtt átérezve azt, hogy a társadalmunk erkölcsi helyzete, erkölcsi és mentális stabilitása milyen állapotban van, ezt feltétlenül egy olyan morzsának látom, amivel talán segíteni lehet ezen a problémán. Utolsónak a 69. számú Balogh Gábor-féle indítványra hívnám fel a képviselőtársaim figyelmét. Ebben arról van szó, hogy egy paradox helyzet alakult ki. A társadalombiztosításnak van költségvetése, elfogadjuk, ugyanakkor vannak olyan központi intézkedések - bér, bérpolitikai, nyugdíj- és egyéb intézkedések -, amelyeket nem a társadalombiztosítás hoz, hanem rajta kívül álló szervek, személyek, testületek, és ebben az esetben az egyik sem felelhet a másikért. Ezt oldaná fel azzal, hogy amennyiben ilyen, nem a társadalombiztosítástól függő intézkedések születnek, akkor a költségek növekedéséért az vállalja a felelősséget, magyarul az fizessen, akinek ez a növekedés köszönhető. Mindegyik indítványhoz remélem és kérem a Kormány támogatását, és feltétlenül kérem a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)